England

August 24, 2011
valeblog
0 Comment

The other day it started raining just when i was heading for the school grounds to run for half an hour. Not that it stopped me, but the cloudy, wet, grey weather reminded me of England. It reminded me of the few times i’d been there before, my short homestay in Devon, the few trips to London and south England…

It reminded me that it’d be a lovely place to live, and i don’t care about all the rioting and stuff – people usually riot for a reason. I’m not following the news, so don’t come at me with all your political rage.

It’d be great if i could manage to go there next summer for the Olympics, though whether i’ll have money and other such minor questions still remain. I’d want to check out that certain pub with the “other beer” in Winchester that a guy told me about last year in China (which means, a british guy told a hungarian guy living in Japan about a pub in England in a guesthouse in Beijing).

I just applied at a few jobs, i’ll have interviews in the coming two weeks, if i get a job then maybe my finance will stabilize and i’ll be able to do all the above. I’d love that. It’s really annoying to have a close-to-zero balance on my account by the middle of the month.

Bringatúra nómenklatúra

August 23, 2011
valeblog
0 Comment

Tegnap délután végül elvittem a bringámat egy tesztkörre. Egy kicsit máshogy sikerült, mint terveztem. Első körben elmentem felfújni a kerekeket, mert a kis pumpával, amit úti biztosítéknak vettem, ha esetleg defektet kapnék, elég macerás felfújni. Aztán keresztül a városon a városházára intézni ezt-azt. Az öt perces út során sok apró kényelmetlenséget megéreztem, többségüket szerencsére egy jól irányzott csavarhúzás megoldotta. Aztán úgy döntöttem, hogy megyek egy kisebb kört valamerre, az irányból végül is Dél-Hikone lett. Csak út közben (balszerencsémre?) megláttam egy közlekedési táblát, ami azt hirdette, hogy Oumi-Hachiman csak 25 kilométerre van, úgyhogy arra vettem az irányt.

Menet közben egyszer kiesett a bal pedálom (nem húztam meg külön előtte), ami csak azért volt igen kellemetlen, mert mivel eredetileg nem terveztem hosszabb utat, nem vittem magammal csavarkulcsokat, úgyhogy kézzel kellett visszahajtanom (szerencsére sikerült). Végül aztán csak az úton mentem, amelyikhez tavalyról annyi emlék kötődik (a magyarok, akikkel együtt voltunk az Isaki templomnál, gondolom felismerik). A városban aztán egy kombininél megálltam venni valami innivalót meg a fáradt olajat kiengedni, aztán irány haza. Igencsak elfáradtam azért, mire hazaértem – végül is egy éve nem ültem már biciklin.

Az út két óra 23 percbe tellett, 53,34 kilométert tettem meg, a max tempóm egy elég gyengécske 44,8km/h, az átlag meg pont a fele.

Fonts and webdesign and all that stuff

August 23, 2011
valeblog
0 Comment

Recently I’ve been working on making a valid, semantic and accessible HTML5+CSS3 page out of a bag I’d seen in a local supermarket). I’m using Chromium most of the time, because it updates often and has support for the most cutting-edge stuff as well.

The problem is, other browsers don’t. So even though it looks all nice and nifty on my screen, if i reboot and check it on Windows, the situation gets complicated. Luckily IE 9 supports everything i need for the design (more or less), except for the text-shadow property, but that’s just enough punishment for people using IE.

However, across browsers there’s this troubling thing with the included fonts, that they simply don’t switch to the japanese font for the japanese text, but instead use the system’s build-in (and in the context of this design, ugly) defaults. It’s especially annoying because i even define the Unicode range for the japanese font… I guess i should just do the same with Museo, the other font used. But it’s effort, because i’ve to look up exactly what character range is covered in it. I’m afraid it’s not even a simple range… But if not even that could make the browsers use the japanese font, i’ll be really lost for clues as for what hack to use… (I guess some fancy JavaScript solution with character range regexes could do the trick, but it’d be an ugly solution for sure.)

