Tag: 卓球

ぶっ活動

May 23, 2010
valeblog
0 Comment

日本にきて何がもっとも驚かせたってよくきかれるが、答えはそんなに簡単じゃない。変なこと、例えばパチンコやってるおじいさんとか、確かにあるけど、びっくりするまではあまりない。

しかし質問は、日本にきて一番いい点は何かってきかれたら、答えは二つしかない。一つは違う文化になれれることだろう。もう一つは部活。自国では部活ということあまりないから、俺にとって全く新しいことだ。

東京外大の卓球部は一年間すごく楽しかったが、その半分ぐらいは俺の日本語能力は大変邪魔になったと思う。秋学期からどんどんしゃべれるようになって、部活も楽しくなってきた。そこの部員の皆さんには言葉で表せないほど感謝しても十分じゃない感じ。

で、四月に滋賀大に入学して、必ず部活に入ると思った。でもどんな部活に?体育系部活はちょっときびしすぎて、勉強できない感じがした。サークルなんかいいけど、週一回二階だけだから、でもその以上はもうダメだって…

そして軽音部から連絡きて、入ろうとした。よかった。飲み会したり、カラオケやライブへ行ったりしてるし、そろそろバンド練習もはじめるし…

昨日は教育学部の学祭へいって、そっちの軽音部のライブきいたり知り合い作ったりして、昨夜は飲み会にいって、朝から晩まで楽しい一日だった。ライブの部屋は何かものすごくあつかったけど。ライブに一回生もでて、よくできたので、こっちも一生懸命がんばらなきゃ、マケないように。

Haladok

February 3, 2010
valeblog
0 Comment

Viccelek, gyengén, ahogy éjjel egykor elvárható, mert nem csináltam megint semmit, amit munkának lehetne nevezni. Nem tanultam ma egy percet se, nem írtam beadandót, nem gitároztam, nem utaztam – csak éltem. Suli után hírolvasás közben csörgött Rado, hogy nem megyek-e hócsatázni, persze hogy mentem, onnan meg egyenesen pingpongedzésre, ami nagyon tetszett (most nem igazi edzések vannak, mert a vizsgaidőszak miatt hivatalosan szünetelünk), nyertem egy meccset is (ez nagyon meglepett, mert egy senpai ellen), utána hulla fáradtan haza és még mosni is volt erőm két kérdőív után (sokak kérdőívvel gyűjtenek anyagot a beadandóikhoz, mazochisták… iszonyat sok munka azt mind feldolgozni és főleg értékelhetően és használhatóan feldolgozni), még egy kékhalált is kaptam egy css3 3d bemutatótól, pedig direkt Chrome alatt néztem meg.

Megint próbálok Apple-elleneskedni, és megjegyzem, hogy ha a Windows elromlik, akkor egyszerűen “szar ócska a rendszer”, ha viszont egy Mac produkál hasonlókat, akkor a felhasználó a hülye. (Ami amúgy az esetek többségében igaz, Windows vagy akármilyen más rendszer alatt is.)

Valamint szóbakerült, hogy mehetnénk New York helyett Taiwanra, csak jenkiföldével és a koreaiakkal ellentétben nekem kell oda vízum, és nem sok hangulatom van rohangálni most utána. Inkább megyek síelni akkor már… majd kiderül hogy lesz, mert azért az a síelés nagyon csábító és nem utolsó sorban olcsóbb…

Jellemző

January 30, 2010
valeblog
0 Comment

Jellemző, hogy amikor otthon vagyok, alig esik a hó – amikor hazaértem, aznap és másnap esett eleget mondjuk, korizás közben vagy két centi fagyott a homlokomra, de utána csönd és semmi hó. Bezzeg, mihelyt visszajövök, és ingben-zakóban szaladgálok a minimum tíz, maximum huszon-fokokban, akkor otthon esik harminc centi hó egy éjszaka alatt és azóta is zuhog. Mondjam, hogy jellemző?

Amerikába végül is nem tudunk menni, hála a weboldalnak, ahol vettük volna. Hirdetik, hogy 26 ezer jenért lehet már repülni New Yorkba, amire ugyan még jönne – tény – 20 ezer jen körül reptéri illeték, de még úgy is relatíve olcsó, vagy legalábbis belefér a keretbe. De erre közlik, hogy eleve ötvenről induló jegy van már csak, és az illeték is több. Ez meg csóróság+költözés mellé már nem fér bele, úgyhogy most nem megyünk. Cserébe nyáron szeretnék leutazni Okinawára sülni egy kicsit.

