Tag: blog

Dead man lives on

September 11, 2009
valeblog
0 Comment

Today i cut the one week constant coffee overdose, and had none, and plan to keep this up for 11 more days. The reason is that i had three dose coffee every day except for sunday, which is there with only one in the morning, thus i had two extra each day, which is 12 coffee over normal. That is twelve days of coffee gone for “nothing” in one week, so i won’t have coffee for that long so i’ll be at zero. Today was the first, so 11 more to go.

I was surprised i could stay awake at all. Yesterday evening that caused trouble, even though i had the triple dose in me… Apropos yesterday, in the evening i went to the gym, and had fun there for an hour. Results: arms not aching anymore, but in exchange my legs started.

Today i managed to get out of bed a bit late, but i had time to do anything and was from late even less than usually. School was as if it wasn’t at all, the economy movie we had this week was better than expected, math was challenging, the last economy was dead boring, even though two of us made presentations.

Now the plan is to play guitar or do something, just something so i won’t be so tempted to “lay down for a moment”. I have to leave the computer because i’ll be downloading the last Haruhi episode of this season (too bad it’s not available on YouTube now), and with torrent, curse me if you want. I guess direct downloading eats more bandwidth then my tuned and limited torrent.

Bits version 2.0

September 10, 2009
valeblog
0 Comment

2.0 Yesterday ended up totally differently. I couldn’t go to pingpong training because i had an appointment about homeworks that time. Anyway i’m not sure if there was any, as i got a mail from them saying something about a tournament yesterday (i didn’t struggle to understand it). At least this way i could go to the guitar class where i learnt a lot of new things and that’s good. Included a few more ways to pick and the first two chords (C, G7). Will have to practice till next week.

2.1 The old alarm clock, the only alarm clock i ever had, the alarm clock my sister gave me sometime i couldn’t even remember properly, has problems with its voice. Tuesday morning it fell to the floor and since then its beeping got very quiet. No other injury. I’ll look into the problem (literally) when i have time and dare to.

2.2 Disappearances occur around me. First my student id got lost, no idea how, but it did, so for a week i was entering the dorm the tricky way, until yesterday i applied for a new one. My grammar exercise book disappeared as well, so i couldn’t do homework for the past week (i felt so sorry), but i got it back today so i’ll have to write all that stuff tonight (i really am sorry about that).

Apróságok

September 10, 2009
valeblog
0 Comment

Első rész. Hétfőn megvolt a matekvizsga. Negyedik órában írtuk (2:50~4:20), két fél feladatot nem tudtam (félszög koszinusza, meg egy nyomorult csúnya négyszög méretei) normálisan megoldani, de azért bizakodtam (izgulós volt). Kedden délután aztán megtudtam, hogy reggel óta ott az eredmény a postaládánkban, úgyhogy megnéztem, és 83%, ami már talán átmegy.

Második rész. Kedd délben thai curryt ebédeltem. Megcsináltam az instant curryktől megszokott módon, aztán egy nagy falat, és hú. Ezt nevezem én csípősnek. Ráadásul nagyon karakteres íze (akkor finom, utólag visszaérezni egy idő után már annyira nem) volt, úgyhogy még a koncert alatt is éreztem.

Harmadik rész. Hétfő este ugye lementem a kondiba. Na ezzel kapcsolatban az a vicces, hogy a karjaimban olyan izomláz lett, hogy kedd-szerdán szenvedés volt zuhanyozni, úgy igazán. Főleg hónaljtájon meg hátközépen, amit meg ugye azért nem árt…

Mára utolsó rész. Szombaton a Fórumban egész délután (szünetekben legalábbis mindig) állt egy manusz a mozgólépcső alján, aki hirdetett valamit, ugyan nem tudom mit, de azt nagyon udvariasan tette. Leírni is vicces, nekem. Japánul: 御利用頂きます様に御願い致します (hangulathoz illően fölösleges kanjikkal). Magyarul (nagyjából): “szíveskedjék igénybe venni méltóztatni (ezt az ismeretlen dolgot)”. Aki tud jobb fordítást, tessék.

