昨日は日本ライブ主決定戦ツアーの最初のライブだった。場所は大阪にある江坂MUSEというライブハウスで、俺の彦根市から電車で約1時間半遠い。時間に合うために最後の2限をサボったが、電車が遅くなったし、場所も見つけられなかったので、ニューロティカがもうはじまったとこMUSEに着いた。
ニューロティカはおもしろかった。マシーンガンズと比べてニューロティカの演奏は全然激しくなくて、なんか年取ったハードロックの感じ。俺はじめてきいたが、楽しかった。
次はGARGOYLEだった。キバの歌声はアンチャンのより太くて、ときどききこえなかった。だが、やってた音楽はすっごくよかった。キバが出演したときびっくりした、そんなおじいさんなんでまだ赤い海賊服やってるんだろう…しかしその「おじいさんたち」はすごい精力的ライブをやってくれた。全然曲知らなくても楽しかった。子供歌みたいな「むすんでひらいて」って曲もあった（人の為－いいビデオみつけれなくて自分でアップした）。ただし、最後になんか変なハイルヒトラーみたいなポーズもあった…
Ugyan minek. Viccelek természetesen, ma egész hamar ágyba kerülök, holnap is lesz lehetőségem kellemeseket aludni fergetegesen izgalmas óráimon, délutánra meg nincs más, csak tanulni a gitár részt a Jackson 5 számhoz – elég gyorsan kell elég nehéz ritmust játszani, de menni fog. Még ha egész hétvégén mást se fogok csinálni.
Ma elkezdtem a Stargate SG-1-et nézni, eddig nagyon tetszik, aztán majd ha eleget láttam belőle, írok is róla véleményt. Tíz évadnyi, úgyhogy ez elég tág időhatárokat szab. Főleg, hogy most a Savers ihletésére elkezdtem letölteni a negyedik Digimon évadot is (Frontier), amit eddig nem láttam, csak néhány részt németül, meg a filmeket. Őszintén remélem, hogy nem angol szinkronos lesz, bár ahogy nézem a Digimonos felhozatalt, azzal is beérem. Ahhoz képest, hogy “mindenki ismeri” kaliberű dologról van szó, alig van néhány feltöltő a torrenteknél, úgyhogy mindenhol ott kell maradnom visszaosztani.
Lényeg a lényeg, mostantól a marketing-kockázat-könyvelés trión kívül tanulni semmire nem kell majd, dolgozni is csak a japánnal. Előbbiekre viszont (marketingre és kockázattanra) el kell olvasni egy-egy könyvet és tanulni se árt (könyvelés). Sajnos arra (még mindig) képtelen vagyok, hogy a vizsgák fenyegetése nélkül egyáltalán nekiálljak tanulni.
Hétfőn fölkeltem reggel, betoltam a zabkása reggelimet és mentem kondiba. Aztán futni. Ez utóbbiba majd’ belehaltam. Nem a futás része volt a nehéz, legalábbis nem ott és úgy fájt ahogy számítottam. Mintha arra a félórára folyamatos görcsbe állt volna minden hasizmom. Meg is lepődtem, hogy se utána, se ma nem volt semmi izomlázam vagy hasonló. Úgyhogy holnap megyek megint kondiba, mert az kell.
Megvolt tegnap az első próba is. A Play that funky music megy jól, lassan a dalszöveget is megtanulom, az I want you back még nehéz. A gitárral szerencsére csak ritmust kell játszanom, előny, de csak azt se egyszerű eltalálni. Holnap délutáni program gyakorolni. Ma nem volt rá keretem, hatkor amikor hazaértem nem volt lelkesedésem nekiállni, inkább megnéztem a második Evangelion filmet, és ennyivel nagyjából le is van tudva a mai nap. Ja, még befejeztem a Hustle első évadát is.
Guess what. My scholarship came in time. Meaning yesterday i bought an iPod. It works perfectly and really does all i need. That is, plays music, fits in my pocket and scrobbles last.fm. I was quite surprised it even has a camera for recording video and a bunch of other features i haven’t even checked yet.
I opened up its box and even Ubuntu recognised it’s an iPod. The Rhythmbox iPod plugin offered to prepare it, though i have no idea what needs to be prepared, it messed up quite well. Banshee couldn’t handle it either… Anyway, i installed iTunes on the Win7 and that fixed it. Then from under linux i can use gtkpod to handle it, and works well. I’m not sure what, but i think the Rhythmbox plugin, handles the last.fm scrobbling. This means that instead of the daily 6-8 hours i listen to music on the computer, now all the rest will be scrobbled as well. I can foresee my play count boosting rapidly.
