Tag: 日本

Licence

August 16, 2013
valeblog
0 Comment

I called the driving licence center.

“Hello, I’d like to get a Japanese licence based on my Hungarian one. I have all the paperwork and translations. What are the fees?”
“2200 yen for the exam, and 1500 (or something along those lines) for car use.” (I don’t have a car, by the way.)
“I’ve been told that I don’t have to take an exam. Hungary is in the Geneva convention.”
“What country are you from?”
“Hungary.” (Duh I just said it like 2 times already.)
“Right, then you don’t have to take the exam.”
“So how much will it cost?”
“2200 yen for the exam, 1500 for car use and further 2200 if you passed the exam.” (You what mate?)

Hőszigetelés, minek az

December 17, 2011
valeblog
0 Comment

Az biztos, hogy itt “délen” a japánok nem ismerik ezt a fogalmat. Azt nem tudom, hogy Hokkaido magasságában, ahol azért már igencsak télies a tél, mi a helyzet (azt hallottam, hogy ott létezik központi fűtés). Nem tudom megérteni, hogy miért egyrétegű üveglap az ablak, hogy miért nincs telefújva azzal a szigetelőhabbal az egyébként puszta kézzel áttörhető fal, amikor azért itt is tud igen hideg lenni (nyáron meg igen meleg). Pedig mennyivel egyszerűbb (és olcsóbb) lenne, ha nem kellene folyton mennie a légkondinak, nyáron azért, mert besülnek az áramköreim, télen meg azért, hogy ne deresedjen meg szegény páfrányom.

Igazából ezt most az ihlette, hogy elmentem bevásárolni, és addig egy órára bekapcsoltam a légkondit. Még ment, amikor hazaértem, és egész kellemes volt akkor éppen a szoba klímája. Azonban most letelt az egy óra, meg azóta még egy jó húsz perc, és ugyan be van csukva minden ablak, még a(z egész vastag) függöny is be van húzva, és megy az asztal alatt a fűtőtest, hogy ne fázzon a lábam, máris kezd hideg lenni. Felmerül bennem, hogy ezt mégis hogy.

Vezetni viszont nem

March 18, 2011
valeblog
0 Comment

A japánok* nem tudnak vezetni. Nem tudom, hogy a közlekedési szabályok tehetnek róla (központban a veszélyiszonnyal, tudod, 危ない!), vagy az emberek olyanok, vagy az oktatás nem megfelelő, de nem tudok túllépni rajta, hogy milyen megdöbbentően impotensen vezetnek (hogy édesapám szava járását idézzem).

Ez most csak arról jutott eszembe, hogy az imént a hírekben bemondták, hogy a kantói előre bejelentett áramszünetek miatt (amik ezek szerint érintik a jelzőlámpákat is) sok baleset történt, amik között volt két-három halálos is. Amikor ezt hallottam, csak annyi jutott eszembe, hogy ha valaki jelzőlámpák nélkül nem tud biztonságosan közlekedni, eleve nem kéne, hogy jogosítványa legyen.

Mondjuk a kedvencem még mindig az, amikor az egyik közeli kereszteződésnél ha nincs is semmi forgalom, van, hogy autók megállnak és ilyen tíz másodpercig néznek körül, hogy mehetnek-e tovább. Mindezt a magasabb rendű úton.

A nagoyai ismerőseim szokták mondani, hogy ott viszont úgy vezetnek, mint az őrültek, de eddig ahányszor csak arra jártam, ebből nem éreztem semmit, pedig.

* japánok: japán autóvezetők, motorosok többsége.

The Tokyo Two

February 13, 2010
valeblog
0 Comment

TOKYO, Japan — The United Nations has ruled that the Japanese Government breached international human rights law by detaining two Greenpeace activists who uncovered major corruption in the Japanese whaling programme.

CDNN

Please read that whole article. It kind of says it all. Two japanase environmental activists were arrested and tried because they uncovered a smuggling of whale meat, theoretically illegal. Apparently not. They intercepted a “cardboard” box, which contained stuff it was not supposed to contain: whale meat. The reaction of “justice” was just as expected. In Japan, apparently, they are the criminals, charged with theft and trespass. They are facing trial this monday, where they could be sentenced to up to ten years of prison. Note.

