Tag: university

Esemény

November 28, 2008
valeblog
0 Comment

Kezdődik… (Most tegye föl a kezét, akinek az idétlen ugrálós reklám jutott az eszébe.) A zúzás így a félév vége körül. Az elkövetkező két hétben minimum hét számonkérésre számíthatok (ebből hat zárthelyi és egy vizsga), plusz még majd január elején lesz a meredeke a dolognak, a két matekos vizsga. Nem hiányzik ez nekem, de ha már így van, túlélem.

És ha már zúzás, tegnap este is zúztunk. Pingpongverseny volt a koliban, amibe sajnos csak párosba tudtam benevezni (pedig utána pötyögés címszó alatt nagyon jót játszottam egyesben is), és az első meccs után ki is estünk, de legalább utána csapra ütöttük a múlt hét péntekről elhalasztott nedűket (jó orosz vizecske és francia habzó szőlőlé), plusz előkerült egy arabus füsteregető eszköz is, úgyhogy hajnali fél négy körül sikerült bezuhannom az ágyba. Meg aztán reggel nyolckor előadásra (igen, tudom… minek járok előadásra).

Hétvégén a beadandóimon és a fordításaimon (még mindig HLT-s feliratok) fogok dolgozni, és ezerrel tanulom a nyelveket (spanyol, német) és a matekokat. Tervezgetem a blog-újraírást is (persze a kódot és nem a tartalmat írom újra), meg van néhány egyéb is. Majd kiderül.

Művész

November 14, 2008
valeblog
0 Comment

Ami ma az egyetemen volt… félelmetes. A diszkrét matek (bevmat, ha így valakinek ismerősebb) előadás reggelről borzasztóan unalmas volt, matematikus-módi vezetgettünk be újabb és újabb számhalmazokat (kvaterniók és testvéreik), aztán meg a véges halmazokat szekáltuk. Mindeközben annyira kómás voltam, hogy még olvasni se tudtam kitartóan, pedig direkt vittem magammal a Szép új világot. A gyakorlat se volt jobb (és ráadásul az is három óra, katasztrófa), amilyen fáradt voltam, nagyon nem bírtam tolerálni a tanár stílusát – pedig az utóbbi hetekben örültem, mert kibírtam a gyakorlatokat anélkül, hogy ki akartam volna tekerni a nyakát – úgyhogy maradtak a különböző gyilkossági tervezetek, és a lehető legmaróbb beszólogatás. Úgy tűnik, edzett cinikus az ürge, mert nem látszott rajta semmi.

Mindezek után Aival elmentünk az Artkatakombába egy volt tanárának a kiállítására. Váratlan volt a médium (a szokásos vászonra nem csak festéket pancsolt, hanem madzagokat ragasztott rá, azokkal is formákat rajzolva), de a művek többségét elfogadnám a nappalim falára, ugyan ha pénzt is kéne adnom érte, talán ha három érné meg az árát. Színvonalas kortárs – sajnos nem egy gyakori jelenség. Holnap tervezek menni a Ludwig Múzeumban lévő Keith Haring kiállításra, meg talán a Jégkorszakokra – ez utóbbi ellen csak az ára szól, de az nagyon. Azt meg még mindig nem tudom, holnap kockáztassam-e egy heti költségvetésemet a Sonata Arctica koncert kedvéért, vagy se. Hirtelen döntés lesz.

Fail

November 13, 2008
valeblog
0 Comment

I just had dinner. I ate fish. Don’t ask what kind of fish though—i didn’t care enough to check. It was edible (i hope) and with the usual lemon addition a better ending for this day than what it deserved. The evening was worse than my worst expectations. The modern theories lesson was annoying, with the teacher going on about arts students (you know, bachelor of arts and stuff), and how they are good for nothing. I almost told him that i’m more of an arts student than a programmer, and if this snobbishness and scorn is what it means to be a nature sciences student, i’d rather become a philosopher of the possible most theoretical type. That annoys the hell out of me, just as that how a groupmate there speaks when the teacher is present. Makes me shiver. Oh and the spanish test… Catastrophe, to be short. We were asked the words for family members and other stuff, all i thought to be not of much importance—my judgements are declining, apparently. Or i am. So… I’m not in the best possible mood now, but at least writing all this stuff somewhat cheered me up and now i’ll go and have fun. I won’t sleep enough, as usual.

