Egymást követően két egész érdekes álmom is volt. Az első pénteken, amikor éjfél előtt próbáltam aludni egy pár órát (lett belőle nagyjából tíz perc). Azt álmodtam, hogy a tarjáni Kemerovón síelek. Az a szomorú, hogy még nagyon képlékeny az anyagi helyzetem, úgyhogy egyáltalán nem biztos, hogy a télen lesz pénzem elmenni síelni, pedig nagyon jó lenne. Bár a helyszín úgyis más lenne…

A másik pedig ma éjszaka volt, azt álmodtam, hogy San Franciscoban vagyok. Így visszagondolva esik csak le, hogy bal oldali közlekedés volt. Több része is volt az álomnak. Először a Golden Gate hídon voltam egy autóban, nem én vezettem, és az volt a vicces, hogy a hídon hajók közlekedtek. Nagyok. Már akkor is felmerült bennem, hogy mégis hogy úszik a betonban a hajó. Különösen érdekes volt, hogy ahogy a valaki, aki vezetett, rávillantotta a fényszórót, a hajó fekete-fehér spirálos mintára váltott. Furcsa, hogy nem azonnal, hanem mintha oda kellett volna érnie a fénynek, de a hosszból ítélve a reflektor idézte elő. Aztán volt olyan is, hogy ilyen elhagyott helyeken egyedül mászkáltam, mintha egy kalandjátékban felderítőztem volna, meg olyan is, hogy fás utcákon vezetek.

Nem tudom, kinek tűnt fel, hogy egy pénteki és egy hétfői álom “egymást követő” volt, de igen, a hétvégén megdöntöttem a saját rekordomat és három napig lényegében alvás nélkül toltam. (Aztán most meg tizenkét órát egy zuhanyszünet megszakítással folyamatosan.)

Úgy tessék elképzelni, hogy minden reggel háromszor ébreszt a telefonom. Egyszer hét óra ötven perckor, aminek értelmét ugyan nem látom, mert úgyse kelek fel, de azért egy próbát megér. Másodszorra kilenc előtt tíz perccel, harmadszorra kilenckor. Aztán amikor mindhárom lement, még alszok vagy két-három órát, és agyament dolgokat álmodok.

Ma például azt álmodtam (legutoljára, mert már csak arra emlékszek, meg arra, hogy a többi része még durvább volt), hogy vezetek hazafelé három másik sráccal valahonnan, és vezetés közben elszívok egy füves cigit, amibe hét (azaz 7) gramm van beletekerve (ehhez képest se vastagsága nem volt a ciginek, se meg nem éreztem). Aztán a következő benzinkúthoz leintenek a zsaruk, egy nő meg egy manusz, akik láthatóan tudták, hogy fű van nálunk. Abból, amit mondtak, azt vettem le, hogy két bizonyos ismerősömet (a valóságból, úgyhogy nem nevezném nevükön őket) elkapták, és tőlük tudták meg, hogy kell nálunk legyen tizenegy gramm. Persze nem találták, én meg levágtam a durcás elit állami ösztöndíjas felháborodását, aztán továbbálltunk. (Miközben a másik három srác a kocsiban fuldoklott a röhögéstől.)

Most meg megszólalt egy ska szám, erről jutott eszembe, hogy előtte meg PASO backstage-en voltunk, de a részletekre már nem emlékszek.

Itt jelezném, hogy az álomnak semmi valóságalapja nincs, a félreértések elkerülése végett.

Ma álmodtam. Reggel fél nyolckor ébresztett ugyan a telefonom, de csak leeresztettem a külső árnyékolót és visszaaludtam. Hogy mi volt az egész álom sztorija arra már annyira nem emlékszek. Így utólag belegondolva volt benne valami a Thor trailerből amit tegnap néztem – valakit üldöztek a titkos rendőrök, és mi segítettünk neki menekülni. A fő üldöző nagyon emlékeztetett az Atlantisból a Genii vérprofira. Amúgy a “mi” akik segítettünk annak a valakinek az Opeth voltunk, én gitáron. Mielőtt fölébredtem épp koncertet készültünk adni, de kiderült hogy az egész csak a zsernyákok trükkje hogy elkaphassák a valakit. Sikerült is nekik (ezért különösen emlékeztet az üldöző Kolyára), úgyhogy fölébredtem.

Ami után öt perccel megjött a StarCraft 2. Komoly önmegtartóztatást igényel, hogy ne üljek le azonnal játszani hanem koncentráljak a vizsgákra. Még pár napig.

Mostanában azt veszem észre magamon, hogy egyre többször álmodok. Ez pedig nyilván jó, mert valahogy az álomlátás az én szememben jó dolog. Még akkor is, ha adott esetben rémálom, bár talán akkor nem olyan élvezetes végigélni. Mondjuk akkor meg jó érzés az, amikor egyszer csak tudatosan felébredek, mert rájövök, hogy álmodok. A jó álmokban pedig ugye élvezet ott maradni. Ma reggel, miután felébredtem, még visszaaludtam egy fél órára. Egy kicsit viszont valamitől megfordult a gyomrom egyszer. Ez álmomban úgy jelentkezett, hogy egyszer csak a városunk egy parkosabb részében álltam, és egy nagy fehér macska beleakaszkodik – talán bele is harap? – a jobb karomba. Aztán felrohan egy fára, és amikor nekem nagyjából mellmagasságban van, mint a puskagolyó elugrik a fáról, és a fejemnek vágódik. Erre felébredtem persze. Nagyon durva élmény volt. Ahogy Kyon mondja az utolsó Suzumiya-részben: “Freud would have a field day with this!” (フロイド先生も爆笑だとぜ。 Freud-sensei mo bakushou da to ze. – szó szerint: Ezen még Dr. Freud is betegre röhögné magát)