Hogy még három hét van a vizsgaidőszakomig, hajlamos vagyok elfelejteni, hogy azért már javában a nyár közepe van. Elvileg. Otthon ilyenkor már régen fesztiválokra, nyaralni és bulizni járnék. Itt meg suliba, meg hetente párszor kondiba és futni, aztán kész a program. Mostantól ehhez jön a kemény tanulás, mert az elkövetkező három hétben össze kell hozni négy-öt beadandót, amik mindegyikére számolok egy-egy napot, plusz lesznek a vizsgák is, alig várom.

De hogy már így nyár van, az csak arról jut eszembe mindig, hogy fog a nap. Van egy olyan érzésem, hogy ha augusztusban nem utazok le Okinawára valahogy, akkor nem leszek olyan barna, mint szoktam (heló Azu-nyan), és gyanítom hogy a raszta se fakul annyira mint ahogy a hajam szőkült ki mindig. A lényeg, hogy amikor épp nem lóg az eső lába, amikor futok, akkor hét ágra süt a nap, és utólag csak azon lepődök meg, hogy le nem égtem még.

Aztán mindig emlékeztet valami, hogy azért nem Magyarországon vagyok. Például ahogy a pályára sétáltam, ott “sietett” az út közepén egy rémült teknős. Vagy ahogy ma mentem a városházára jelezni, hogy nincs igényem japán nyugdíjra, miután küldtek nagyjából kétszázötvenezer jennyi befizetendőt, a várárokban fél méteres halak napoztak tucatszámra a felszín közelében. Nem semmi látvány.

A japánok, legalábbis a tanárok nagyon szeretnek ilyenekről beszélni (vagy csak diákokkal nem tudnak másról), úgyhogy igen gyakran kérdezik meg tőlem, hogy minek jöttem Japánba és mi leszek ha nagy leszek.

Japánba azért jöttem, mert olvastam SeSam blogján az ösztöndíjról, megtetszett, és ki akartam próbálni. A kipróbáláson aztán most már túl vagyok, elsőéves egyetemistaként Kiotó és Nagoya között félúton. Ez az első félév egyszerűen nevetséges, de tudom, hogy később lesz rosszabb. Most szakmai tárgyunk egy, azaz egy darab van (könyvelés), a többi vagy nyelv, vagy értelmetlen “alapozó” órák, amiken főleg az egyetem történetéről és hasonló végtelenül érdekes dolgokról hallunk, vagy szabadon választható tárgyak.

De ebbe most nem akarok belemenni. A kérdés sokkal inkább, hogy az órára járáson kívül mivel akarom eltölteni ezt a négy (már csak három és fél, hoppá) évet. A zeneklubban ott vagyok, és ez jó.

Szeretnék megtanulni vitorlázni, motort és valami repülőfélét (repülőgép, helikopter, űrhajó) vezetni (a motortól nem tartok, de még egy egymotoros kisrepülő jogsira is rámenne szerintem a gatyám), meg egyetemre járni még sokat. Informatika, nyelvészet, (archeológia).