Gyűlnek amúgy a témák, amikről majd tervezek írni, ha lesz egy lélekzetvételnyi szabad időm, merthogy most nem sok van. Vagy suliban vagyok, vagy fordítok, vagy gyakorlok. 22-e a válogatóra a videó beadási határideje, addig kell mindhárom zenekarral legalább egy-egy számot kvázi-tökéletesre megcsinálni.

Így nem sok idő marad blogolni. Nagyon nem. Ezt a bejegyzést is azért tartott annyi ideig megírni, ameddig, mert félúton újra nekiálltam gyakorolni, és teljesen elfeledkeztem róla.

De ha lesz időm, akkor jön itt sok minden. Kockaság, politika, könyvek, utazási beszámolók, képek, zene, meg a szokásos naplóbejegyzések is. Viszont az nem most van.

Egyébként Szandi addig rágta a fülem fotókért, amíg megígértem neki, hogy egy évig minden hónapban tartok egy napot, amikor nagyjából mindent lefotózok magam körül (mondván, hogy ha már nem tudom mit kéne fotózni és/vagy nincs mit, akkor mindent). Hogy ezek a napok mikor lesznek, az nincs eldöntve.

Szülinapomra (n+1-edik, ahol n a tavalyi életkorom) kaptam néhány üdvözletet, és ez jól esett. Úgy nagyon. Nem számítottam semmi ilyesmire, úgyhogy egész nap vigyorogtam nagyjából, ahogy a Facebook sorban csipogott, hogy ki mit írt a falamra. Nem is gondoltam, hogy ez tud ilyen jól esni – úgyhogy azóta én is mindenkinek odamondok egy “boldog szülinapot”-ot, akinél észreveszem (a memóriámban nagyjából öt-hat ember szülinapja marad csak meg, de a napján általában azok se jutnak eszembe).

Tehát, köszönöm szépen, jól, nem vagy gáz és én is téged.