Okay, this is simply hilarious. On friday i’m going home, so i started cleaning my room (again). This only means that finally i put all my clothes on the shelves and threw out the half-rotting heap of garbage. (Naturally, dish-washing is left for tomorrow.) I usually have such a pile in my room somewhere, simply because i try to keep all the junk separated (combustible, plastic etc), and i don’t have enough trash cans around (or simply i’m too lazy to get out of my chair to throw away that…). Well, that “that” is the key. Most of the garbage is plastic or paper: packaging. I don’t know how this goes in other countries, not even at home, since most of the stuff i’m buying and/or eating here were kind of natural, i didn’t have to think about it. Example: Halls throat candy. I eat a lot of that nowadays, because i don’t want to get ill, which goes all too easily in this time of the year (although the girl at the barbershop today told me that she was over the new flu in three days, which really means three days considering the insane level of japanese health care). Buy one: have the candies, wrapped in paper. Put that in a bag. And inside the packaging have each candy wrapped in plastic foil. Or: “butter” (it’s not actually butter, but no idea how it’s properly and usably called). Not counting the bag they hand it over, a paper box, the plastic box of the butter, and a totally useless paper sheet. Might be i’m just overreacting, but i feel like japanese would do better if they first cut the tremendous junk output (less waribashi are an example of that), and select the rest. It’s all nice doing the selective trash collection, but there’s still looong way to improve. (And not only the environment, i’d be happier as well, less junk.)
Not funny
I was thinking of posting a notice in the elevator, with some kind of “basic rules” for the dorm. Of course, one could say that rules are to be broken, but it’d be so nice if… First, if you meet someone from the dorm, the center or just someone you think you may know, at least nod. You don’t have to ask about the health of their family, just say hi. Is that so much? I know, i’m not innocent, but still, i don’t think that’s alright. The other is about the internet. Of course everyone wants to use Skype and torrent all the possible pr0n off the legendary japanese broadband—side note: for this “legendary japanese broadband” in the dorm, there’s about 150 people using it. At least limit your torrent’s bandwidth usage, consider that maybe others’d like to use that connection as well…
I’m wondering if the kitchen’s oven is all right by now. Want to use it soon…
Nyűgös
Fáradt vagyok, nyűgös vagyok, elkövettem azt a hibát, hogy miután hazaértem, leültem a gép elé, úgyhogy elvileg már fél órája a zuhany alatt állok és mosom a hajam. Ma megvoltak az elvileg utolsó vizsgák, olvasásértés, ami nem volt vészes és hallásértés, amiben volt egy “fülelj jól kisfiam, tíz perces videóból a jegyzetbe csak azt a tíz másodpercet kell kijegyzetelned, amiben teljesen ismeretlen szavakat használva beszélnek egy teljesen idegen témáról, ráadásul gyorsan és motyogva” rész is, de túléljük. Végül is “csak” tizennyolc pont. Viszont a nyűgösségnek a fáradtságon kívül (amire még kitérek) az oka, hogy holnap megkapjuk a vizsgaeredményeket, és előre látom ahogy az orrom alá vágják, hogy megint megbuktam matekból. Nem tudom, miért van ez így, mert még mindig én magyarázom el azoknak a matekot, akik nem a fizikus-kémikusokat zargatják, értem is, tudom is, aztán meg integráld légy szíves egy olyan függvényt, hogy példa se volt rá az elmúlt fél évben, az nem gond. Az olyanokról nem is nyilatkozom, ahol nagyjából annyit tudsz, hogy kell kiolvasni. Jobb esetben. És akkor én vagyok biztos a hülye rosszdiák, amiért nem tudom megtanulni a két könyvet apróbetűstől, szóról szóra. Ha most mondanák, hogy megbuktam, ebben a hangulatban rávágnám, hogy akkor hagyjatok is békén vele jó lesz az. Nincs hangulatom még egyszer vagy egyáltalán szenvedni ezzel. Vagy ilyenekkel. A fáradtság amúgy egy jó és kiadós és két órás pingpongedzés eredménye, előtte Shibuyában voltunk, ezúttal Plamenával, vettem kávét, mert elfogyott (hüpp, finom volt) meg elvesztettem a Twilight-szüzességemet, megvettem. Japánul, persze. Az előszót el is olvastam már. Volt vagy másfél oldal… Tervezve van egy hajmosás, aminek időigényére tekintettel különösen gond, hogy még mindig itt püsztülök a gép előtt… Bár tudnék most úgy mosolyogni, vagy legalább vigyorogni, mint Grimmjow az alanti képen, de egy fél pillanatnyi mosolyvillantás is nehéz.
Médiaműveltség
Anno nem tudom, melyik órán jött elő ez a fogalom (media literacy), de érdekes. Nagyjából annyit takar, legalábbis ahogy nekem a japán szövegből lejött, hogy ugyan a médiában élünk, de nem a médiából, vagyis nem hiszünk el mindent azonnal és fenntartás nélkül, hanem kritikával és lehetőség szerint objektívan figyeljük a médiát. Értünk hozzá, médiaműveltek (vigyázz, pdf) vagyunk.
