Elkészültem az első [vale-subs] felirat, a Csillagharcos (Star Driver) első részének fordításával, úgyhogy már magyarul is élvezhetitek Takuto rendkívüli febülöszitását. Természetesen a felirat letölthető már most, használjátok egészséggel. Ha valami hiba van benne, lehet jelenteni, de nem ígérem, hogy ki is javítom. A feliratban a fordítás és néhány formázási apróság az én munkám, minden más a CoalGirls-t dicséri.
Tegnap este ahogy elvágódtam aludni, még eléggé pörgött az agyam, és valamiért eszembe jutott a Star Driver híres-hírhedt 颯爽登場銀河美少年 jelenete. Úgyhogy elhatároztam, hogy lefordítom, de ha már rajta vagyok, nem csak azt, hanem az egész sorozatot. Az angol feliratokból kiszedem az időzítést, a fordításom meg olyan, amilyen, hibákkal is az enyém.
Amiket majd tervezek lefordítani szabad óráimban (az eddigi Xros Wars és Shiki mellé): Star Driver, Panty and Stocking (ezen előre röhögök), Squid Girl, OreImo és KamiNomi. Magyarul az összes sorozat, amit mostanában nézek…
Ennek kezdéseként most nekiálltam a Star Driver első részének, aminek köztes (nem vég!) eredményét feltöltöttem tecsőre. Majd ha kész lesz az egész rész fordítása, a feliratfájlt itt a blogon fogom linkelni. (Egyébként valami hihetetlen, hogy mennyit szenvedtem, mire sikerült az mkv+feliratból égetett avit csinálni (linux)…)
Az már más kérdés, hogy vajon a projectek számának ilyetén emelkedése ösztönzőleg fog-e hatni rám, vagy változatlanul leszarok hanyagolok majd mindent…
Ma lefordítottam a hetedik Shiki részt, és ha már volt lendületem, megírtam ezt a két tudnivaló-bejegyzést is a Will of Fire fórumára. Ha valami tévedést találtok benne, nyugodtan javítsatok ki.
Tegnap a tanárképzős fesztiválon az ottani könyvtár ingyen elajándékozta (szebb szó, mint a kiselejtezte) néhány régi könyvét, és nem is én lettem volna, ha nem hozok el egyet. Az áldozat pedig egy Showa 18-ban (1943) kiadott filozófiakönyv. A második világháború idején adták ki, úgyhogy rengeteg nacionalista szöveg van benne, és ami a legjobb, hogy régi betűkkel van írva. Vagyis vannak benne olyan kanák, amiket már nem használnak, és a kanjik fele is régi írásmódban van (學, 國, 經濟 stb), úgyhogy a japánok is csak találgatták, hogy mi lehet odaírva.
Anno, amikor még a JLC-ben tartottam előadást a magyar nyelvről mondtam azt, hogy míg mi gond nélkül olvassuk a régi költőink műveit, de a japánok (japán fiatalok) a hatvan évvel ezelőtti irodalmat se tudják értelmezni. (Igaz, arról nem vagyok meggyőződve, hogy a mai magyar középiskolások gond nélkül tudnák értelmezni a száz évvel ezelőtti irodalmat…)
Könnyű olvasmány biztos nem lesz, de megküzdök vele előbb-utóbb.
Valami furcsa a netemmel, ugyanis most is, pont mint múlt hónapban, elment a net másfél napra. Érdekelne, hogy mi okozza, mert most még ráadásul nagyjából napra pontosan egyezett is.
Amíg nem volt netem, kódoltam, főleg. Főleg. Az egyetem mérhetetlenül unalmas, egy óra van, ami jelent bármi kihívást, a többi vagy központi tárgy előadás (amiktől majd vizsgaidőszakban sikítófrászt fogok kapni) vagy mérhetetlenül unalmas. Az az egy (nem tudom, említettem-e már) is statisztika, úgyhogy szerintem senkinek nem meglepő, hogy nem könnyű. Három-négy oldalt jegyzetelek minden órán, és még így se tudom mindig, hogy miről is beszél a tanár, bár ez inkább annak tudható be, hogy a beszédében nagyjából annyi a folyamatosság, mint egy {x} (törtrész) függvényben.
A kód amúgy jól halad, ma a keresésen dolgoztam, a java megvan már, bár még nem működik. (A kiírás részig még nem jutottam el.) Holnap klub-program lesz egész nap (Ishiyamára megyünk a tanárképző kar kampuszbulijára), úgyhogy nem fogok haladni, de hétfőn már az összes (html) kiírást szeretném kivégezni – ebben pedig benne lesz (végre) a podcast-kezelés is. Onnantól pedig marad a többi kimenet (ajax, feed, trackback válasz) és az admin. Kezdek optimista lenni, ilyen lendülettel el tudom képzelni, hogy végre, évek után, tényleg elkészülök a kóddal.
Örömmel bejelenthetem, hogy ugyan a hitelkártyám internetes felületén még nem jelent meg a terhelés, megkaptam a repülőjegyemről a visszaigazolást.
