Mebarak egy bejegyzése késztetett ennek a megírására. Pontosabban az adta az utolsó löketet. Sokszor lehet olvasni, hogy így meg úgy nem szabad előítéletesnek lenni, hát még a nagyobb blogokon a kommentek között milyen gyakori összeütközési pont, hogy milyen alapon ítél meg valaki valakit, ha nem ismeri, csak úgy-ahogy.

Az egy dolog, ha valaki a való életben előítéletes. Azaz ha egy csöves dőlöngél felé, akkor nagy ívben kikerüli, nem várja meg szent emberhez méltó jámborsággal, hogy mit akar. Ha egy galeri hangoskodó cigánykölyök áll az út közepén, akkor más irányba fog menni, mert tudja, hogy ezek bele fognak kötni, akkor is ha ott sincs. (Ugye első sorban ennek a kisebbségnek van sok gondja az előítéletekkel, de csak nevetek, amikor azt mondják, hogy alaptalan.) Az előítéletekre márpedig szükség van, mert ezért nem vernek össze naponta, ez a tanulás első lépcsője. Az életben maradáshoz kell, hogy egy kicsit drasztikusabban fogalmazzak. Tehát ha te mint egyén neheztelsz a cigányokra (direkt nem írok romát, mert: a roma nevet a magyar cigányok, a romungrok elutasítják ezt az elnevezést, kikérik maguknak: ők cigányok, nem romák – persze a kevés és hangos oláh cigány ezzel nem törődik), vagy úgy egyáltalán valakikre, akkor azt meg tudom érteni, amennyiben ennek van valami alapja. Olyan ez, hogy ha egyszer megtámad egy falka kutya, akkor onnantól kezdve félsz a kutyáktól, mégsem fog senki elítélni idegenkedésed miatt. Ne tessék ezt most összekeverni azzal, ha valakik viszont üldözik a cigányokat. Ezt legalább annyira elítélendőnek tartom, mint azt, ha valaki hatalmi pozícióban van, és mégis előítéletes. Akinek hatalom van a kezében, az nem dönthet úgy, mint egyén, hanem mint az állam manifesztációja, ergo nem lehetnek egyéni típusú félelmei, amikor hatalmi döntéseket hoz.

Keresek olyan írásképes embereket (jelentkezni akármilyen módon, ahogy csak lehet), akik hajlandóak lennének részt venni egy olyan értelmes újság megvalósításában, ami: 1, meg tudná szerettetni a mai végletesen antikulturális ifjúsággal a műveltséget; 2, magára tudná vonni az értelmiségiek érdeklődését és nekik is tudna újat mutatni, mind irodalom, mind bárminemű tudomány terén. A lényeg, hogy olvasmányosak, élvezhetőek legyenek az írások, nem kell erőltetni (sem elutasítani) a nagyjából csak az írónak élvezhető “modern szabadverseket”, ellenben legyenek olyan novellák, versek és cikkek, amik egyszerűen annyira magukkal ragadják az olvasót, hogy akár még a világképébe is be tudja vinni a műveltséget. Először persze tisztázni kell a szükségleteket. Ezek pedig: cikkírók, szerkesztők, és valami elfogadható mód a sokszorosításra és terjesztésre, talán valami pályázattal vagy komoly támogatással. Ha valaki olyan olvassa ezt, aki ugyan maga nem venne ebben részt, de olvasná, esetleg tud valaki olyat, aki viszont írna is, szóljon feltétlen.

Nagyon érdekes téma a szabadkőművesek, templomosok, illuminátusok és a hasonszőrű, többé-kevésbé titkos, de mindenképpen titokzatos társaságok ügye. Rengeteget lehet róluk olvasni mindenfelé. Azon kívül, hogy íródik velük kapcsolatban néha egy-két izgalmasabb irodalmi mű, ami sikert arat (például Eco Foucault-ingája vagy a Da Vinci-kód), de még általában ezek sem sok valóságot tartalmaznak – ilyen szempontból még mindig előnnyel indul az Inga a Kódhoz képest, mert az legalább nem is próbálja valóságosnak beállítani a történetet; szóval ezeken kívül általában csak igencsak megkérdőjelezhető hitelességű forrásokat lehet találni, magyarul meg szinte csak olyanokat, hogy egy átlagos értelmi képességekkel megáldott ember is rájön, hogy itt valami sántít (természetesen ezt az interneten könnyen megtalálható forrásokra értem). Lehet, hogy én vagyok a túl kritikus, vagy csak nem vagyok fogékony az ilyen összeesküvés-elméletekre (bár ezt nem hiszem, mert az Inga nagyon is meg tudott ragadni, el tudnám fogadni ilyen formában akkor is, ha valóság lenne, bár azt hiszem, akkor már mindegy lenne, hogy elhiszem-e vagy nem), de egyszerűen nem tudom az ilyen stílusú irományokat komolyan venni, sajnálom. A legrosszabb meg, hogy tulajdonképpen még a Wikipédiában sem sok adat van az Illuminátusokról, pedig én igazán tényszerűen akartam írni róluk…