Anno twitteren linkelte valaki, hogy lesz majd Tachikawában kocsmatúra lehetőség. Ezt úgy tessék elképzelni, hogy veszel egy jegyet x jenért, amivel aztán kijelölt kocsmákban kapsz egy italt és valami kísérő sörkorcsolyát. Persze nem akárhányszor: mindig meg van szabva, hány körre érvényes a jegy. Most varásnap kezdődött az esemény, és nem hagytam ki. Vagy igen.
A befektető
Még valamikor nyár elején került szóba meló közben a nyugdíj, és miután jobban belegondoltam, rájöttem, hogy nekem annyira nem nyerő Japánban állami nyugdíjba fizetni. Fene tudja, hogy meddig leszek itt, és nem lenne jó nulláról újrakezdeni a gyűjtögetést, ha esetleg valahova máshova visz az élet. Próbáltam utánanézni nemzetközi nyugdíjaknak, de nem találtam olyasmit, ami tetszett volna.
Furcsa menetrend
Ma elég vicces egy szombatom volt. Eleve nem sok tennivalóm volt. Be volt tervezve a kondi plusz futás, estére meg össze kellett szedni egy csapónyi anyagot, amivel végeztek épp a fázisrajzolók. Ebből az lett, hogy délután kettőig aludtam (“csak még egy kicsit”), aztán sikerült remek időzítéssel elmenni kondiba majd futni, aztán hazajönni. Remek időzítéssel, mert pont mindig akkor esett az eső, amikor fedett helyen voltam, így egyszer sem áztam meg.
Írtam egy felirat-“fordításról” (szigorúan idézőjelben), de amúgy csak (nagyon aktív) semmittevéssel telt az este. Tizenegy körül aztán be a stúdióba, ahol aztán kiderült, hogy van ám több tennivaló is, úgyhogy a kellemes éjszakai autózás után még játszadoztam egy darabig táblázatokkal és képletekkel (majdnem azt írtam, hogy az Excellel, de OO Calc). Elmúlt három óra, mire hazaértem.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a Family Martban kapható csokis táska nagyon jó megmelegítve.
Bakancslista
Bár nem láttam a 2007-es filmet (és ez valószínűleg nem is fog megváltozni), egy életélvező blogger bejegyzése megihletett. Bár már eddig is elég sokfelé jártam és sokmindent láttam, a lista jó hosszúra nyúlik…
Egy hét
Csak akkor tudatosult bennem, hogy már a csütörtöknek is vége lett, amikor éjfél előtt pár perccel feltűnt, hogy az óra mellet nem “sz” van, hanem “cs”. Egész nap abban a hitben éltem, hogy szerda van – vagy inkább csak nem voltam hajlandó felfogni, hogy nem így van.
Mondjuk nincs sok okom panaszra. A hetem eddig nem volt épp unalmas, hiszen a stúdió már teljes gőzzel pörög, és kedden még mást is sikerült bezsúfolni. Szeptembertől pedig a hétvégéim sem lesznek unalmasak. Nem mintha eddig azok lettek volna – nem is tudom, hány kiállítást (stb) néztem meg augusztusban.s
Cserébe így estére azért visszanyalt a fáradtság, és borzalmasan ingerlékeny lettem. Arra már ki sem térek, hogy csak gyűlnek és gyűlnek a további teendők (köztük első a takarítás).
A vállalkozó
Egy pár hete volt, hogy egy japán barátom (hívjuk most csak K-nak), akivel anno az egyik nyári gyakorlatomon ismerkedtem meg két éve, megkeresett egy ötlettel, hogy ugyan csináljuk már meg így és így. Egy netközpontú szolgáltatásról van szó. Ezzel csupán annyi a gond, hogy K nem éppen mester programozó, cserébe elég jártas a befektetések és vállalkozások terén.
Csak úgy mellesleg
Ma dél körül váratlan esemény volt, hogy engem hívtak a telefonhoz. Ez általában csak akkor fordul elő, ha egy animátor-cég akar valamit, de ez most más volt. A cég egy másik stúdiójában dolgozó manusztól jött ugyanis a telefon, hogy nem érnék-e rá valamikor, mert lenne egy kérése. Mint kiderült, valami baja lett a nyári hőségtől a hegedűjének, ami egy magyar mester műve, aki október végén talán jön majd Japánba. Hogy ugyan tolmácsolnék-e.
Garfield
Mert nincs is jobb dolog, mint a hétfő. Főleg, ha a szóban forgó hétfő reggel nyolckor kezdődik. Bár kivételesen legalább kialudtam magam, mert ugye a szombat éjszaka egy az egyben kimaradt, így tegnap este már éjfél körül húztam a lóbőrt. Ellenben ma éjfél körül még az igát.
Fuji
Múlt héten valami megihletett, hogy ne halogasszam tovább a Fuji-mászást, hanem zavarjam le még idén nyáron. Mivel jövő hét végére már vannak terveim, ezért csak a tegnap-ma jöhetett szóba. Ráadásul mindenkinek közbejött valami, úgyhogy egyedül mentem. Jobb is volt úgy…
Tisztelt időjárás
Az egy dolog, hogy itt van az ősz, itt van újra, de egyrészt még nincs vége az augusztusnak, másrészt annyira nem mulatságos, hogy egyik napról a másikra konkrétan a felére zuhan a hőmérséklet. Egy pár napja még azon lehetett izgulni, hogy meglesz-e vajon a negyven fok (hivatalosan nem lett meg, pedig fene tudja), ma meg már ugyanúgy figyeltem, hogy a húsz megvan-e (az azért meglett).
Jó Angliás időnk van most, hűvös, felhős, állandóan gyengén (és épp idegesítően) szitáló esővel. Csak azt remélem, hogy a hétvégére azért kitisztul az idő, mert az eső igazán nem illene a terveimhez.