Most este pingpongedzés után még elmentünk enni-inni oda, ahol legelőször is voltunk (és változatlanul kínszenvedés két órát törökülésben ülni), azóta változott a helyzet, mert már értem is, hogy miről van szó, hozzá is tudok szólni, és nem szorulok 大田先輩 meg a többiek angoltudására, többen is voltunk, és alig egy órája értem haza.

Ezek mennek most. (Meg hogy holnap ebédnél beérem a Big Bang Theory-t, onnantól kezdve várom, hogy végre megjöjjön a külső vinyóm.)

Take this quiz

January 18, 2010
valeblog
0 Comment

Kivételesen magyarul is, mert – hogy a Fürgerókalábakat idézzem – néha ilyen is kell. Ma már a sokadik nap volt sorban, hogy éjfél után feküdtem le (jóval) és reggel korán keltem (nagyon). A “kell az alvás” részt már tudom fejből, nem kell mondani… Egyelőre életben vagyok, és bár már megint éjfél van, még tudok tanulni, és ez is valami. Pedig a mai nap se volt eseménytelen. (Csak fázással teljes.) Reggel hatkor keltem, mert háromnegyed kilenckor találkozunk a sportcsarnokhoz legközelebbi állomásnál (錦糸町), merthogy ma pingpongverseny volt, megint. (Idén még nem voltam itt templomban, mert mindig vasárnap vannak…) Két vonalon mentek a meccsek, mindkettőben a második körig jutottam (bár csak azért, mert az első körben nem volt meccsem). Nagyon gyenge formában vagyok, legalábbis az itteni átlaghoz képest. Nem kell erre azt mondani, hogy ők túl erősek, nem mindig a másikban van a hiba. Ezúttal se… A verseny után mászkáltam Shinjukuban időtöltésként (haza akartam jönni, de nem volt rá idő, meg különösebben ok se), ettem Sukiyában (sokat, azóta is kimchi-szagú a szám), ittam kávét (ma Verona, az már volt), adtam egyet egy csövesnek, mert én már csak ilyen jó fej vagyok (eredetileg egy bolt bejáratánál ácsorgó bájos külföldi lánynak szántam, de nem fogadta el). Héttől meg a klubbal nomikai, ami ilyen ivós-evős összejövetel (a szót nézve főleg ivós, de most nem ez a helyzet). Aztán jöttem haza. Valahogy úgy érzem magam a japánok között, mint Jake a na’vik között az Avatarban (csak az amerikai álom nő nem tűnt még fel a láthatáron). Tegnap este ugye azt néztük meg Kawasakiban elvileg háromdében (a bal szemem miatt nekem csak normálként látszott), úgyhogy majd írok róla. Most viszont nincs rá keret, mert kanjikat kell tanulni holnapra, és még az előadás vázlatán is dolgozni kéne, mert holnap este Sonata Arctica koncert, és menni kéne…

What happened today?

January 17, 2010
valeblog
0 Comment

Again a diary post here, as usual. Simply i don’t have time to write about all the other topics i have, though i have plenty, because i leave early in the morning and arrive home sometime really late. Like today, i left before nine and arrived home around one. Both am. I arrived at the Sendagaya station, actually the same one where we went skating, on time, well before ten. It was the second day of a japanese national table tennis championship (日本卓球選手権大会—actually i’ve seen these games, and thought that the second place should’ve won, her only problem was patience), and with the club we went to see it. It was really interesting, the games as well as the people around.

Some funny moments: there was a guy (apparently) with a cold behind us, and once he snorted such a huge one that he was choking for like five minutes. I really wished him quick death.

The other was after a poor kid threw up right in front of the Butterfly (pingpong brand) shop stand: the staff put some benches around the pool of vomit so that no one will step in it. Well, another poor kid obviously didn’t realise that, jumped over it to check the shop, right into the pool of vomit. And it was slippery, per se, so he landed full body-full face in the pool. Poor kid (it was really hard to keep myself from laughing out loud there).

