Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc. yſa pur eſ chomuv uogmuc. Menyi miloſtben terumteve eleve miv iſemucut adamut. eſ odutta vola neki paradiſumut hazoa. Eſ mend paradiſumben uolov gimilcictul munda neki elnie. Heon tilutoa wt ig fa gimilce tvl. Ge mundoa neki meret nu eneyc. yſa ki nopun emdul oz gimilſtwl. halalnec halalaal holz. Hadlaua choltat terumteve iſtentul. ge feledeve. Engede urdung intetvinec. eſ evec oz tiluvt gimilſtwl. es oz gimilſben halalut evec. Eſ oz gimilſnek vvl keſeruv uola vize. hug turchucat mige zocoztia vola. Num heon muga nec. ge mend w foianec halalut evec. Horogu vec iſten. eſ veteve wt ez munkaſ vilagbele. eſ levn halalnec eſ poculnec feze. eſ mend w nemenec. Kic ozvc. miv vogmuc.
Sermo ſup ſepulchrum
Sermo ſup ſepulchrum
Names
The United States Census Bureau announced that Negro would be included on the 2010 United States Census, alongside “Black” and “African-American,” because some older Americans still self-identify with the term.
Wikipedia
In high school, we often had good laughs about the american way of saying everything “politically correct”. Change the name of something, because the old name has too many negative connotations. The only problem is, that until you use that new name for the same thing, or group of people, nothing will change. If that thing or group of people don’t change, those “negative connotations” will be back. Quick.
The same goes for the gipsies in Hungary, who have been campaigning to be called roma. I don’t have a problem with that, it’s their name for themselves in one of their languages. It feels good for me too when someone identifies me as “magyar” instead of “hungarian”. But in the case of roma as well, the new word started to gain the old word’s negative meanings. And that won’t change until there will be no place for negative preconceptions about that social group. (For some reason, jews apparently don’t care about their word being used as a swearword…)
Then, celebrations. I’ve heard about an american idea, that christmas should be called winter holiday instead, because the christian word isn’t appropriate for all the various religious holidays of that season. True, but. Christmas as-is has a tradition of at least a thousand years in western culture. And the States has its roots in a christian culture as well, how ever religiously unaligned it wants to be. In the jewish quarters of a big city, i guess i’d not see christmas celebrations. Whatever, long live the christmas creep.
I didn’t think it all through, before someone’d want to set me aflame.
Milyen nyelven?
Néha komolyan nehéz eldöntenem, hogy milyen nyelven érdemes megírnom egy bejegyzést. Nyilván ha japánul vagy németül akarnék írni egyet, akkor az igencsak megköti a hosszt, a stílust és a témát is, egyszerűen mert japánul és németül nem tudok még annyira, mint angolul vagy magyarul. (A japán ugyan változóban van, de még beletelik egy jó kis időbe – a német meg haldoklik.) Viszont magyarul és angolul nincsenek (különösebben) ilyen problémák, ilyenkor már csak az a kérdés, hogy melyikben érdemes? Ha a napjaimról írok, általában magyarul teszem – kivéve, ha olyan dolgok is vannak benne, amik az itteni barátaimat érdekelhetik. Viszont ha “érdekes” témákról írok, zenéről, filmekről, sorozatokról, vagy épp japáni aktualitásokról, akkor inkább teszem angolul, mint magyarul. Egyszerűen azért, mert még ha magyarul írom is, visszhangja akkor sincs semmi. Visszhang alatt minimális látogatói visszajelzést értek. Angolul persze szintén nincs sok – azonnal. Ha otthoniak olvassák, és el tudják olvasni (vagyis tudnak angolul), akkor hozzá is tudnak szólni, plusz idővel igen jó kis kereső-forgalmat hoz. Magyarul szinte csak a régi filozófia írásaimra vagy a magyar nyelvvizsgás bejegyzésemre találnak ide az emberek, angolul meg ott vannak az anime, film, zene, és főleg telefonos játék bejegyzések… Nem sokat számít persze a látogatók száma, csak nekem esik jól, hogy valami nézettet sikerült alkotnom; reklámok nincsenek és belátható időn belül nem is lesznek.