コーヒー中毒者

September 8, 2009
valeblog
0 Comment

～になるかもしれない。 Péntek óta ugyanis durván háromszorosára nőtt (vasárnap kivételével) a kávébevitelem, a reggeli egy mellett most már délután is belefér egy dupla főzés a termoszba… Tartott ez mind máig, mert ma már szigorú elhatározással korán lefekszek, hogy ki tudjam aludni magam. Úgyis hulla fáradt leszek, mert fél héttől foci van, addig meg kvázi folyamatosan tervezek tanulni, ami azért minden tekintetben ki fog nyírni (remélhetőleg). Ma lenne este ugyanott a Silver Elephantban megint Progressive live koncert, többek között a TEE szereplésével, de nagyon bizonytalan vagyok, hogy vajon a foci éri-e meg jobban, vagy hogy háromezer jent elverek a koncertre, ami amúgy valószínűleg nagyon színvonalas és pofátlanul hangos lenne… Az a baj, hogy az igenember filozófiája ilyen eldöntendő kérdésekben nem működik… Érv a koncert mellett, hogy idén már biztos nem lesz ilyen, plusz foci minden héten van, érv a foci mellett, hogy nagyon jól esik. A koncerten mondjuk össze tudnék haverkodni néhány néppel, mert last.fm-en “barátok” lettünk a TEE gitárosával (és elég felismerhető a profilképem), meg lesz egy európai banda is (hogy azok hogy kerülnek ide…). De még a testmozgáshoz: tegnap este lementem egy órára a kondiba, azóta is sajognak a két éve nem edzett karjaim… holnap meg ugye pingpong (a mai edzés suliidőben, délelőtt volt), az utánra meg a kötelező tanulás beiktatásával (és a gitáróra, ha lesz, múlt héten nem volt) (amíg még nem tompulok el) este levezetésképpen még egy óra kondi, mert az úgy jó (meg megkaptam a Balatonon hogy mi az, hogy a “zorall fejemhez” ilyen gizda vagyok). Majd kiderül, hogy lesz.

Sabbath

September 8, 2009
valeblog
0 Comment

Not Black, though music. On saturday i managed to wake up in time, so i got there in time to my first concert in the autum term (秋学期), a jazz festival in the Tokyo Forum, to be precise, its Groove part. The reason for me going was without question the concert of the Tokyo Ska Paradise Orchestra, a fantastic japanese ska-jazz group. There were three more performances as well, two more or less traditional jazzish ones and one i couldn’t categorize—but more about that later.

The Tokyo Ska was fantastic, and fantastic, and fantastic (apparently lost for words, i am), just to mention a bad point as well: short. Not a whole hour, i’m afraid. But the quality and the atmosphere worth it. All. They played a lot of songs i knew and a couple i didn’t, and i got to like them, their style and their music even more.

About the others: Abraham Laboriel, who played together with Akira Jimbo was precisely how i’d imagine a traditional black jazz musician. Fantastic style. They were visibly playing for fun, and that’s great. The second ones, John Scofield and the accompanying band… the music was great, but the feel was missing. Then the last, George Clinton and the Parliament / Funkadelic. That was crazy. I didn’t really like it, though i enjoyed it (paradox)… Very tribal, very chaotic, very difficult to enjoy, very strange. Somehow the kind of performance i can imagine from rastafarian jamaicans to do after smoking a 2g ganja per person. Not really my type.

Then i came home, though i listened for a few minutes to a jazz band playing in front of the Forum on some Japan-Netherlands something, they were really peaceful after the all too long (almost two hours, gosh) Clinton performance.

At home the usual: we grabbed a few beers with Rado and sat down talking with the others, eating fruits as well and stuff like that. Got to bed around three…

Korlátozott

September 7, 2009
valeblog
0 Comment

Az idő, amit itt tudok tölteni. Egy kicsit zsúfolódok… Pénteken második óra alatt jött egy email a mitakai lelkésztől, meghívtak vacsorára. Hatig tanítás volt mondjuk nekünk, egy óra Tani tanárúrral, amiről még nem igazán derült ki (nekem), hogy tulajdonképpen mi, aztán egy matek, és végül egy közgáz. A matek kivételesen nem volt rossz, mert ugyan a koreaiak jó szokásukhoz híven öt perc alatt bemásolták az előre kidolgozott feladataikat (nem értem mi értelme van az órai feladatokat előre megcsinálni – így is, úgy is el kell vele tölteni az időt, és akkor már inkább órán, mint a szabadidőmben), kivételesen nekem is sikerült időben kivégeznem mindet (bár Motai tanárúr igencsak meglepődött, amikor egy bizonyítást kongruenciákkal oldottam meg – azon kevés dolgok egyike, amit sikerült a fejembe verniük az Eltén).

Utána a közgáz meg igencsak kaotikus volt. Filozófus tanárunk ugyanis kitalálta, hogy ő belemegy a szavak etimológiájába, és kijelentette hogy a (köz)gazdaság(tan) (economy) és az ökológia (ecology) ugyanaz. Láthatóan nem értette meg, amikor felolvastam neki a szótárgép angol-angoljából a két definíciót, de erről még egyszer majd írok neki, ha lesz hangulatom és időm. Meg (a többiek látható értetlenségének ellenére) sikerült őt elterelnem filozófiába (valami amiről talán még tudok is beszélni), amikor Marx materializmusánál bedobtam neki Feuerbach nevét.

Read More

Apukezdődik

August 31, 2009
valeblog
0 Comment

Baj van ám, emberek. Holnap kezd a tanév. Hogy finoman fejezzem ki magam, nincs túl sok hangulatom hozzá. Különösen az nem tetszik, hogy “korán” kell majd kelnem – kilenckor kezdenek az órák, azaz fél nyolc körül már jó, ha csörög az ébresztő. Ez azért a mostani “legkorábban kilenc” gyakorlathoz képest másfél óra minusz…

Az elmúlt napokban nem volt változatos a programom. Életre keltem, kanjikat tanultam, ebédeltem, kanjikat tanultam, ma délután sorra került egy kis olvasás- és hallásértés is, online házifeladat formájában. Remélem, hogy más nincs, mert én nem tudok róla… (Ha meg igen, akkor marad a bociszem-bocsánat-félóraalattmegcsinál módszer.)