Ilyen címszó alatt most reflektálnék (de utálom ezt a szót, nem vagyok én tükör) néhány hírre (ami meg ide nem fér be, idő hiányában (koncert), azok később), amit az utóbbi időben olvastam. Elsőként az vágott fejbe, hogy egy amerikai egyetem nem ad diplomát a kövér diákoknak. Ennyit a nagy amerikai demokráciáról. Az ilyenek miatt tényleg érdemes “tépni a szánkat”, mert ez felháborító. Mégis mi köze van a testsúlynak a tanulmányi eredményhez, a szakmai előmenetelhez? És főleg, mi köze van az egyetemnek ahhoz, hogy a diákja mennyire vigyáz a testére? Ha hetven lennék, azt mondanám, hogy arcpirító, így csak annyit, hogy csodálkozok, hogy az ilyen szabályozás elleni tüntetésről még nem jöttek hírek.
iAmerica
The power of America. Where is the culture that could at least withstand the amazing pressure from the States? I mean that now the world’s too concentrated there. The official “stars” of “popular music” are the “stars” of the american scene, enough to check last.fm for the most popular bands, and in the very top, i always see those bands i’ve only heard the name of, but don’t know how or when they popped up. Maybe, i’m just not keeping up with music news (very true, i don’t really know any good global music news website that could tell me about the stuff i need—be it from Europe, Asia or America), and only know about the bands i listen to (also true). Or is it that last.fm is american as well, so they only focus on their own market, and also that users from other countries use it lot less, thus can’t really be considered “significant”?
The same way i was wondering what’s with the huge hype around Apple. The States’ got tired of the Microsoft monopoly, so switched to Apple? How clever. Instead of turning in an “open” direction, use the even more closed computers ready-made by Apple (not to mention i don’t like their user interface). Nevertheless, i considered buying an iPhone now that i became twenty, but again, no way. (For now.) I couldn’t get one (luckily) in april, when i came here. I’d have bought one then, but i don’t have a normal credit card, nor was of age then (here), not to mention it’s expensive, so it would’ve been kind of troublesome. Now i was wondering if i needed it—and concluded: no. I’m not using all the features of my current “small, dumb and cheap” phone, why would i need the almost-computer possibilities of an iPhone? I hardly talk on the phone, and when i’m texting, i like to do it quick. It’s pointless. Rather buy a new, high-end laptop next year for the sake of Starcraft 2.
Előadás és koncert
Előadó szerepkörben, természetesen. Egy-két hete dobta be a tanár, hogy jó lenne, ha tartana mindenki előadást az országa emberi jogi helyzetéről. A lehető legjobb időpontba rakta, ugyanis nem órán, ugyan miért, hanem a mi vizsga előtti szabadidőnket csökkentse tovább. (Amúgy is van egy ilyen szokása, a múltkor jött egy mongol lány a Kyushu egyetemről beszélni, aztán drága tanárunk ezen ürügyből szolid harmincöt perccel tovább tartotta az órát, mert megteheti…) Az előadások három után nem sokkal kezdődtek, nekünk meg a koncert előtt fél ötkor már a helyszínen kellett lennünk. Végül aztán négy tízkor bevágtam a következő előadó elé és rekordsebességben lezavartam az előadást. Nem sokszor bonyolódtam bele, nem rontottam el (túl) sok kanji olvasatát, úgyhogy túléltem (és csak remélem hogy a tanár nem rágott be, amiért az engedélyével leléptem a koncertre). Fél öttől “főpróba”, aztán öttől kezdtünk. Közönség elég kevés volt, pont amiatt, hogy mindenkinek tanítás volt még. Ugyan hibák voltak, de összességében szerintem jól sikerült. Utána elmentem venni tejet, narancslevet meg (mint kiderült feleslegesen, mivel még volt) kenyeret (azért megszenvedtem vele mire találtam nyolcszeleteset, egy kombiniben volt csak, ott is a szokásos ár nagyjából háromszorosáért). Ahogy visszaértem (fél hét körül), gondoltam benézek, hátha még tartanak az előadások – még olyan felháborodott fejet, amit a tanár rámvillantott, hogy miért csak akkor érek vissza… (Bennem meg az “ez hülye?” teljesen logikus kérdése.) Pont a vége volt amúgy. Estig meg már csak annyit tudtam csinálni, hogy bepakoltam Ankiba a kanjikat, és megnéztem egy rakás How i met your mother részt… (Ja, az előadás vázlata elérhető, pdf.)
Piss off
Absolutely unrelated to anything, today a nice guy pissed me off totally. It was a nice day. I watched How i met your mother (season two, episode twenty), slept well, woke up, reviewed today’s kanji, did well on the test (one stupid mistake only), had a good lunch, and exceptionally managed to finish the math problems well before time. Then i decided i need hand cream (fingers very dry), so bought that and a pack of throat candy just in case, in the pharmacy-ish shop, where i went by bike. On the way back, i saw a military helicopter (looked like these), which i couldn’t really understand. Then it disappeared out of sight… And then.