Awaken
It sucks that even if i sleep enough, after a great lunch (see, that’s why i love to cook for myself, and not eat at the cafeteria, even if that means eating alone) i get so sleepy that i can hardly stay awake. But there are good methods for waking myself, mostly including reading interesting stuff. That’s usually Wikipedia, or books, whichever occurs first. Now it was languages (again). I have too high expectations set for myself. I want to learn a couple of languages that are probably impossible to use anywhere except for that small community. As of now, i have two such languages on my list to learn, nuxálk in Canada and ainu here in Japan. Ainu might not be that difficult now i live in Japan, but getting to Bella Coola and learning an almost extinct language is not that simple. Other (more “mainstream”) languages i want to learn are first finnish and russian, then continue spanish and learn french, as a key to Canada. I may be able to accomplish russian and ainu here, then i “just” need to get to Finland (not to mention i have to keep my german alive somehow)… And figure the rest out then. But this means a lot of changing, which wouldn’t really trouble me, as i love to travel and get to know new people, but it also makes any kind of family planning totally impossible, as it’s pretty difficult to find someone who would come with me all the way around the world…
About a language
Or more, if you’ll replace “japanese” with something else—i guess it’d stay correct anyway. The thing is, school sucks. Delicately phrased, nay? Well, the truth is that for most of the time they can’t really choose correctly what to teach “not so kids anymore” like us. Or maybe it’s just me to find the third text about the cultivation of a fruit boring, when all three are virtually the same template with words changed. Yeah, it’s probably just me to find it a nuisance to learn words that i will probably never ever need again. To quote a japanese-studying friend of mine: “you can already say foreigner registration id card, but don’t know how to write the word for room?” (where room is without abstract meanings the place we live in). Finely balanced curriculum, i must say. To be honest, even though we study from japanese teachers, and live here, we’re almost totally isolated from the actual japanese language. I feel i learnt more japanese in the past five days from bus drivers, information personnel, and manga than in the past month of school. Or maybe it’s my fault for expecting to being taught first those phrases i need for normal communication, and not only those if i say in a shop, the cashier will laugh at me, it’s so crazy official? Whatever, i’ll manage. Just have to learn a couple of kanji each day, try not to forget them and do my homework roughly on time so the teachers will be happy as well and i won’t be braindead or get a nervous breakdown like some…
Tanulok (nem)
Délelőtt templomban voltam – mivel a lelkész Németországba ment, más jött helyette, neki meg alig értettem a beszédét: halk is, gyors is. Aztán hazaértem, és nekiálltam tanulni. Négy óra magasságában már majdnem végeztem, úgyhogy megmelegítettem a tegnapról megmaradt adag kaját, és ebéd közben fejeztem be a nyelvtant. Még azért a kérdéses helyeket (よう – そう, például) átolvasom még egyszer, de mostantól estig csak matekot olvasok (átnézem a tételeket, amiket vettünk, hogy belelendüljek) meg szavakat tanulok (mert az kell), ha meg olyanom van, a kanjikat is (a keddi öröm-vizsga). Sajnos a mai pingpongklubos nagy eseményt is kihagytam (mint tegnap az edzést), “old boys találkozó” volt, vagyis a régi klubtagok is összegyültek… De ez most tényleg nem fér bele az időkeretembe. Nagyon bölcsen választották meg az időpontot, az biztos. (Mondjuk én is jókor fogok a tanuláshoz…) Ebéd után ezért kellett egy kis hangulatjavító (az ébresztésről nem is szólva), úgyhogy otthoni hangulatban főztem magamnak kávét és étcsokit eszegetve elfogyasztottam (チョコを食べながらコーヒーを飲んだ).
