Mivel hűséges Hitachi mp3-discmanem az utóbbi fél évben igencsak gyengélkedik, komolyan fontolóra vettem egy méretileg kisebb és tárolókapacitásilag nagyobb mp3 lejátszó beszerzését. Ráfordítható keretem igencsak korlátozott (max 15 ezer magyar pénz), ezért az iPod és rokonai egyből kiesnek, eddig két Creative márkájú szerkentyű (Zen Nano és Zen Stone), egy Odys, egy SanDisk valamint egy Meizu merült fel, mint lehetséges kiválasztott. Szerintetek mit érdemes? Egy giga minimum, felső árkorlát 15 ezer HUF.
Uszoda
Ma a tegnap este minden utóhatása ellenére is el akartam menni úszni, úgyhogy a szokásos hat órára oda is értem – és ekkor ért a kellemetlen meglepetés: az uszoda már a nyári nyitvatartás szerint hétkor zár. Ugye nekem legalább fél óra mire megszárítom magam teljesen (hosszú haj átkai, első rész), úgyhogy tudtam volna úszni kemény fél órát. Arra meg már inkább nem fizettem be, majd hétfőn. Vagy valamikor.
Kedves Schweizempfeld Eufrozina!
Fogalmam sincs, hogy ki vagy, és csak teljesen véletlenszerűen találtam el a neved. Bocs. Éppen a gépem előtt ülök, és meggyes pitét majszolok. Hidd el, nagyon finom – anyukám sütötte, úgyhogy másmilyen nem is lehet. És csak hogy ne unatkozz, ha már egyszer idetaláltál, hát elmesélek egy kis történetet, ami ma esett meg a világban, és csak azért akadt meg rajta a szemem, mert már kepesztek a jogosítványomért.
Tűzfal
Nemrégiben frissült a Kerio tűzfal (bár már Sunbelt-nek hívják), amit eddig használtam, én meg gondolkozás nélkül beleegyeztem, persze, frissítsen csak. A gondok akkor kezdődtek, amikor ez után nem volt hajlandó becsületesen elindulni – pontosabban egyáltalán. Ez meg ugye egy tűzfalprogramnál, ami a gép védelméért felelős, elég kellemetlen tulajdonság. Írtam a fejlesztőknek, hogy valami nem stimmel, de az egyetlen reakció a nyolc éves Julcsikák nyelvezetén közölte velem, hogy telepítsem újra és jó lesz. Ezt ma megtettem. Mivel az után sem volt hajlandó működni, úgy dönöttem, hogy akkor itt és most megszakítok egy egy éves kapcsolatot, és másik programra váltok. Így most a laptopomat az Agnitum Outpost Firewall védi, bár az asztali gépen még mindig Kerio megy – ott már nem frissítettem.
Revans
Tegnap este a Nemzeti Színházban a Revans című előadást néztem meg iskolám néhány más “hozzátartozójával”. A színház is, a darab is tetszett.
iWiW
Abban amúgy mi a ráció, hogy az iWiW-en nem lehet 13 karakternél hosszabb jelszót megadni? Kíváncsi vagyok, milyen kódolással tárolják a jelszavakat, mert hogy nem MD5-el, na az fix (gyk annak nem számít a hossz).
Ichigo
Igencsak meglepődtem, amikor ez a remekletes kép nézett rám a DeviantArt főoldalán a Popular részen elsőként. Meg is tudom érteni a sikerét, elég csak ránézni. Jah, és jövő héten várható az első podkeszt. Vagy nem.
Cím: black and white
Rajzoló: ~tobiee
Ma van a másnap
A tegnap este… na az elég brutális volt. Megtanulhatnám már, hogy én ugyan bármit meg tudok inni, viszont a Hubertus az meggyilkol. Megmagyarázni nem tudnám, de ennél sokkal brutálisabb (mattabb) bulik után sem voltam olyan másnapos, mint most, pedig “csak” két “hubi” csúszott le.
Ilyenkor az lenne a szokásos, hogy össze-vissza fogadkozik a szenvedő, hogy mennyire soha többet semmit semmi körülmények között, viszont az ilyeneket nem az én asztalom se fogadni se megtartani. Úgyhogy csak annyit mondok, hogy senki ne próbáljon meg hubival itatni, mert az arcába öntöm. És szerintem azért rohadtul tudja az csípni a szemet…
Első
Ma megvolt az első kresz órám is. Teljesen jó volt, csak ketten vagyunk és nagyon jó arc az oktató is. Most az alapfogalmakon zongoráztunk végig meg elkezdünk foglalkozni a különféle táblákkal. Sajnos a következő órát (jövő szerdán) ki fogom hagyni, mivel akkor ennél sokkal fontosabb – és megkockáztatom, élvezetesebb – elfoglaltságom lesz: Dream Theater koncert Budapesten, a PeCsában egy jó barátommal. Viszont addig el fogom kérni az úgynevezett “kresz cédét” egy már végzett szintén jó barátomról, úgyhogy talán valahogy túlélem ezt a hatalmas veszteséget.
Vicces volt, hogy pont, amikor odafelé (tehát kresz-órára) mentem, egy egy irányú utcába szabálytalanul autóval behajtó nőszemély nézett rám ferde szemmel, amikor nem vettem észre, hogy a hátam mögött döcög. Ha olyan lennék, beintettem volna neki, az fix. Még viccesebb, hogy ráadásul félig-meddig még sétálóutca is az a hely, szóval még az is bocsánatos bűn lett volna részemről, ha a (nem létező) autóforgalom közepén kacsázok. És még neki áll feljebb. (Jó, mondjuk megnézem majd magam két hónap múlva, amikor majd elém kacsázik le valami szerencsétlen korombeli.)
Battle Royale
Már én egyszer írtam erről a témáról, csak sajnos az a bejegyzés már nem volt benne a mentésben – nomeg az a könyvről szólt, ez meg arról a filmről fog, ami a könyv alapján készült.
Az alapszituáció nem túl bonyolult: adva van a rendőrállammá / diktatúrává változott Japán (Nagy Kelet-Ázsiai Köztársaság, 大東亜共和国 dai tōa kyōwakoku), ahol a fiatalság és az egész társadalom hihetetlen mértékben elvadult és megőrült. Az ifjú lázadó nemzedék megfékezésére és az egymás iránti bizalom (nehéz e nélkül forradalmat kirobbantani) kiirtására a társadalomból kitalálták a Battle Royale (バトル・ロワイアル battoru rowaiaru) programot, aminek lényege nekünk: minden évben kiválasztanak véletlenszerűen iskolai osztályokat, akiket külön, elszigetelt csatamezőkre zárnak, ahol a gyerekeknek nemes egszerűséggel le kell mészárolniuk egymást. A győztes persze nem marad jutalmazatlanul: túléli a csatát, kap valamennyi pénzt a megrázkódtatásért, áthelyezik egy másik suliba és nem beszélhet az eseményekről.