Úgy néz ki, hogy december 18-án indulok Tokióból, aznap este Moszkvában éjszakázok, majd 19-én délelőtt érek Budapestre. Visszafelé január hatodikán indulok Ferihegyről, átszállok Moszkvában ismét és az éjszakának megfelelő időeltolódást Szibéria fölött tudom le.
Kvázi két hetet lógok így suliból, de egyszerűen nem tudtam máshogy jegyet foglalni, meg aztán az eddigi tapasztalatok alapján a tanárok megértőek ilyen tekintetben a külföldiekkel.
Viszont a repülőúton kívül semmi biztos nincs még a programomban, tehát nyitott vagyok minden lehetőségre.
Az egy dolog, hogy a hétvégém olyan sűrűn telt, ahogy, az még egy, hogy ma éjfélig meg kell csinálnom egy japán előadást, de az most betette a kaput, hogy egyszerűen nem találok repjegyet haza karácsonyra. Ha valaki azzal szeretne jönni, hogy miért most, két hónappal előbb foglalom, és miért nem tettem ezt meg még augusztusban, azt szeretném emlékeztetni, hogy múlt hónapban kétszáz jen volt a számlámon, nem kétszázezer.
Ahogy eddig néztem, a legolcsóbb az Aeroflot lett volna, viszont egyszerűen nincs hely már. Úgyhogy most azzal próbálkozok, hogy végignézem az európai nagyvárosokat, hova van hely, aztán onnan szerzek jegyet a WizzAirrel, ami japánból nézve kvázi ingyen lesz. Ha valaki szeretne segíteni, akár azzal, hogy talál nekem összesen százezer jen alatt repjegyet, vagy hajlandó adakozni, hogy drágábbal is tudjak menni, annak nagyon hálás lennék.
Megértem a Shiki vámpírjait, megértem Gluttony-t (FMA) és megértem a shonen-mangák folyton éhes tipikus főszereplőit. Meg a Samurai Champloo szereplőgárdáját.
Valaki megmagyarázhatná, hogy ha olyan degeszre eszem magam, hogy fél órán át ha akarnék se tudnék lehajolni, úgy tele van a hasam, akkor hogy lehetek egy óra múlva olyan éhes, mintha egy falatot se ettem volna? Hogy?
Már nem mintha sok kéne hozzá, hogy beteljen a gyomrom, két szendvicsből vagy akár két narancsból is jól tudok lakni, de egy nap ha a gyomrom szerint ennék, legalább hatszor-hétszer kajálnék. Akkor meg, attól tartok, hiába mondhatom büszkén, hogy vagy egy közös pontom Stockinggal (éspedig hogy akármennyit eszek, nem tudok egy-két kilónál többet hízni-fogyni), annyit nem bírnék kigömbölyödés nélkül.
Ennek eredményeképpen szinte folyamatosan éhes vagyok. De sebaj. Gáznak tartom morogni egy pókos képre, de még gázabb lenne, ha az éhségemet nem tudnám megfékezni. Nem vagyok én Kirishiki.
Néha olvasok híreket azért, most például azt, hogy változtatják a felsőoktatási törvényt. Úgy tűnik, nagyon. Gondolom, mindenkinek másképp megy a vizsgázás az egyetemeken-főiskolákon, úgyhogy nem is próbálok úgy tenni, mintha tudnám, mi az otthoni egyetemeken a helyzet. Azt tudom, hogy amikor Lakatos megbuktatott elsőre diszkrét matek gyakon, akkor azért örültem, hogy volt utóvizsga.
Nem is szándékozok én (most) ítélkezni a tervezett változtatások fölött, csak annyit akarok leírni, hogy amint SeSam is írta, nekem csak egy esélyem van a vizsgákon. Nincs utóvizsga, ha nem megyek át, akkor következő félévben újra föl kell vennem a tárgyat. Csak ennyit akartam.
A kínai Arany Pajzs projekt hivatalos célja, hogy a kínai népet megvédje az internet és az imperialista média káros hatásaitól. Gyakorlatilag ez cenzúrát jelent. Pedig milyen szépen is hangzik! Megvédeni a gyerekeket, hogy véletlenül se találjanak lovaspornót a neten, elkapni a neten szervezkedő terroristákat, még mielőtt tényleg bajt tudnának okozni…
Nemrég olvastam a Little Brothert, úgyhogy egy kicsit megijesztett, amikor Szalai főpapnő bejelenti, hogy korlátozni akarják az internetet. Óvatosan fogalmazva azt válaszolnám erre, hogy korlátozd anyádat, de ennél talán sikerül kulturáltabbat is kihoznom magamból.
Azt mondja, hogy “az internetet mindenhol szabályozzák”? Lehet. De nem arról van szó, hogy az internetszolgáltatókkal letiltatják a Kurucz.infót, mert az csúnyát mondott Viktor atyánkra, hanem a generált forgalom szerint próbálják megakadályozni a ddos és hasonló támadásokat. Elvileg. Bár a Little Brother óta a “nyugati példát” se feltétlen érzem halálbiztosnak…