Japanese whaling is carried out under a provision of the International Convention for the Regulation of Whaling of 1946, which allows for the animals to be killed for scientific research and the leftover meat to be “processed” as that country sees fit.

CDNN

They slaughter the whales for scientific research. Economy is a science, so they could observe how well it sells. Also, gastronomy could be considered a science.

Read More

Kiskocsma

May 27, 2009
valeblog
0 Comment

Most amikor odaraktam a tejet melegedni a kakaóhoz jutott eszembe egy rövid gondolatfolyam végén a következő (és ismét csak vendéglátósnak tanulok (legalábbis úgy tűnik), nem közgazdásznak – vagy ha sikerül váltanom, diplomatának): kellene egy kocsma, lehetőleg egy háztömb sarkán, a következő hangulatos névvel: sarki kiskocsma. Még esetleg az belefér, hogy “Józsibá sarki kiskocsmája”, de semmi több. Itt nagyon furcsa és taszító, hogy mindenre az angol szavakat használják, katakanával, ráadásul olyan szánalmasan kiejtve, hogy az már fáj. (Ráadásul maguk se tudják, milyen nyelvből is vették át tulajdonképpen, lásd például a “zubon”-t, ami nadrágot jelent és a tanárok se tudják honnan jön.) Hasonló otthon, hogy az utcán csak “pub” és “restaurant” van, pedig tulajdonképpen senki nem hívja így őket… Miért kell negyvenkettes számú vendéglátóipari egységnek lennie? (Bár annak is megvan azért az igazi vadparaszt hangulata.) Legyen kocsma. Őszintén, felvágás és “pub” nélkül. Aztán lehet ott százforint-kétliter tabszosbort meg kevertet és kommerszkörtét árulni, kit érdekel, annak is megvan a maga hangulata, nem csak az agancsoskólának.

On the streets

April 29, 2009
valeblog
0 Comment

Just now in the evening i had a walk to check the stores near the station for shower gel (couldn’t find it) (walk because my bike’s front tyre died in the morning), and on the way i decided to write this post, a post about and of the streets. First, there are vending machines everywhere. Most of the time it’s just drinks, tea or coffee, rarely cigarettes. At first i was surprised to see these even in the smallest alleys in the residential areas—then figured that they must be very popular among the natives, so they buy stuff from there even when they’re not in a hurry on the streets, but also when they just feel like at home. I don’t know coffee prices around here, but the ones i got from vending machines were cheap in my opinion (surely cheaper than Starbucks), and had some power as well. Sometimes these machines are the only light on the streets: the public lighting is nowhere as bright as at home. Sometimes there’s none at all, and here i’m talking about Tokyo. I wonder in smaller towns how is it. There i guess one could see the stars. Here only the brightest ones are visible, and the moon. Maybe when the sky is totally clear and looking from a darker spot in an alley, maybe then i could see a few constellations as well. It’s fun i could walk around just staring at the sky without bumping into anything: there are yellow lines on the ground, that one could follow by stepping on them, because they’re embossed (?). I guess it’s designed for blind people, but it’s also useful if you’re a sleepwalker.

Food and traffic

April 27, 2009
valeblog
0 Comment

Today in Sengawa we had to wait for the chicks at the phone store to get everything ready, so in that time we went around town and checked a few stores. There was a Seiyu nearby and i wouldn’t have been me if i hadn’t gone in for a few stuff—naturally only forgetting the most urgent ones. I got food for lunch for the coming week, five packs of instant stuff for rice, a fish to make it like the sunday one on the wednesday holiday (birthday of the past Showa emperor, or something like that), with which the Golden Week will start (more about that during). That leaves one day to eat some soup (i think this time soba) for lunch.