Az a fránya ló

October 20, 2008
valeblog
0 Comment

Tudjátok, ami elszalad. Na most egy kicsit messzire szaladt, mert nem látom a fényt az alagút végén. Vagy legalábbis elég homályos még… A héten sorolnak majd a zh-k, plusz még két beadandót is össze kéne hozni valamikor mostanában, és még élni is kéne – sajnos az egyensúlyt elég nehéz megtalálni a meló (jelen pillanatban csak az egyetem) és a szabadidőm között, de dolgozok rajta.

Most például nagyon behavaz a tanulnivaló, ráadásul nem is mindent tudok egyből áttekinteni – főleg a linalggal vannak problémák. Ebben csak az a vicces, hogy az előadás anyagát nagyjából értem, elmagyarázni is többé-kevésbé el tudom, a gyakorlatokon is elég lazának éreztem a dolgokat, és valahogy ha nem ott ülök órán, akkor nem tudom.

Szeretnék kiállításokra járni továbbra is, meg tanulni is, meg persze a többiekkel találkozni is. Nehéz megoldani. A legnagyobb érvágás mindenképp a kiállítások szelektálása lesz, hogy ne caplassak órákat egy kilenc szövet-designból álló kiállításért, hanem inkább csak kevesebbet, de jobbat, mint mondjuk a japán kortárs kiállítást az Opera Galériában. Meg a régi elfoglaltságaimat is szeretném újra elővenni: sok nyelvtanulás, olvasás, webfejlesztés, színvonalasabb blogolás (bár ez utóbbi új szokás lesz érzésem szerint).

Az ilyen fajta rossz hangulatú estéken áldom Shamaltot, amiért anno bemutatta nekünk az Erát. (Bibliaolvasáshoz pedig például Neal Morse ajánlott.)

Heló

October 10, 2008
valeblog
0 Comment

Nyelvészkedős bejegyzésünk következik. Ameddig csak vissza tudok emlékezni ilyen dolgokra, tudom hogy mindig figyeltem arra, hogy lehetőleg ne legyenek szóismétlések se a fogalmazásaimban, se a beszédemben. Mostanában például azt tudom nagyon nehezen megállni, hogy ne legyen minden második mondatomban benne a “kvázi” szó. Néha – két-három naponta egyszer – engedélyezem magamnak, de még ez is furcsán mutat számomra, mert úgy gondolnám, hogy ez a szó sokkal ritkábban fordul elő hétköznapi beszédben. (TTK-IK-n a “triviális” szó nem számít, azt nem szabad számolni.) Mert azért a való élet nem egy anime sorozat (mint pl a Suzumiya), hogy valaki minden mondatát azzal zárja, hogy “nyoron!” (ニョロン！)…

Ezért vicces mondjuk, amikor kedd reggel számítástechnika alapjai (számalap) előadáson a tanárúr minden második (néhány kritikus alkalommal, mint a múlt heti volt, minden egyes) mondatát egy “oké?” kérdéssel zár. Piszok frusztráló tud ám lenni másfél óra után – és ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy egyszerűen nem lehet igaz, hogy egy felnőtt ember ezt nem veszi észre.

