Gadget

Until a while ago, whenever i got the sudden urge to go and buy a smartphone or tablet, i managed to stop myself by saying that i simply don’t need it. It was true too, since if i consider what i use my cell phone for (texting, tweeting and a call about once a week), even the money i’m already paying for it seems like a lot.

Getting a smartphone wouldn’t be smart, because it costs a lot, and i’d end up being stuck to it all the time. I’m constantly on the net when i’m at home, so i thought that having a net-able terminal close at hand all the time wouldn’t have a good effect on me. (Probably still true.)


Rakugo

Saturday I went to a rakugo theater in Asakusa. I was in Tokyo anyway for an “internship” (in the japanese sense of the word), so it was a chance i didn’t want to miss. Too bad there were hardly any real rakugo performances… I got the impression that the actual rakugo storytellers only just finished with the introduction by their time was over.

Maybe one or two of the zenza (lowest of the three rakugo performer ranks) actually told a whole rakugo story, the rest (even the shin’uchi) only did the smalltalk introduction. I don’t know if this is what’s to be expected from an afternoon session (it was full house by the way), but i’d’ve (hell yeah double penetration contraction) loved to hear one of the few rakugo stories i know. It was fun anyway, and although i was dying from the aftermath of last night’s party, i still laughed my ass off at a few jokes.


Fear

I’ve read a few tweets just now that made me think. America’s war on terror? Don’t make me laugh. English is supposed to be the USA’s official language, right? Then how can you mess up such an elementary preposition?

It’s not a war on terror, it’s a war of terror.


When

I’m really looking forward to an age when shutting down the computer wouldn’t require me to close everything and then reopen them at boot time. Or more like, an age where the concept of “booting” itself gets outdated.

With a dozen programs and a lot more windows open on six desktops, I really don’t feel like reopening and repositioning them again when I boot up next time. (This is the main reason why I haven’t shut down for days now.)

Just now I was going to insert a screenshot here of those six desktops, but with the current blog engine that would require manually uploading the image to the server, and that’s more of an effort than I’m willing to take.


Angol

Márciusban voltam először angoltanárkodni gyerektáborokban, ami egyrészt elég laza, másrészt a fizetés sem nulla. Most augusztus elején lesz a következő turnus, és bár csak egy alkalomra tudok menni különféle okokból, azt az egyet is rengeteget szervezik (szerintem már csak az útiköltségemre több pénzt fogok kapni mint maga a fizetésem lesz).

Most például jött egy email, hogy ekkor és ekkor itt és itt megbeszélés. És itt a poén. A főnök ugyanis angolul írja az emaileket. Az eligazítás is mindig japánul van, úgyhogy nem igazán értem miért feltételezi, hogy nem értenénk, de legalább próbálkozik.


Váratlan minusz

Még egy tárgy ugrott, pedig még csak holnap lesz a vizsga. A jegy felét ugyanis a beadandó képezi, amit máig kellett volna beadni, és amit nem adtam be.

A beadandónak két fele volt, egy nagyon laza alap informatikus dolgokkal (miért kisebb a szövegfájl mint a kép) és egy Java programozással. Ez utóbbit megcsináltam már egy hete, csak a kommentár szöveget kellett volna megírni hozzá. Az előbbi részben viszont volt egy “kisebb” bökkenő. Éspedig hogy az egyik feladat az volt, hogy tervezz helyi hálózatot, mindenestül.


I wish

I wish I could finally find a normal internet provider. I’m having terrible luck… Back when I lived in the dorm, the line would randomly disconnect, sometimes even for days.

Then once I called them about this matter and it turned out that in some cases the reason was excess traffic. So they’d disconnect me without notice or warning on the basis that I used too much bandwidth on a service advertised as unmetered and which doesn’t even offer a way to check how much data I actually transferred.


Fordítóként

Először hadd tisztázzam: nem tartom magam profi fordítónak. Nem fordítottam soha könyveket még, igazából az utóbbi fél évben magyarra egyáltalán semmit, ellenben japánról angolra az elmúlt egy évben szerintem több száz órányi animét lefordítottam.

Nevessen ki ahogy akar, de az anime se csak annyiból áll, hogy cuki lányok cuki dolgokat csinálnak (mert az olyanok meg pont, hogy tele szoktak lenni nagyon brutális szóviccekkel), van, amiben katonai nyelvezetet használnak (Jormungand), megint más pedig egész konkrétan a pénzpiaci válságról szól (C).

És akkor most linkelték nekem plörkön ezt az interjút Tótisz Andrással, aki elvileg egy profi fordító.


履修

滋賀大の授業履修システムは…(苦笑)

今日偶然知ったけど、専門語学演習の申請期限は31日。そしてその連絡は?ない。あ、すみません、あった。多分。俺は見てないだけ。

関係ある学生全員にこんな重要なお知らせをメールで送る暇は学務の方々が持っていらっしゃらないようで、サクセスっつう「教育支援システム」の掲示板にあった。他の何個のまったく関係ない興味もないお知らせの中に隠されて。


Vizsgák, első két nap

Tegnap lement két vizsgám, ma meg még egy. A háromból kettőn tuti, hogy átmentem, egyet pedig félelmetesen valószínű, hogy buktam. Hogy miért? Nyilván mert nem készültem rá eleget. De ezt tudtam előre is, csak azért mentem be, hogy hátha épp valami olyan feladat van, amit tudok is.

Aztán amikor a vizsga felével már megvoltam, de továbblépni már sehova nem tudtam, és ráadásul rámjött egy irgalmatlan hugyozhatnék, inkább beadtam és viszlát. Tipikusan az a tárgy, ahol az anyag könnyű (lazán írok bármelyik részéről egy többezer karakteres beadandót tanulás nélkül), de a vizsga szadisztikus.