Lötyik

August 18, 2011
valeblog
0 Comment

Amikor elmegyek kondiba és/vagy futni, amilyen hőség van, természetesen litereket izzadok ki magamból. Cserébe általában megyek bevásárolni utána, és ott veszek magamnak egy fél literes valamit pótlásképpen.

Ez a valami pedig minden esetben az Aquarius. Ez most irgalmatlanul reklámszagúan fog hangzani, de amiket próbáltam ilyen hasonló italokat, ez az egyetlen, ami ténylegesen oltja is a szomjat – a többitől csak még szomjasabb leszek. Főleg, amikor nap közben (értsd: úgy, hogy tüzesen süt le rám a nyári nap sugára) futok, utána úgy húzom le a fél litert, mint nosztalgikus otthoni kocsmázások során egy feles(eke)t.

Tavaly a Summer Sonicon még kezdő voltam és megvettem a Pocari Sweatet csillagászati áron, aztán egész nap szomjaztam tőle. Idén már jobb volt valamivel a helyzet, mert volt valami Ion Water nevű cucc is (bár szintén Pocari termék), aminek legalább olyan erős íze nem volt, így valamivel hatásosabban végezte a feladatát. (Bár cserébe csak a standok felénél árulták, úgyhogy inkább a jó öreg hagyományos vizet ittam, a saját kotyvalékom mellett.)

Probléma?

August 16, 2011
valeblog
0 Comment

Az a gond, hogy fáj a lábam. Szerintem nincs köze hozzá a futásnak, mert korábban semmi ilyesmi nem volt, inkább azt gyanítom, hogy Summer Sonicon valaki egy kicsit túl durván taposta meg a lábam. A talpamban fáj valami, először azt hittem, hogy a kislábujjamhoz tartozó csont tört el, de nem, mert mindent tudok mozgatni rendesen, plusz nem is fáj mindig, csak úgy negyed óra futás után, akkor viszont úgy eléggé.

Csakhogy én ezért nem akarnám szüneteltetni a futást, mert ha már nyár van, akkor használjam ki teljesen – a biciklim meg még nem ért ide, hogy alternatíva lehessen.

Egyébként tegnap már nyitva volt a kondi, el is szórakoztam ott úgy egy órát. Különösen vicces volt, amikor ráálltam a mérlegre, ugyanis itthon nincs mérlegem, vagyis csak a konditermit szoktam használni, és legutóbb a vizsgaidőszak előtt egy pár héttel voltam… Viszont meglepetésemre nem hogy híztam volna, mint gondoltam, hanem 4-5 kilót fogytam így egy hónap alatt. Csak néztem, hogy mi a szösz.

Summer Sonic 2011

August 14, 2011
valeblog
0 Comment

Ott voltam tavaly is, ott voltam idén is. Az idei iszonyat zsúfolt volt, sokkal de sokkal durvábban, mint tavaly. Az elején egy kicsit eltévedtem, és a rossz színpadnál vártam, hogy jöjjön a Zebrahead (közben meg valami tucat-indie szólt), úgyhogy annak a feléről lemaradtam, de az is nagyot ütött. Egész nap félmeztelenül toltam ráadásul, úgyhogy egész tűrhető színem lett már. (Plusz ha megyek futni a pályára, akkor is ledobom a pólómat, jobb az úgy.)

Az odaút tökéletesen eseménytelenül telt, végigaludtam. Egy kombiniben vettem egy háromdecis reishut (冷酒), elkevertem vízzel és be a táskába. A célállomásra érve tudatosult bennem, hogy most következni fog az órás sorban állás a fesztiválbuszhoz, úgyhogy inkább valami random sráccal fogtunk egy taxit, és már kettőnkre is olcsóbban jött ki, mint a busz lett volna. Érkezés után első dolgom volt venni egy fehér Summer Sonicos pólót, mert kivételesen volt nálam elég pénz rá.