Egy csoporttársam meg (akiről tudom, hogy olvassa ezt, de csakazértse fog kommentálni) szereti a “tehát igen” frázissal megerősíteni a kijelentéseit, vagy csak valami semmitmondó szóviccre ezzel rányomni a “pocsék” bélyeget – tény, hogy kíméletesebb, mint az igyekvő képébe mondani, hogy “ez most gáz volt, öregem”. Az viszont érdekes, hogy amikor megvitattam vele ezt a témát, akkor meglepve vette észre magán, hogy tényleg igaz. Azaz csak én figyelek így magamra?

Read More

Trouble in head

October 6, 2008
valeblog
0 Comment

I seem to be having trouble with coming home: as soon as i arrive, my head starts to ache, i feel sick and such. Not seriously, just so much that it’s disturbing. And disrupting, when i finally make myself to read all the stuff i’ve written down on lectures and do the homework (the latter especially applies for my german and spanish classes). I’ve been thinking of possible causes, but the only one i could find is that i had way not enough sleep the past week. Every day i went to bed late and woke (relatively) early. Okay, i know i’m studying to become a programmer, and as such i should be a machine converting coffee into code, without any need for sleep, but after a month i seem to be not yet really ready for that. Not to mention that i never been coding that late, rather playing games with other dorm people or hanging out with friends. I know there will be times when i’ll have nights of only C code, but that’s still far away i hope. But right now i want to change a few things: every night go to sleep in the worst case at one am, read more, blog more, code more, go out more, do sports. A bit controversial, since i already have time for hardly anything, and those only on weekends, and now i want to dedicate more to sleep… It won’t be easy, but that’s what i should be learning (instead of solving complex equation-systems): reorganise and optimise activities so that they’ll take up less time.

Találmányok

October 4, 2008
valeblog
0 Comment

Először is, ideje lenne elkezdenem dolgozni azon az anyagon, amit talán majd elő is adnék, a számítási felhővel kapcsolatos mindenről. Egyelőre még ötletem sincs, hogyan fogjak neki, egyáltalán miről szóljon – bizony elég nehéz úgy írni, értékelhetően írni valamiről, hogy nekem sincs még róla sok fogalmam… De azért megcsinálom, tavaly is milyen jó lett az a káoszelméletes előadásom (nekem legalábbis tetszett), pedig abba is csak az érdekessége miatt csaptam bele. Most is ugyanez a helyzet, remélem a vége is hasonló lesz.

Az édesapám az utóbbi évtizedben nagyon sokat foglalkozott a cigánysággal, a kultúrájukkal, a zenéjükkel, az életükkel, a problémáikkal és a mi problémáinkkal velük kapcsolatban. Anno írt egy könyvet egy prímásról (Messze kéklik a Duna a címe), és persze amíg a mű készült, minden vacsoránál, ebédnél hallgathattuk a különféle cigány muzsikusok életét, családfáját, satöbbi. Ezért volt mulatságos, érdekes, amikor miután megszereztem, bekapcsoltam a Melodiát, és meguntam a Juventus (amit elsőnek megtaláltam) prüntyögését, behangolva az első adandó másik adóra, amit találtam, egy, Dankó Pistáról szóló beszélgetést kaptam el. Ő is nagy muzsikus volt…

Vicces, hogy mire elérek a bejegyzés végére, elfelejtem, mi volt az elején.

Reggeli

October 3, 2008
valeblog
0 Comment

Így fél tizenkettő körül már sikerült is megreggeliznem – nem mondom, hogy nem tudok lazítani ezeken a szabadnapokon… Igaz, cserébe hét közepén meg kiköpöm az agyam (kedden reggel nyolctól este hatig, majd nyolctól fél tízig, szerdán reggel nyolctól este fél tízig, négy óra szünettel reggel tíztől és egy féllel este, csütörtökön meg hat óra diszkrét matek egy húzásra (nyolctól kettőig), aztán négytől hatig német, plusz este még szakszeminárium (igaz, ez legalább házon belül); ja meg hétfő este is van egy szeminárium, de az is itt van a koliban). A reggelim most éppen két pohár narancsléből, egy bögre kakaó-kávéból (kivételesen vettem tejet, úgyhogy nem vízből kellett csinálnom) és négy pirítósból állt (sonkás, sajtos, uborkás, kecsöpös (csakazértse ketchup), jól átsütött kenyerekből), nameg közben az Exit olvasgatásából (jó kiállításokat keresek).

