Tag: magyar

Nem vesztem el

August 23, 2010
valeblog
0 Comment

Nem vesztem el. Csak szombat délutántól ma reggelig nem volt netem (megint). A három Sherlock részt azóta nagyjából fejből tudom, megnéztem a tavalyi Guy Ritchie-féle filmet is, de ha már úgyis benne voltam a filmnézésben, nekiestem és megnéztem a Fantastic Mr Foxot és a Where the Wild Things are-t is. Ez volt a szombati része. Vasárnap egész nap a Toradora! című animét néztem, egy nap alatt ledaráltam mint a 25 részt. Este kondi után meg még elkerekeztem (mondtam már, hogy megtaláltam a biciklim kulcsát?) a “közeli” kombinibe kinyomtatni a vízumigényléshez elvileg szükséges jegyet.

Ma reggel aztán nagyjából másfél óra alvás után (három előtt lefeküdtem ugyan aludni, nagyon sokáig csak forgolódtam) keltem és indultam Oszakába a kínai konzulátusra. Amit elsőre eltévesztettem, mert persze hogy a honlapjukon az útmutatás valami eldugott oktatási irodához vezetett. Azért megtaláltam, odaértem, beadtam, majd Okinawa után megyek érte meg fizetem ki. Végül a jegy se kellett, direkt rákérdeztem pedig. Ez volt a délelőtt.

Délután próbáltunk, vagy négy óra hosszat megállás nélkül, aztán kajáltunk egy jót – én meg mihelyt hazaértem szó szerint eldőltem és aludtam egy jó másfél órát. Utána próbáltam életre kelni a kondiban (sikertelenül) majd próbáltam a tavaszi felmérés hét és fél perces ezerötjét javítani, de még ez se sikerült (pont ugyanannyi lett).

Amúgy sincs jó hangulatom, a Toradora valahogy megviselt, pedig jó volt, de ez a futós élmény totál levert. Úgyhogy inkább nem is írok a filmekről s egyebekről amiket láttam-éltem a hétvégén, csak remélem, hogy holnapra valahogy helyreállok és neki merek majd állni. Balra el.

Megoldások

August 20, 2010
valeblog
0 Comment

Ha kora délután megyek futni, az csak egy dolog, hogy iszonyatos a hőség. De valamiért futás közben a hasamban valami görcsbe áll, tehát a tíz körből (négy km ugye) ötöt kábé nulla tempóban alig pihegve kocogok, mert alig kapok levegőt. Furcsállottam ezt azért, mert ugyan mindig kondi után megyek futni, de annyi felüléstől annyira nem kéne haldokolnom (legalábbis pár éve esténként tízszer ennyit is volt hogy csináltam). Aztán ma valahogy nem volt hangulatom kimenni a negyven fokba délután, úgyhogy csak miután visszaértünk a partról (mert megint mentünk a tóhoz hűsölni) mentem egészségesen élni. És nocsak, este kilenckor, sötétben is cseppet mérsékeltebb hőségben, nem sajog a hasam és teljesen jó ritmusban tudok futni (nem kocogni). Magyarázatot követelek.

A másik, hogy meglett a megoldás az Ubuntu ablakkezelőjének furcsa viselkedésére (nemes egyszerűséggel nem indult el), bár azt nem igazán értem, hogy miért gyógyult meg ettől. Ugyan az egész home mappámat egy az egyben másoltam át a laptopról, a telepített programok is teljesen ugyanazok, tehát nem értem, miért zavarta ez meg ennyire. Arról nem is beszélve, hogy a laptopon is előjött ugyanez a probléma, tehát még abban se vagyok biztos, hogy egyáltalán köze van-e hozzá a másolásnak. A lényeg, hogy már megy.