Read More

Vizsgák, utólag

August 14, 2011
valeblog
0 Comment

A legtöbb jól ment. Néhány meg kevésbé. A makro A és a mikro B ha meglesz, tényleg elkezdek lottózni. Az utolsó japán társadalmas szépségnek szóbeli vizsga kéne, mert így, hogy három oldal szövegbe kell harminc szót belerakni egy óra alatt, egész pontosan a lehetetlenhez közelít. A tanár utólag kérdezte, hogy ment, hát mondom ez mocsok nehéz volt, pedig tanultam is rendesen, erre megértően mosolygott, remélem lesz olyan jó fej, hogy átenged minimum ponttal… A többi szerintem egy-kettő híján meglesz, következő félévben meg újra jöhet a könyvelés és kezdhetem a statisztikát, alig várom már (nem).

Persze a vizsgaeredményeket csak szeptember végén kapom meg, nehogy igazán megnyugodhassak.

OpenTTD

August 14, 2011
valeblog
0 Comment

Mindenről az tehet. Még a vizsgaidőszakom közepén említette valaki plörkön, aztán rászoktam. Így minden szabad időmben vagy futottam, vagy ha sikerült rávennem magam, feliratokon dolgoztam, de leginkábbis egy közlekedési monopólium kiépítésén dolgoztam. Néha nehezen vagy épp sehogy nem indul be, néha meg olyan ügyesen sikerül kiépítenem a fővonalamat (mindig vonattal kezdek), hogy tíz év alatt már milliárdos vagyok, és utána ötven évig azzal szenvedek hogy le kell rombolnom fél városokat, hogy bővíthessem a vágányokat. Az a kár, hogy a pályák véletlenszerűen generáltak, és még nem jöttem rá, hogy lehetne ugyanazt a pályát még egyszer elkezdeni. Az egész játékban a legmacerásabb rész az, amikor a vonatokat fejleszteni kell. Az még nem gond, amikor villamosítok, mert akkor csak a mozdonyt kell cserélni, és az megy automatikusan, de amikor egysínűre vagy maglevre váltok, akkor kézzel kell cserélni az adott esetben ötven vonatból álló gyűjteményt, és az már kevésbé mulatságos. Cserébe már tudom, hogy tudom működésre bírni a váltókat (bár a bejárati-kijárati és hasonló szépségekről gőzöm sincs, az “okosabb” jelzőkkel boldogulok), meg azt is, hogy hogy lehet három párszázas faluból három húszezres megavárost csinálni (bár inkább nem csinálok, mert csak a baj van velük).

Második nap

August 2, 2011
valeblog
0 Comment

Tegnap lezavartam a makro B-t és a mikro A-t, mindkettőn átmentem szerintem, és annyira talán nem is rossz eredménnyel. Mondjuk a makrora tanultam is, úgyhogy morci lennék, ha megbuknék belőle.

Ma megvolt a mikro B és a nemzetközi pénzügy. Az előbbi pontosan olyan volt, amilyenre számítani lehetett: lehetetlen. Nyolcvan perc alatt tíz olyan feladat, hogy csak felfogni, hogy mit akar beletelik pár percbe, és akkor még a fél oldalnyi deriválgatást, egyenletrendszer-megoldást, huszonhét kombináció közül kikeresni a hasznossági függvények alapján a Pareto-hatékony (így mondják ezt magyarul) lehetőségeket, olyan függvényeket felrajzolni, amiket még egyszerűsített formában se biztos, hogy sikerülne, itt meg paraméterekkel, meg olyan fogalmakról “véleményt” mondani, hogy ismét négyszer olvastam el a feladatot, mire kezdtem sejteni, hogy miről beszél, addigra meg szólt a csengő. Ha átmegyek, elkezdek lottózni.

Read More

A következő hét rendje

July 30, 2011
valeblog
0 Comment

Szerdáig idegösszeomlok, napi nyolc-kilenc órákat tanulok, éjszakázok, meghalok kávétúladagolásban és hasonló finomságok. A csütörtöki vizsgán akkor is átmegyek, ha semmit nem tanulok rá, mert az nagyjából az egyetlen tantárgy, amihez megvettem a tankönyvet és bele is olvastam – ráadásul még könnyű is.

Pénteken aztán oltári parti a klubbal, szombaton egész nap fel se fogok tudni kelni a másnaposságtól, vasárnaptól pedig kezd a nyári napirend, azaz mindennap kondi, futás, webfejlesztés, StarCraftozás és ha összejön, akkor valamikor biciklitúra.