Szó-vale
Ma jó volt a suliban. És ennek kapcsán (és mivel a tegnap is hasonló volt) este zuhanyozás közben rájöttem, hogy miért is szeretek annyira nyelveket tanulni: az új dolgok megértése a lényeg. Mint anno gimiben, amikor matekfakton már az első órán annak örültem, hogy hurrá majd jönnek az integrálok, aztán mire odaértünk már teljesen alap közönséges dolognak tűntek, így annyira már nem is izgalmas. Viszont a nyelvekben mindig van valami új. Ha megtanultam a múlt időt, finomíthatom. Ha megtanultam egy kifejezést, használhatom. Ha megtanultam egy formát, teljesen új mondatszerkezetek nyílnak meg előttem. És ha már nagyjából minden megy, akkor is életem végéig tanulhatom az új szavakat, vagy ami még jobb: használhatom a nyelvet, írhatok novellákat, blogot, verseket, akármit, beszélhetek azokkal az emberekkel és ez jó. A német ezért is nehéz: amíg készségszintre nem fejlődik a der-die-das, addig esély sincs élvezetesen használni a nyelvet, és még utána is onnan indulunk, mint egy angolos az első hónap után – mindezt négy év tanulással. És monoton. A japán izgalmas, mert az írásjelek is változatosak (bár meg kell hagyni, tudnak elég frusztrálóak is lenni néha), ráadásul most itt vagyok, úgyhogy még inkább! Valamint nem mellékes (bár nem kapcsolódó), hogy ha olivaolajban sütöm ki a minirákokat és még ég a szobában egy elvileg mentás füstölő, akkor pár óra múltán (mert ugye ebéd után spuri vissza órákra) nagyon kellemes illat keveredik ki. (Csak kár hogy az allergia miatt egész nap ég a szemem és örülök ha nincs bedugulva az orrom, így ezt az illatot is csak pár pillanatig tudtam élvezni…)
Verbs and nouns
It’s interesting which words are nouns and verbs in different languages. In japanese there are a lot of verbs which are in fact nouns with the auxiliary verb to do, to make. Example (in this post i won’t write japanese characters): in english, you say you study – in japanese you say you do study. Sounds awkward, nay? And there are a lot more of these, loads of suru-verbs, and i think this is due to a difference in the way the cultures look at the activities. Verbs are words expressing action, while nouns are a lot more static, even if created from verbs, and so are the verbs created from nouns. I think the difference is that we “western” rather emphasise the action, the way the action is performed by and related to the actor (now meaning doer), instead the “eastern” (at least japanese) way to rather look at the act independently of the actor, as a platonic idea of the act that exists even if there was nobody left to actually act the act (a bit too many act’s). Maybe.
Left
Yesterday Kim-san offered to teach me how to read hangul, and today in the lunch break i asked her to write down and explain as much of it as possible. I won’t be reading korean stuff fluently tomorrow, but i’ve started on the slope, and there’s no turning back now. If i learn that writing as well, i’ll have the roman, the japanese, the cyrillic and the hangul in my bag in case of need. There’s still way to go, as i don’t yet know arabic, hebrew, khmer and a couple of others at all…
Unrelated. Tomorrow i’m going to buy some food, because something always runs out: now it’s the turn of bread, orange juice, milk and cucumbers. And if i’m there, i’ll get myself rice (five kilos will surely last for a while) and something to put on the rice, such as curry (as of now, instant versions, later on i might try cook something myself). Oh, i forgot to mention in the shopping post that i also bought myself a bowl to eat such stuff from. It wasn’t easy to find the right size, as the normal japanese rice bowls are just too small for me, the larger ones are just too large, but this one’s just fine. Simple looking though… i’ll decorate it somehow once i have any ideas. Or i’ll just ask Adina-san tomorrow, since she said she’ll be coming to Seiyu as well—she was the one who found me the bowl at Nitori. (We’ll continue our “newlywed shopping”, as she noted, we looked like a young couple getting the necessary stuff for their new apartment—the first stuff after furniture.)
* a drop of
The meaning of this primitive is obvious from the first moment you look at it, though just what it will be a drop of will differ from case to case. The important thing is not to think of it as something insignificant like a “drop in the bucket” but as something so important that it can change the whole picture—like a drop of arsenic in your mother-in-law’s coffee.
James W. Heisig – Remembering the Kanji vol. 1
This last comment almost made me fall of my chair.
-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kubernetes kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 艦これ 軽音-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kubernetes kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 艦これ 軽音
七大陸最高峰チャレンジ