Tisztázzuk

August 19, 2010
valeblog
0 Comment

Idén nyáron ugye nem megyek haza. És jövőre se áll szándékomban. Japánban élek, Ázsiában. Tízezer kilométerre Magyarországtól, de két óra repülőre Kínától. És ezzel elmondtam az okot. Amennyiből hazamehetnék most a nyáron, annyiból mentem már egy nyári fesztiválra, és megyek még Okinawára, Kínába (már ha kapok vízumot) és a klubos táborba (mert az se ingyen van). Ja, meg építettem magamnak egy számítógépet.

Addig élek az ilyen lehetőségekkel, amíg még vannak. Mert ha egyszer hazamegyek (ha hazamegyek), akkor nem fog beleférni (egyhamar), hogy félmillióért repüljek Kínába a Nagy Falat megmászni. És jövő tavasszal-ősszel megint tervezek utazni (persze ennek feltétele, hogy vagy melózzak, vagy felvegyenek másik koliba, mert albérlet mellett nem férne bele). Hogy hova, még nem tudom, de vannak jelöltek. Thaiföld, India, Korea, Malajzia, Ausztrália, Hawaii, Nepál, csak hogy néhányat említsek. Bár van még három és fél évem kipipálni ezeket és többet. (Furcsa azért ahogy fogy ez a szám valahányszor leírom.)

Nők

August 18, 2010
valeblog
0 Comment

Három alkalom, a helyszín nagyjából ugyanaz.

Egy lány, nem több tizennégy évesnél, sétált az anyja mellett. Nagyon büszkén viselte a láthatóan új… magyarulsetudommianeve egyrészes ruháját. Aztán szembejött egy magas, furcsa hajú külföldi és végigmérte. Életében valószínűleg először élte át, hogy valaki nőként nézett rá. Nem utoljára, gyanítom. (Kerestem, de nem sikerült kiszúrnom Pedobeart, pedig valahol biztos a közelben volt.)

Épp tejet vettem a hűtőpultnál a délután négy utáni csúcsidőben, amikor szemet szúrt egy jelenség. Nálam fél fejjel magasabb (nagyjából 180 centi vagyok) japán nő. Ha még ez nem lett volna elég, vemhes terhes. Ilyet nagyon ritkán látni… (De amikor megláttam, elsőre tényleg az futott át rajtam, hogy “b-meg, ez vemhes!” (sic). Nincs mit tenni.)

Tegnap mentünk este a tópartra, én görkorival (bár azóta végre megtaláltam a biciklim kulcsát), úgyhogy a bolt előtti padon vártam, amíg a többiek bevásároltak. Két kislány ment el előttem, óvatosan ügyelve, hogy csak a sötét színű mozaikkockákra lépjenek. Eszembe jutott róla az a kép, amit régebben linkelt valaki plörkön, összehasonlítás hogy látják a felnőttek és a gyerekek a padlót. (Én is mindig ügyelek rá, hogy két egymás melletti egyforma színűre lépjek, egyen nem fér el a lábam ugyanis.)

Botmixer

August 17, 2010
valeblog
0 Comment

Eddig két bajom volt. Az egyik, hogy hiába vettem gyümölcsöket – ha éhes voltam, kaját ettem (a gyümölcsöket valahogy nem érzem annak), ha meg nem, eszembe se jutott. A másik pedig, hogy ha sütöttem valamit (palacsintát, sütit), egyszerűen nem tudtam sehogyse egyenletesre elkeverni a lisztet, mindig csomós maradt, akárhogy próbáltam.

