I wish I could finally find a normal internet provider. I’m having terrible luck… Back when I lived in the dorm, the line would randomly disconnect, sometimes even for days.
Then once I called them about this matter and it turned out that in some cases the reason was excess traffic. So they’d disconnect me without notice or warning on the basis that I used too much bandwidth on a service advertised as unmetered and which doesn’t even offer a way to check how much data I actually transferred.
Először hadd tisztázzam: nem tartom magam profi fordítónak. Nem fordítottam soha könyveket még, igazából az utóbbi fél évben magyarra egyáltalán semmit, ellenben japánról angolra az elmúlt egy évben szerintem több száz órányi animét lefordítottam.
Nevessen ki ahogy akar, de az anime se csak annyiból áll, hogy cuki lányok cuki dolgokat csinálnak (mert az olyanok meg pont, hogy tele szoktak lenni nagyon brutális szóviccekkel), van, amiben katonai nyelvezetet használnak (Jormungand), megint más pedig egész konkrétan a pénzpiaci válságról szól (C).
És akkor most linkelték nekem plörkön ezt az interjút Tótisz Andrással, aki elvileg egy profi fordító.
滋賀大の授業履修システムは…（苦笑）
今日偶然知ったけど、専門語学演習の申請期限は３１日。そしてその連絡は？ない。あ、すみません、あった。多分。俺は見てないだけ。
関係ある学生全員にこんな重要なお知らせをメールで送る暇は学務の方々が持っていらっしゃらないようで、サクセスっつう「教育支援システム」の掲示板にあった。他の何個のまったく関係ない興味もないお知らせの中に隠されて。
Tegnap lement két vizsgám, ma meg még egy. A háromból kettőn tuti, hogy átmentem, egyet pedig félelmetesen valószínű, hogy buktam. Hogy miért? Nyilván mert nem készültem rá eleget. De ezt tudtam előre is, csak azért mentem be, hogy hátha épp valami olyan feladat van, amit tudok is.
Aztán amikor a vizsga felével már megvoltam, de továbblépni már sehova nem tudtam, és ráadásul rámjött egy irgalmatlan hugyozhatnék, inkább beadtam és viszlát. Tipikusan az a tárgy, ahol az anyag könnyű (lazán írok bármelyik részéről egy többezer karakteres beadandót tanulás nélkül), de a vizsga szadisztikus.
Sajnos nem akkor, amikor én akarom, hanem holnap délután egykor. Mégpedig a vizsgaidőszakom.
Persze megint sikerült olyan remekül megszervezniük, hogy a tizenegy vizsgámból hat az első három napba van sűrítve (és nyolc az első hétre), bár ennek megvan az a jó oldala, hogy a második hétre csak egy vicc meg a két legkeményebb vizsga (stat és mikro) marad.
I just applied for a summer internship at one of my credit card providers (Mitsui-Sumitomo) and guess what, they sent me my username and the password i set in a plaintext email.
The only single time i can accept that they email me my password after registration is when the initial pass is random generated and i’m required to change it at the first login. But sending me the password i set myself and been using for the past month? What the hell?
So yesterday I watched the first episode of Legend of Korra, this year’s new season of Avatar. Then in two days I watched the rest of it as well.
This is what I call a good series. It’s american, terribly so, full of cliches, even more so, but it still made me watch “just one more episode” of it until it was all over. Looking forward to the next season next year.
Ma egy pillanatra veszélyben éreztem a magyarságomat. Épp suliba tartottam, fülembe (éppen) valami japán előadó egy dala szólt (talán Yum! Yum! Orange), amikor beugrott egy fél szólam egy másik számból, ami épp nincs az ipodon (DECO*27 – 未来世-ből a “全部だと思うけど” rész).
De ha már úgyis ott vagyok, épp átváltottam volna arra az előadóra, amikor egy pillanatra veszélyben éreztem a magyarságomat. Megmagyarázni nem igazán tudom, leírni sem ennél bővebben, de ma már inkább csak Ossiant és Dalriadát fogok hallgatni…
Leültem éppen hogy akkor majd blogolok, de az agyam tompa és borotválkozni kellene. A héten elvonult itt már egy tájfun (hallom, otthon is híreztek róla, pedig tegnap a boltban egy járókeretes nagyi nagyobb szelet eresztett mint ez a vihar volt) és egy másik is itt kopogtat a hátsó ajtónál, bár csak az esőt lehet már érezni belőlük
Cserébe minden hétköznap haikukat írok – hétvégente elvileg hosszabb dolgokat akartam írni, de egyszerűen amióta elkezdtem írni azóta minden hétvégén valahol (nem itthon) voltam és egyszerűen nem volt érkezésem semmit írni. Járni meg van hol, mert megy a klubos élet is, járunk forgatni is (projekt tantárgy, negyed órás filmet kell összehozni) meg szórakozni is (kivel s hogy az mondjuk változó).
A pénztárcám mondjuk ennek nem feltétlenül örül, bár most a suliban “tanítok” angolul heti egyszer meg a vizsgaidőszak közben-után lesz megint angoltábor is, úgyhogy talán idén csődbe nem megyek (bár hogy haza hogy, azt se tudom még). Na de most megyek mert még nyolc dal szövegét meg kell tanulnom…
I had this discussion with a fellow translator about what is and is not translatable. He said that a certain Yousei Teikoku song (Shoseijo no uta) falls in the latter category. I disagree(d).
七大陸最高峰チャレンジCopyright © 2025, valeblog. Use for AI training forbidden. Proudly powered by WordPress. Blackoot design by Iceable Themes.