Bár a szülővárosom, Salgótarján a lerobbant kommunista bánya-iparváros mintapéldája (talán csak Ózd teljesít jobban a téren), amilyen csúnya maga a város, annyira szép a környéke.

Az első a tízből (mily meglepő) a magyar nyelv. Ahányszor hallom/látom/olvasom, amint valaki arról beszél, hogy a magyar nyelv talán a világon a legnehezebben megtanulható, meg hogy mennyire furcsa, bármilyen más nyelvhez hasonlítjuk, meg hogy mennyire szép, azért még az én tízezer kilométer távolra szakadt kicsi szívemet is eltölti a büszkeség.

Most láttam a fácsén egy ilyen “játékot”, hogy ha épp úgy érzed, hogy elhúznád Magyarországról a csíkot, mint a kengyelfutó gyalogkakukk, akkor írj össze tíz jó dolgot, amit az országtól kaptál. Magyaroktól szokatlan pozitív gondolkodás, nem igaz?

Mint évek óta külföldön élő (és hazatérést nem fontolgató) magyar, gondoltam megpróbálkozok ezzel én is. Mivel nem tudom, sikerülne-e egy lendülettel tíz dolgot összegyűjteni, inkább külön bejegyzésekbe írom majd meg egyesével őket, ahogy elkap az ihlet. Ha.

Az a helyzet, hogy mostanában egyre kevésbé akaródzik hazamenni. Olvasom a híreket, hogy mit csinál Viktor atyánk az országból (lásd magánnyugdíjpénztárak, médiatörvény stb), és azt érzem, hogy én egy ilyen országba nem akarok hazamenni.

Aztán eszembe jut a családom, a barátaim, a balatoni nyáresték, az a kis szlovák étterem a Mátrában, és mégis haza akarok menni.

Legyetek szívesek csinálni valamit otthon, hogy legyen hova hazamennem három év múlva is.