A koli egyébként jó. Működik már a csatpontom a szobában, úgyhogy tudok végre leveleket olvasni, feedeket követni és a többi (mindjárt meg is változtatom a Google jelszavam, mert frusztrál, ha nem tudom beírni fejből). A szobatársam egy ötödéves fizikus (ha minden igaz); egy kicsit eltérő az életritmusunk (és gondolom az órarendünk), úgyhogy ébren nem sokszor látjuk egymást. Jó lesz itt az élet. És az igazi poén, hogy nekem ez a koli az, ami eszembe jut, ha kollégiumról van szó. Valahányszor valaki olyat blogol, hogy hazaért a koliba, nekem az ugrik be, ahogy egy ilyen szobába benyit; az ablakban cigizéseket (valahogy erről Aurus jut eszembe) is mindig ide vizionálom.

(Azt hiszem, ebben a bejegyzésben használtam eddig programkódon kívül a legtöbb pontosvesszőt.)

Csak semmiről

September 18, 2008
valeblog
0 Comment

Most lettem túl a második (majdnem) tizennégy órás műszakon. Ütős ez az órarend, de nem mondom, hogy nem elviselhető. Kedden van egy óra szünetem, szerdán meg négy, és ez azért nagyon megkönnyíti a dolgot. Megvolt az első németórám és az első spanyolórám, és mindkettőt élveztem (mondni se kell, hogy a németet egyelőre jobban, dehát spanyolul eddig csak tavaly ősszel Amerikában tanultam másfél hétig). Az egyetemi előadások már másik tészta. Főleg a lineáris algebra előadó tanárral kapcsolatban vannak negatív érzéseim. Nem tudom elfelejteni, ahogy tegnap odamentem hozzá, hogy ugyan mégis mi a franc az a jobbrendszer, ha már az előadás keretei között nem tudta elmagyarázni úgy, hogy a terem közepén ülők is megértsék; erre az öreg fölemelte a jobb kezét és végigmutatott a hüvelyk, mutató és középső ujjain, mondván “a, b és c”, majd megkérdezte, hogy értem-e. Mondtam, hogy ettől ugyan nem jobban, mire közölte, hogy akkor nem is fogom. Majdnem belemondtam az arcába egy cifra szitokszót, de tartóztattam magam. Ebben az a vicces, hogy aztán ma gyakorlaton a tanárnő nagyjából fél mondatban elmagyarázta.

Ages

September 12, 2008
valeblog
0 Comment

The middle three days of the week are and will be really tiring for me. As of now it seems i’ll be on lectures and stuff from 8am to 10pm with at most four hours free midday. Now after the first week, which was more or less lighter than the upcoming ones, i can already see that the triumvirate of tuesday, wednesday and thursday will be ruling my life in the coming five months… On friday i have nothing, and on monday only one lecture in the evening, that i’ll probably skip not only once.

Except that these days are long, it’s not that bad. Most of the lessons are boring, but there are some where i’ll have to pay attention without pause or else i’ll get lost a minute later. Today i made it without a coffee, but yesterday and on tuesday i had to get one or two (from coffee machine, so it’s neither good nor strong, but at least cheap), probably because those days i went to sleep later than i should’ve.

That’s surprising, because yesterday i’ve been to PASO’s gig in ZP. It was pretty good, not even that could ruin it that i was alone and hungry like hell. They played about the same songs as on Sziget, but still i could really enjoy the “jumpdafuckup” style, the fantastic songs and the altogether great feeling. I planned to join my love on their party organized by her dorm, but she decided not to go after all, so i didn’t either. At least i could go to sleep around midnight, which is better than average…