Ennek eredményeképp ma besétáltam a Beishia villanyáru osztályára és vettem egy botmixert. Tegnap is megnéztem, de gondoltam előbb amazonon is ellenőrzöm, nincs-e valami olcsóbb, de nem volt. Aztán előre készülve vettem már banánokat és mandarinokat is, és most este (így éjjel egy óra körül azért örülhettek a szomszédok a nem épp csöndes mixernek, de azt hiszem még ezzel se vagyunk egálban) végül bedaráltam a már legalább egy hónapja a hűtőmben álló két-három szem Obamát barackot (a másik három-négy szem belülről penészedett meg) meg egy fél banánt (sikerült pont friss, majdnem-zöld ropogósat vennem, pont ahogy szeretem, úgyhogy a másik felét úszótáboros nosztalgiák közepette majszoltam el) némi tejjel, és ezzel kész is a mai vacsorám. Jó lett. (Egy nagy műanyag pohárnyi rózsaszín (barackot héjastul) cuccról nem töltök azért föl képet.)

van Canto

August 16, 2010
valeblog
0 Comment

A németek tudnak valamit, na. Most délután címkézgettem a gyűjteményemet, és meg kellett keresnem, mikori a Blind Guardian stuttgarti Bard’s Song videója. És akkor találtam valamit, ami nagyon megtetszett.

Ez a valami a van Canto névre hallgató zenekar. A felállás öt vokál és egy dob, így kvázi a capella stílusban tolják – a heavy metált. Mert hogy a Bard’s Song csöndes-akusztikus hangulatát át tudják adni, az egy dolog. De két Youtube számmal odébb már az Iron Maiden Fear of the Darkját énekelték. Itt kezdtem érezni, hogy valami igazán jót találtam.

Én próbáltam gitározni a Fear of the Darkot, és a szólón kívül, lassan és darabosan még úgy-ahogy megy is. A szólóban viszont felmérni se tudom, hogy épp hol tartanak, a van Canto pedig egyszerűen elénekli. A gitárszólót. Amikor először hallottam, azt hittem, hogy gitár is van a csapatban, de nem – az egyik vokalistához oda van írva hogy ő a “wahwah guitar and solo” ének.

Igen erősen ajánlott minden kicsit is metálos vagy a capellás zenekedvelőnek meghallgatni, mert egyszerűen fantasztikus. És mint azt a Nuclear Blasttól megszokhattuk, a legjobb számaik elérhetők Youtube-on. Elég sok híres számot feldolgoztak: a Fear of the Dark mellett a Maidentől a Troopert, a Nightwish Fishmasterét Wishmasterét, meg ahogy az imént írtam, a Blind Guardian Bard’s Song (In the Forest) műremekét, valamint Manowar, Deep Purple és Grave Digger számokat plusz több Metallicát is énekelnek.

Nem volt netem

August 16, 2010
valeblog
0 Comment

Tegnap nem volt netem. Okát nem tudom, a lényeg, hogy este kikapcsoltam a gépet és még volt, reggel meg be és már nem. Aztán ma fordítva ugyanez. A lényeg, hogy mentem szokás szerint kondiba és futni, aztán épp a fekvenyomó padon… fekvenyomtam, amikor jött egy japán srác, hogy ő akkor most zárná a tornaépületet. “Mondom wtf.” Úgyhogy elbaktattam vele a kapuig, aláírtam a papírt, hogy nálam van a kulcs, és vissza. Út közben beszélgettünk pár mondatot – még mindig nagyon poén, hogy láthatóan felsőbbévesek is keigoban (udvariasan) beszélnek hozzám, pedig többségüknél még csak vénebb se vagyok. Főleg a klubos ivászatokon vicces ez, mivel ott a csoportos koccintásnál figyelni kell olyanokra, hogy ha senpaial koccintasz, a te poharad legyen lejjebb. És akkor kiderül, hogy harmadévesek is azt hiszik rám, hogy senpai vagyok.

Ezen kívül a tegnapi nap nagy eredménye, hogy a szokásos négy kilométert húsz percen belül futottam.

Nyári szünet

August 15, 2010
valeblog
0 Comment

Tehát elkezdődött a nyári szünet. Már egy ideje…

Az időm túlnyomó részében alszok, a maradékban StarCraftozok, amikor meg egyik se, akkor kondiban vagy futni vagyok. Mert ha már itt a nyári szünet, úgy döntöttem, hogy egészségesen élek, úgyhogy minden nap megyek kondiba egy jó órára, aztán ha nem esik az eső futok 4-5 kilométert a suli közelében. Meglátszik az eredménye már most. Mielőtt valaki kérdezné, úszni nem járok, főleg mert ilyen hajzattal nyűgös.