Egyébként meg újra neki szeretnék fogni a kockulásnak is, magyarul mondva (legalább) a blog fejlesztésének. Tervezek rá időt szakítani. Most a hétvégén összeütöttem (még) egy lehetséges kinézetet, ami most épp leginkább tetszik. Persze eddig valahogy az összes többiről is így gondoltam…

Sötét

August 28, 2009
valeblog
0 Comment

Vajon miért sötétedik itt ilyen hamar? Fél hatkor már megy le a nap, hét körül teljesen sötét. Nem értem. Nagyjából ugyanott lennénk az időzónán belül, ahol otthon is, és mégis jó másfél órával el van csúszva. Gondolom egyszer csak megvilágosodok, hogy miért és verem a fejem a falba hogy milyen hülye voltam.

Délelőtt a last.fmel játszottam, délután pedig tanultam, legalábbis próbáltam. Elég kómás voltam, nem tudom miért, aludtam eleget. Aztán azért négy órától (ebéd (második dupla kávé) után) már ment a dolog, végeztem is a kanjikkal, időm is maradt, úgyhogy vár a bevásárlás (olaj sincs, gyümölcslé sincs, tej sincs, kenyér sincs).

Nameg a gitár, mert azt inkább nem hagyom később estére, amikor már zavarhat valakit – Chofuig elbiciklizni meg sötétben is lehet. Tegnap is játszottam este egy fél órát nagyjából, rendesen elvonási tüneteim voltak, muszáj volt. Most nyolcig másfél óra van betervezve.

Megnéztem a legfrissebb Suzumiya részt is, jó volt. Még van hat idénre, remélem lesz belőle több is – a könyvekben ott van az anyag, kereslet van rá, úgyhogy gondolom nem hagyják veszni. A Vanishment remélem már ebben az évadban sorra kerül, az nagyon érdekelne…

Kanji

August 27, 2009
valeblog
0 Comment

Elvileg most tanulok. Gyakorlatilag kevésbé, mert majd’ elaldutam fölötte, pedig gépen tanulok, Ankival (majd ha végeztem ezzel a fejezettel, igény esetén feltöltöm a paklit). A mai napom nem sokból állt. Reggel fölkeltem, az órám fél nyolckor csörgött (előtte már hat körül egy pillanatra fölébretem, konstatáltam, hogy működik a belső ébresztőm is, bár cseppet túlbuzgó, és visszaauldtam), majd amikor (ismét) éreztem, hogy fel tudok kelni, azért aludtam tovább úgy fél tízig. Kettőig reggeliztem és bepakoltam az első fél lecke kanjit Ankiba, és el is kezdtem tanulni. Kettőkor a pingpongos Satou-sannal mentem ütőt és hasonlókat venni Shibuyába, hat körül már itthon is voltam. Azóta csak “ebédet” készítettem (instant curry) meg tanultam, és slussz. Meg egy teát még amíg főtt a rizs, mert hulla voltam (vagyok) (leszek) és most két islert, mert kell az otthoni íz, és hátha az ad egy kis cukrot az agyamnak…

A tanulás részét folytatom is amíg bírom, de ha nem, akkor még mindig ott vár “bontatlanul” a How i met your mother második évadja…

Tired

August 26, 2009
valeblog
0 Comment

Impossible, that i have no post titled “Tired” here, but the dropdown of Firefox didn’t offer it. Whatever. In the morning i set my alarm clock to half past seven, just to start getting used to school from next week. Well, i was surprised when i opened my eyes around ten, without a ring from the clock or anything. Scary, i say. Had breakfast, then fetched the vacuum cleaner for obvious reasons (not those mentioned by a hungarian punk band). Then i was forced to realise that i’m running out of toilet paper (at the best time as usual, lucky i have a spare roll in my backpack all the time (“always” would have been quite misunderstandable in this context)), so i went to the kombini to buy that and milk, which i also used all yesterday. There (in the kombini, not the milk) i met a senpai from pingpong who told me there was a training today not on the schedule. So i went there, although i had no lunch then. Expected two or three hours, ended up four, and after almost a whole month’s break, i must say it was dead tiring, especially in this heat. (Tomorrow if everything goes well we’re going to the shop, in my case to buy a racket.) Then i came home, starving, but i didn’t eat more than a sandwich because Tung (from Vietnam) invited me (among others (it’s scary how good the japanese of those who spent the summer here got)) for a vietnamese dinner they were making. Delicious and filling, i must say (still, i had a banana and a mug of cocoa just to help me sleep). Huyen brought us cookies as souvenir, and i also got a lovely chopstick holder kitten. Thanks! Nya!