On the way home by bike from the nearby station where we left them, at a crossing a bus stopped to let us cross. Now that’s something that made me think. I Hungary it’s a rarity if a bus wants to stop, since that’s a lot of fuel for them, and i can understand that BKV is very poor (though the buses here are small and cute compared to our ancient Ikarus beasts), not to mention even if they wanted to it’s not sure they could stop. But here cars also, and just everyone are more tolerant and less aggressive in traffic. Well, except for us, but since we’re the stupid gaijin anyway, doesn’t change that much. Second huge difference is the left sided traffic. Everything’s inverted, and it’s hard to get used to when going around by bike in all the small streets. Third, trains are the rule here, it’s cheap (the Keio-line at least is), quick and convenient (except if you’re on one of the last trains, full of drunk and strange people, either gay or throwing up in the middle of the crowd (luckily into a sack), crowded as in peak hour). One more difference: people are very polite here when you communicate. And very rude and crude when it comes to getting on or off the train, or just walking in a crowded place.

And they love Maximum the Hormone, at least that’s what i guess, since all their coming three shows in Tokyo are sold out, and were already when i checked at the kombini about two weeks ago. Thanks. I want a raw and hard gig! Soon! (Just checked, and there’ll be a ‘Hormone gig in the end of May, i’ll be buying tickets tomorrow. Also, tomorrow there’ll be a Sex Machineguns gig in the ZEPP, and i’m going, if i can get a ticket.)

Japán

April 3, 2009
valeblog
0 Comment

Itteni idő szerint csütörtök délben már a koliban voltam – mit ne mondjak, első dolgom volt bevágódni a zuhany alá, mert már… Na jó, ezt nem részletezem inkább, hölgyolvasók is vannak (remélem). Az út eseménytelen volt, a szokásos repülős unalommal, olvasni se olvastam, zenét is csak a beépített kütyüből prüncögő jazzt, megnéztem a Skins harmadik évadjának záróepizódját (és jelentem, nekem tetszett) meg két filmet ami ment (Australia és Marley & I, mindkettő jó volt), meg persze próbáltam annyit aludni, amennyit csak tudtam, a jetlag elkerülése végett (bár ebbe az irányba nem olyan durva, tapasztalataim szerint), aztán egyszer csak közölte a kapitány, hogy húsz perc múlva akkor Tokyo-Narita következik. Le is szálltunk, még a csomagom is megkerült, pedig. Taxit küldött értünk az egyetem (Tokyo University of Foreign Studies (TUFS), 東京外国語大学（外大）), a román sráccal (még két lány jött onnan, sajnos nem tudnak magyarul) jöttünk egy kocsival, aztán (immár egyedül) jött a zuhanyos jelenet majd indulás is, regisztráció a helyi önkormányzatnál, utána meg már akkor ettünk valamit (azóta is mindig elfelejtem mi volt az, de mindegy is), és estefelé hazaértem és rövid bevásárlás után (csak kenyeret találtam ehetőt) kipakoltam mindent a helyére és zuhany ismét, ágy, alvás (eddigre azért már éjfél volt).

Read More

Japán zene

March 21, 2009
valeblog
0 Comment

Most olvastam suexID japán zenés írását, erre kommentnek kezdtem volna írni ezt a bejegyzést, de aztán rájöttem, hogy annak már sok, úgyhogy most itt.

Nekem a japán zene nem Gigivel, hanem az animékkel, első sorban a Digimonnal kezdődött. Utána meg már nem volt megállás. Emlékszem, amikor az A38-as Toy Dolls koncerten a kezembe nyomták az akkori Magyar Tarajt, mennyire érdekes volt egy japán punkzenekarról olvasni benne (azóta is csak egy-két (három) számot sikerült tőlük (a Samurai Attack-ről van szó) megtalálni). Az elindított valamit. Akkor kezdtem el japán zenéket keresgélni, gyűjteni.

Read More

Kolbászos-rájás pizza

October 18, 2007
valeblog
0 Comment

Amikor valakinek említem, hogy tanulok japánul, két lehetséges reakció közül várhatom az egyiket: vagy azt kéri, hogy mondjak valamit, vagy azt kérdezi, hogy ez ugyan honnan jött nekem. Az elsőre általában valami alapvető frázist vágok rá, ami elsőre eszembe jut (“jó napot”, “jó étvágyat”, “köszönöm” és hasonlók), és ezzel le is van zárva a dolog. A második, ha komolyan érdekli a válasz a kérdezőt, már bővebb kifejtést igényel. Az egész még általánosban kezdődött, amikor egy német adó délutáni matinéműsorában japán rajzfilmeket (vagy ahogy ők hívják: animéket) kezdtem nézni.

Read More