Persze vannak kivételes napok, amikor nem megyek sportolni, mert van más program. Például turistáskodok, fesztiválra járok vagy klubozok. Apropó, jövő héttől kezdjük a próbákat, bár a táborig nem lesz szerintem olyan, hogy mindenki ott lenne.

Emellett néha eszek is. Reggelit gyakran, ebédet mindig, vacsorát ritkán. (Főleg mivel az “ebéd” esetenként este nyolc óra…) Tésztát, McDonald’sos sült krumplit, rizst, hot dogot, vagy ami épp akad.

Jövő héten meg mennem kéne majd Oszakába vízumot intézni Kínába.

StarCraft 2

August 14, 2010
radiátor
0 Comment

Oh, de vártam már. A vizsgaidőszak közepén aztán egyszer nézem a postaládámat, és tararadám, ott figyelt a doboza egy amazonos csomagban. Aztán véget ért a vizsgaidőszak, és onnantól nagyjából csak játszottam. Amióta tokiói életemnek és ezzel az egész éjszakás DotA meccseknek vége lett, csak neteztem, sorozatokat néztem és kódoltam a gépen, mást nem igazán. De most.

A StarCraft 2 egy élmény. Természetesen nem tökéletes, olyan nincs, de néhány kivétellel pont olyan, mint az első, és ez jó. Élmény, jó játék, és szerintem kellemes zárása három év várakozásnak.

A leglátványosabb egyértelműen a grafika. Immár háromdében, sok csili-vili effekttel lehet élvezni a Koprulu szektor három fajának csatározásait. Öh, és ezzel úgy gondolom, vége is a felsorolásnak. Új egységeken és pár apróbb játékmenetbeli változáson kívül ugyanis semmi eltérés nincs. A történet jó, bár a Wings of Liberty csak a terran kampányt öleli fel, a protoss (bár azt azért ide is becsempészték) és zerg folytatások majd később érkeznek. Ettől függetlenül persze multiban és/vagy gép ellen mindhárom faj játszható.

Read More

A zeneklub életéből

August 13, 2010
valeblog
0 Comment

Volt egy összejövetelünk, ugyanott ahol anno az évnyitó buli is volt, a tóparton. Grilleztünk és fogyott a chuhai is literszám és volt jó hangulat. Aztán persze egy idő után eljött az a rész, amikor ruhástul ugrunk a tóba, slaggal locsoljuk a még száraz lányokat, nekifutásból bukfencezünk be a vízbe és hasonlók.

Ami most hiányzott, az az évnyitóhoz hasonló váratlan párszámos mini-koncert valamelyik felsőbbéves-zenekartól – bár a hangulat így is ott volt a szeren. Az egész délutánt így töltöttük, evés-ivás-szórakozás vajmi kevés mértékkel. Az órám szíját már tényleg meg fogom csináltatni – mert az egy dolog, ha egy koncerten crowdsurf közben vész el, mert ott van valami esély, hogy megtaláljam – viszont a tóból nem tudom kihalászni, ha egyszer eltűnik.

Görkorival mentem, ami azért hazafelé kissé ittasan nem épp a legbiztonságosabb menet volt, de néhány apróbb horzsolással megúsztam. És úgy érzem, hogy akármennyire is nem állhatom az édes italokat, a chuhai lesz a jó, mert nem vagyok másnapos tőle. Pedig…

Ezt a nyáreleji bulit nézve kíváncsi leszek a nyárvégi klubos táborra (合宿). Remélem, túlélem. Az már legalábbis eldőlt, hogy milyen számokat játszunk (műfaj: punk). Még egy hónap és ott vagyunk (bár addig megyek Okinawára és Kínába is).