Holnap nyitok két vizsgával, az egyik az árelmélet, amitől eléggé tartottam, de aztán három nap tanulás után már úgy érzem, hogy talán sikerül átmenni. A másik a gazdasági szervezettan (vagy mi a szösz, a lényeg, hogy szintén mikro), aminek hiába olvastam el a jegyzetét, okosabb nem lettem tőle, cserébe a vizsgán számológép kivételével minden használható, úgyhogy nem is erőltettem.

Kedden egyébként folytatom egy bölcsész tárggyal, ami ugyan elég szopatósnak ígérkezik, mert szövegelni kell, de cserébe a téma nem idegen (kulturális interakciók), és mellesleg a tanár közölte, hogy nem fog megbuktatni. (Kerekperec.)

Szerdán lesz a környezeti projektes tárgy, amibe még bele se néztem, és annyira könnyűnek se ígérkezik, de valahogy nem tud érdekelni. Bár az én szakom tárgya, úgyhogy csak a kreditért az egész kedd délutánomat rászánom, és tanulok.

Csütörtökön “két” vizsgám lesz, csak így idézőjelben, mert az egyik angol, amivel úgy volt a tanár, hogy “gyere be, ha épp ráérsz és van kedved”, de tartok tőle, hogy nem lesz kedvem. Utána rémes délután fél ötös kezdéssel egy süketelős tárgy, ahol szintén bármit lehet használni a vizsgán (aka. ingyenkredit).

Reggel fölkelek valamikor, teljesen mindegy, hogy mikor, és teljesen mindegy, hogy mit csinálok egész nap, délután öttől nyolcig hulla álmos vagyok, és teljesen képtelen bármi hasznos tevékenységre. Ezzel csupán annyi a probléma, hogy akkor kéne tanulnom. Bár csak azért, mert eddig az volt az alapfeltevésem, hogy éjszaka nem tudok hatékonyan tanulni, és ez megdőlni látszik. Viszont ha minden este beszúrom ezt a két-három óra plusz alvást, azzal egyrészt nagyon sok potenciálisan hasznos időt vesztek el, másrészt még hajnal négykor is csak nehezen tudok elaludni, amiből következik, hogy másnap ismét reménytelen, hogy tudjak valami hasznosat csinálni abban a pár órában, amikor már amúgy is kómás lennék.

Ezzel semmi gond nem is lenne, ha a mikro-makro satöbbi tizennégy vizsgám mellé nem szeretnék még esetleg valami kellemeset is csinálni időnként. Vagy most jön az az időszak, amikor tényleg a tanuláson kívül semmi mást nem tudok csinálni?

Egy jó ideje minden hétfőn órák után másfél órát beszélgetek egy japán sráccal angolul. Neki jó gyakorlás, én meg jó fejnek érzem magam tőle, úgyhogy miért ne. Ráadásul elég érdekes témákról is lehet vele beszélgetni, még azt se tudom mondani, hogy unalmas. És a körülményekhez képest teljesen jól beszél angolul. Ha helyesen vagy folyékonyan nem is, de érthetően.

Ma beszéltünk az internshipjéről (amit mondjuk nem tudom, hogy hívnak magyarul), Szingapúrba készül a srác, aztán felhoztam a kalózkodás és a szerzői jogok problémáját, és azzal jól elment az idő. Aztán valahogy szóba került, hogy ír naplót, és megkérdeztem, hogy nem unja meg, hogy a folyton egyforma mindennapokról ír.

És akkor jött az ihlet.

Már nem emlékszem egész pontosan, mit mondott, de megértettem, hogy a lényeg megtalálni az apró változásokat a szürke mindennapokban. Lesz miről blogolni mostantól, úgy érzem.