This week i really enjoyed most days… In the evening i was always wondering if all those stuff really happened that day, but yet i’m now at thursday evening and there’s still a day to go. But at least my timetable’s fixed now so tomorrow morning i’ll fix some visits to the dentist—even though i don’t like to go to any kind of doctor i rather do it now than to have more serious trouble with my teeth in Japan.

In an hour a (hopefully) great party is to start here, i can’t wait, finally there’s some life in the dorm. Really a rarity (most of the time it’s a bit too quiet, and extremely boring). Oh, apropos boring, today i had a few… interesting classes. First a programming practice, where i couldn’t help but be annoyed by the way the teacher speaks, with all those nervecracking additional sounds. Then the finite maths practice, which was really interesting, no joke, i can’t really recall any class where i was thinking so much and so intensely and yet so fun. That was later balanced by the law and management class which mostly consisted of monotonously writing down anything on the projector screen, and even though, or because, it was just that, it was so very boring… hard to bear.

The diary of Vale aged 19 and a half, february 12, 2009.

Itt a koliban a konyhában van kiragasztva egy felhívás a csütörtöki bulira, amin természetesen muszáj ittlennem (az egy kár, hogy a másik szakkolimban meg pont akkor van a helyi kocsma nyitóbulija, remek összhang), és az a plakát elég durván néz ki. Egy kicsit agyonbonyolított poén-kotta, annyi vacakkal teletömve, hogy csak na. De ahogy ebéd után (van tán már tíz perce) vonulgattam fel s alá mindenféle dolgok után rohangálva (mosogatás, klotyó, tea, nincs összefüggés), beugrott, hogy hát a downtempo giusto az milyen lehetne. Úgyhogy azóta downtempot hallgatok jútúbon (szigorúan nem jútyúb, azzal a világból ki lehet kergetni) és ez lett a bejegyzés címe is…

Ebből gondolom (még nem) látszik, hogy azért most igencsak jó kedvem van. Reggel ugyan nyolcra kellett mennem (csak a kedden van ilyen, szerencsére), de cserébe tíztől volt két óra szünetem (ugyan akkor hivatalosan még négy óra volt), ami idő alatt megjártam két Szabó Ervin fiókkönyvtárat. Tegnap este ugyanis eszembe jutott, hogy ha már úgyis be vagyok iratkozva, akkor hadlássuk, hátha van japán nyelvkönyvük (konkrétan a Maszanori féle legendásat kerestem), és nocsak, két helyen is kölcsönözhető volt. Az elsőben ugyan nem találták meg (ki tudja mi lett vele), de a másikban igen, úgyhogy hamarosan (sajn oda is külön be kellett iratkoznom, mert még mindig olcsóbb így, mint az össz-Szabó Ervin bérlet) már a táskámban lapult. Hurrá!

Valaki nagyon nem szeret engem, hogy kitalálta a lineáris algebrát. Ma “megtanultam” az első öt előadás anyagát, ami abból állt, hogy elolvastam – remélem, hogy többségét meg is jegyeztem. Még van ugyanennyi hátra, plusz a gyakorlatok anyagát sem ártana majd átnézni. Azt meg még annyira se szabad elfelejtenem, hogy utána egy héttel meg diszkrét matek vizsga, igaz, arra már szaktársakkal fogok készülni a koliban, akik (remélhetően) jobban értenek hozzá nálam.

De legalább az az időm, amit nem ez emészt föl, jól telik. A karácsony jó hangulatú volt, azóta szinte folyamatosan csak StarCraftozunk vagy társasozunk (Scrabble, Trivial Pursuit és társaik) vagy punnyadunk, vagy – mint tegnap este – kocsmázunk-bulizunk. Tegnap ugyanis rock-karácsony volt a STC-ben, és ugyan a zene nem feltétlen volt az a hű de nagy színvonal (bár The Going nem volt rossz és utána a csupa-ismerős zenekar is jó zenét játszott – sajnos túl röviden), de a társaság jó volt.

És már a szilveszteri bulira is elkezdtünk készülni, hely van, és már a program is alakul, tegnap is bevásároltunk és holnap is megyünk még egy kört ilyen céllal, aztán szerdán már csak a buli marad. Meg persze takarítani is kell majd, de erre jobb nem is gondolni…

Jól indult a “téli szünetem”. Hazajöttem ma, mondván január hetedikéig úgysincs semmi, akkor is “csak” egy vizsga lesz (meg aztán egy héttel később még egy), és nyitottam egy összeröffenéssel, egy jóbaráttal találkoztunk, forralt bor és a tradicionális Soproni mellett, átbeszélgetve az estét. Tervezgettük a szilvesztert, meg úgy egyáltalán a jövőt, és igen kecsegtető.

Ugyan a következő félév nem lesz laza, sőt. Ebben a félévben volt hét kötelező tárgyam (lett volna még kettő, valami jog és egy menedzsment, de kit érdekel az), plusz egy ráadás (társadalmi rendszerek szimulációja, megérte), plusz egy kötelező óra az Eötvös Collegiumban (szigorúan nem kollégium!) (modern elméletek az informatikában, azaz lambda-kalkulus és rokonai) meg a spanyol és német nyelvórák. Ebben a félévben viszont fölveszem azt a Tolkienről szóló extra tárgyat, amiről legutóbb lecsúsztam, meg a BTK szervezésében egy, a blogolásról szóló órát is. Ezek mellé viszont jönnek a kötelezők, analízis, diszkrét matek, programozás, formális nyelvek, meg a szakirány-specifikus scriptnyelvek (C-re megyek, ha ez valakinek mond valamit, úgyhogy harmadik félévtől mindig föl fogom venni a B egy tárgyát: OOP, eseményvezérelt, webes alkalmazások). Ugyan sűrű lesz ismét a hetem, de legalább könnyebb lesz tartani az átlagot (sok tárggyal könnyebb), és még kreditet is kaszálok, főleg ha a nyelvórákat is fölveszem majd. Izgalmas lesz.