Also, the players (i don’t know if it’s only japanese or general everywhere) were very loud. Sometimes after scoring a nice ball they were shouting as if they were being stripped of their genitals or something. Thus the imaging of people shouting all the time at the smallest of exercise in anime proved to be true.

There was a shop selling photos of the best games of the day as well. Well. Well. I’m not a photographer, whoever sees my flickr knows that. But the guys making the photos had really good machines, with very pro-looking lenses, yet the photos were terribly low quality. All looked as if they were shot like thirty (30) years ago with a polaroid camera. (Might’ve been the fault of the printer though.)

My evening wasn’t eventless either, but about what came after we left the sports hall with the club shall be the subject of the next post—coming tomorrow, since it’s almost half past two, and i have to wake up at six, because tomorrow (looking at the date, today) we will be playing in a tournament. Wish us good luck, thanks.

Oh, and long live the narwhal song. Looping it all the time i’m home (sorry, neighbours).

First

January 13, 2010
valeblog
0 Comment

School’s not out, sorry Alice. It just started, and i’m not sure how to think about it. I surely didn’t get back to that fast enough gear for school, so it’s no surprise i’m a bit—and luckily, as for now really just a bit–behind myself (is that a huge giveaway that i always type “mysql” instead of “myself” first? yeah, this time too).

Today was fine. The presentation class is held by the center-chou (bad habit, it’s so easy to say it this way, much easier than to go around what’s her position’s exactly called, let’s say, the boss). Before i didn’t really like her… she just didn’t seem nice. But actually no worries, she’s all nice and shiny, though i’m sure she can get mean if someone goes “bad student”. But there was a lot of free time in class, i mean, it wasn’t actually free, we just weren’t doing anything worthy of mention, just going over the same stuff over and over again. I hope that’ll change later, this way i’ll have to bring something to read… (Twilight?)

The afternoon pol-eco class was about the COP15, global warming, climate change, the Climategate scandal and other related topics. It was quite interesting. Adina did a presentation about the topic first, after that talk-talk-laugh-talk. A bit too long.

Table tennis training was fun, i had a nice five o’clock white tea with home cookies and highland shortbread, but didn’t study any practically… I was instead reading papers that may relate to what i’m going to write about later this term. (Examples include one about gravity and information (pdf) and one on the ontology of non-Euclidean geometries. There are more.)

And midday for like half an hour, it was snowing. First time i see snow in Japan. It wasn’t enough to leave a mark, but still, it made me smile bright.

Javított kiadás

January 11, 2010
valeblog
0 Comment

Egy pont volt a versenyen, amire igazán büszke vagyok. Egy fél pillanat, amire teljesen máshogy emlékszek, mintha valami másik emlékezet idézné fel. Éles, tiszta, mindenre kiterjedő emlék. A látvány még az, ami a legkevésbé teljes, egyszerűen azért, mert változik a fókusz, és csak az van. Ellenfelem legtöbbször tenyeresre adott nyesett szervát – valószínűleg ez is hozzájárult a csúfos vereséghez, mert a tenyeres nyesésem… hát nem az igazi még (meg nem esett le, hogy azért mennek magasra a visszanyesett labdák, mert a szervájában alig van spin, így lehetne pörgetni…).

Egyszer aztán sikerült normálisan visszaadnom, és nem is tudta egyből visszapörgetni, úgyhogy kicsit meg tudtam ugráltatni: egy nyesett balra ki, hadd fusson, vissza jobbra, aztán amikor azt valahogy visszapöccintette, fonákból egy olyan csattanós fajta lecsapás. (Eredetileg vissza akartam nyesni, de aztán menet közben rájöttem, hogy az neki tenyeresre menne, onnan meg vissza is tudná pörgetni, úgyhogy félúton változtattam a mozdulaton, és az ütő hegyével való visszaemelésből lett az ütő hegyével való visszapörgetés (vagy ahogy magyarul hívják a “drive”-ot – bár az about szerint inkább “loop”, de én már japglish-t beszélek).)