There was a delivery service car on the pavement, two guys just getting out of it. They stepped aside as i neared, i nodded thanks, and then, i just heard one of them saying “邪魔だよ” (roughly “you’re in the way”, not really nice). By the time i realised i what he was saying, i was already past them, and my japanese swearing skills are still not high enough to answer with an appropriate curse quick enough, so i just swore at them in hungarian, quite elaborately, emphasizing mostly on their parents’ ancient occupations. Seriously. Obviously he was thinking i don’t understand what he’s saying, as i’m pretty apparently a foreigner. Asshole.
(And please don’t start telling me all the meanings of the phrase from the “三千年前の中国” (China three thousand years ago), explaining how it’s not that offensive, the way he was saying it in itself would’ve worth a healthy smash in the face.)
But for now, change of subject, working on the pol-eco paper/presentation till drop dead.
Culture shock
It sucks. It’s not normal right, having something like a culture shock after half a year, but well, i can’t really find any better word for this. It’s very annoying. The working methods. At home you had to think, to understand what you were working on, and those who don’t care about social contacts just their precious work are considered low. Nerds. Geeks. Freaks. But here, people who i’ve never seen out of school, although we live in the same dorm for half a year, who’re always either in the classroom studying, or their room studying, those who memorize everything word by word and probably have trouble using it even if just the context is different, but of course for the exam they know all the words, all the stroke orders, all the grammar structures and math formulae by heart, here those people are the first. And what sucks the most, that here this thing works. I think, this is what one can consider a culture shock.
Amúgy
Túléltem a tegnapi napot is, meg az azt megelőzőeket is. Most éppen arra várok, hogy hűljön még öt percet a teám, aztán tervezek menni tanulni megint – már megint csak másfél hét van a vizsgákig, és ez így nem jó. Kanjikat meg szavakat is tanulni kell, sokat, nyelvtant még többet (középfok, fene megeszi), és akkor még nem szóltam arról, hogy közgáz (bár legalább tételsor-féleséget is kapunk, ez is valami), meg matek (ez nagyon gáz, iszonyat sokat kell gyakorolnom az elkövetkező két hétben – másik lehetőség, hogy összeállítok magamnak egy tökéletes puskát, az összes apróbetűs képlettel, amiket természetesen visszakézből). A töri ugye megvolt, tanárúr remélem kéjesen mosolyogva csiszolja fényesre viszonyát az ötcombú partnerével a válaszainkat látva – drága ember ugyanis nem elégedett meg azzal, hogy a tananyagot számonkérje, még az ő privát véleményét is tudni kellett (persze jön az a rész, hogy reménykedek, hogy egyezik a véleményünk – ugye tipikus töritanár, azaz mihelyt megszólal, alszik a fél csoport). Plusz még vizsga előtt fél órában órát tartott nekünk, és azt is számonkérte – amikor gondolom tudja jól, hogy mindenki a vizsgaanyagot olvassa. Az ilyen után széles vigyorral átadni neki a tesztet és egy ritkaszép szitokszót (persze magyarul) elmormolni kötelező. Reménykedek. Úgy érzem, hagytam elég időt hűlni a teának.
Although
Although it’s already almost half past eleven, and i’m very sure i won’t be sleeping long at one, i feel somewhat… complete? I did what i planned for today, at least most of it, and that’s a rarity. Not like the braindead feeling i’ll endure tomorrow as well, and i’d have to endure even if i went to bed this very moment. Apparently it doesn’t really matter how much i sleep or how much i don’t. Not the amount, the time to wake up is important, and until that time is before ten, i’m not really awake. If someone’d suggest that maybe then i need ten hours of sleep not just eight, in the best case (usually six-seven), i have to say that i simply can’t afford to spend two more hours in bed. Way too much stuff to do.
Now a bit of diary. Today… school was boring, as usual. Or just i was too (o|e)therworldy for it. Lunch was same as always—i think tomorrow i’ll buy a huge pile of spices and veggies whatever the cost, because i’m getting enough of something fried on garlic and/or ginger with cabbage. I plan to go to Shibuya anyway to buy coffee and something to keep my head warm (my old hats are not really fit for this hair). After lunch a somewhat over-usual level movie (half of it to be exact) and a really brain draining japanese history class. After school i bought a Snickers (getting usual, i’ll feel like switching to something else soon, i know) and the book for the history class, since next week it’s already exam. Can’t wait. We’ve to learn two chapters for that, but i read one of them today, and it’s pretty simple. At least, i could read and understand most of it… On the other hand, the son of a bitch pol-eco teacher decided that we need some more work, so we have to write a report and a presentation about the declaration of human rights and our countries’ constitutions. At least i have two weeks for it. Bless him. Change of subject, today beside the history book i did two or three leftover kanji homework (there’s none to learn for tomorrow, i think, lucky). And played guitar, practised for class as well and also started learning Yellow submarine, and did Katyusha. I feel successful. Just it’s already almost midnight…
-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub fest filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 艦これ 軽音-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub fest filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 艦これ 軽音
七大陸最高峰チャレンジ