A srác rámnézett, és nagyjából a “akkor miért nem mindig így játszol?” vonalán kérdezett valamit, csak költőien (és vulgárisan), két szóban. Ez után kezdett el máshogy szerválni, nem tűnt fel neki, hogy az új fajtát sokkal könnyebben visszaadom…

The day

January 11, 2010
valeblog
0 Comment

The relief to my panic came when my senpai texted me that our games will be much later, hers being first at earliest two pm. So i luckily got there on time, roughly one hour after the agreed time… Still i had much much time to sit and watch people playing, the whole sports hall was full of pingpong tables—at least the main floor.

I was still reading Twilight (except when i could no longer concentrate enough) when the announcer called my name for the game, which lasted way shorter than i wanted it to. Apparently i wasn’t in any appropriate mental state for a table tennis game, and that showed in the three-four missed serves each set, the stupid mistakes and the scores of course.

It was around four that we finished, and with Sasaki senpai we set off together. Kobayashi senpai was going some other way, but i was going to Kamakura (though the sun was already setting, i wanted to give it a try), and Sasaki senpai lives that way. I tried to make many photos in Kamakura, though i couldn’t get to the big Buddha statue of our spring term memorised silly conversations, because the temple it’s at was already closed that time. Still i walked around, made many photos with the built-in camera of my phone (just so you don’t expect any special quality), had one more coffee in the local Starbucks, because it was only 100 yen (second one the day, this time home blend), some really bad tasting nuts (ginnan or something like that) (the reason why i’m not going to write about the coffee, i couldn’t really feel its taste properly) from a stand near a temple, and set off home.

The morning

January 11, 2010
valeblog
0 Comment

I woke up at half past six in the morning. Anyone who knows my sleeping habits, probably also knows that this kind of early “morning” is not my style. I brew myself a coffee, of my new one, Gold coast (i’ll write about it later), had cereal for breakfast and left a bit early. I had to pick up a few stuff Sasaki senpai forgot in the club lockers, also to take some money from an atm, but i was still well in time. At least until Oofuna. Fujisawa open (japanese pdf), as the name suggests, was one more station further, in Fujisawa. But i was reading (still Twilight), and got off at the wrong station. Of course the name of the station was written nowhere where i could see it in time, so i was already twenty minutes late when i realised my mistake thanks to the senpais looking for me—one station away, where i thought i’d be. But it got worse. I rushed to the platform and got on the first train—which happened to be a special express (just my luck), meaning the next station it stopped was not Fujisawa, but Odawara. I was kind of in a panic, then lethargy, especially when i saw Mt Fuji nearing closer and closer from the windows—that meant i’m getting very far from where i should be. Lucky me, trains in Japan go faster, than at home. (Check on a map, where these stations are, Google or Yahoo, and you’ll get the idea.)

OB会

December 6, 2009
valeblog
0 Comment

長い間日本語で書かなかったんだね･･･飛田給駅から歩いて帰ってきたとき、今日のことについて日本語で書くと決めた。今日のことって、だいたい卓球部のOB会だけあった。午後二時半から試合が始まって、五時までOBさんたちとトーナメントをした。俺は、「バッド･ラック」で、優勝者になるOBさんとはじめて、急に負けちゃった。ただ、2回目のゲームでなんか6点が取れた。その後、一回戦で負けたので、もう一つの試合を山崎先輩とやってたんが、3対1でもう一回負けた。先輩とこんなによくできて、とてもうれしいので、負けても気にしなかった。トーナメント後、雨が降り始めたため、寮に傘を取りに帰って走って、そして皆と一緒に吉祥寺へ行った。飲み会めっちゃ楽しかった。本当の和風料理がいっぱいあって、こんなに多く生の魚などを前の何年間全部足しても食べなかった。何時間も面白い話して続けた。俺も短いスピーチするようになって、でも言いたいことがあまりなかったし、そんなに即興スピーチまた上手じゃないので、一分以内以上にした。ハンガリーについてもちろん今も質問が多すぎた、特に二十数年前の卓球者のことで困った･･･といっても、今晩は長い間の一番楽しい時間だった。多分、大阪へ行ったからでしょう。え、それも卓球部で、入ってよかったね･･･飲み会の後、山崎先輩とボムジンと京王線で帰ってきた、中央線がなんか工事から不通になったので。ちょっと疲れたが、これ是非か着たかった･･･間違いがいっぱいあるに違いないことがわかるよ、言わなくてもいい。