More later.
Tegnap tesin megvolt az erőnlét-felmérés első fele, ami azt jelenti, hogy dobtunk kézilabdát (melegítésképpen dobtam vagy harminc métert, élesben erre csak huszat), ugrottunk helyből távol (kettőharminc), futottunk ötven méteres sprintet (7.1 másodperc) és futottunk ezerötszázat (hét perc harminc). Lassú és gyenge vagyok, tudom, nem kell mondani. Különösen azért vicces ez, mert ugyan tegnap semmi bajom nem volt, de ma mindenhol fájok, egy tüsszögésbe vagy köhögésbe majd’ belehalok. Érdekes. Gondolom a futás tehet róla, ez esetben rendszeresítem.
Este csináltunk bulit is, szólt a she az ipodomról, lett is belőle egy rahedli lejátszás a last.fm-re. Hajnal háromig ment a móka, aztán mindenki hazatért. Nem tudom hogy sikerült, de a következő már az, hogy reggel kilenc előtt nem sokkal ébredek, hogy ideje lenne akkor zuhanyozni. Aztán aludtam tovább tizenegyig, és változatlanul felháborítónak tartom, hogy öt sör után nekem még másnap este tízkor is másnaposnak kell éreznem magam. Oké, hogy másnap-másnap, de. Nem tudom, hogy én vagyok-e a gyenge vagy tényleg a sörrel nem stimmel valami.
Meg egész délután gitároztam, úgyhogy az ujjaim is érzik a fém húrokat. Ráadásul nem is egyszerű, mert ugyan három hang az egész dal, de hogy hogy következnek egymás után, azt még nem igazán vágom. Elég véletlenszerűnek tűnik…
耳のせいだ。または、言ったことの代わりに俺の聞きたいことを聞いちゃった。バンドのジャンルはパンクじゃなくて、ファンクだ。俺にとってどっちでもいいけど、確かにちょっとびっくりした。Jackson 5はパンクじゃないでしょ…
ファンクは楽しそう。スカに似ているし。P-Funkライブにいったこともあるし。俺のドレッドはGeorge Clintonの髪の毛のように色鮮やかだし。
今度のライブにはもうダメだと思うが、次にはぜひなんかP-Funkをやりたい。ファンクには、Clintonたちの音楽はかかせないものだ。
Egyrészt, mostanában nagyjából kétszeresére nőtt a japán zenei gyűjteményem. Hiro és egy klubos senpai jóvoltából megvan már az összes Tomoyasu Hotei album (plusz a legelső Guitarythm-t megvettem tegnap potom ötszáz jenért (meg az AC/DC Razor’s Edge-ét), nem tudtam otthagyni), lett B’z és Kemuri is (utóbbi régen is volt, csak aztán eltűnt valahol út közben), meg Hiro régi bandájának, a BAD DICTION-nak két albuma. Ha tudom, hogy ilyen zenét játszottak, kértem volna tőle autogrammot csak úgy poénból amíg még Tokióban voltam…
Másrészt pedig, vagy talán pont hogy az ilyen változások miatt, egyre nagyobb az igényem egy mp3 lejátszóra, ami megjegyzi a hallgatott számokat a last.fm kedvéért. Néha meglepve látom, hogy olyan előadók, akiknek az albumait nagyjából fejből tudom milyen pocsékul állnak a statisztikákban, egyszerűen azért, mert inkább menet közben hallgatom mint amikor a gépről a teljes kollekció megy véletlenszerűen. Így keresgéltem, és igencsak korlátozottak a lehetőségeim. Az egyik lehetőség, hogy keresek valami olyan lejátszót, ami relatíve olcsó is, és vagy a Zenses vagy Rockbox támogatja. A másik lehetőség egy iPod. Utóbbi egyrészt ellenkezik az elveimmel, másrészt ugyanazért az árért nagyobb kapacitásút kaphatok, ha például Sony Walkmant veszek. Viszont az iPod mindent tud, ami nekem kell, és ezért tényleg komolyan fontolom…
Probably i’m the stupid one, but this is not the first time tagging mp3 files almost drove me crazy. Never had any such problems on Windows though, i could do whatever i wanted with foobar, or if i happened to be in the mood to give a track different id3v1 and id3v2 tags, Winamp. Not on linux though. I use Rhythmbox for music playback, edit tags with EasyTAG and do more serious stuff like stream tweaking and replay gain calculating with MP3 Diags. Today i copied an old Sex Machineguns (japanese heavy metal band) album from a backup cd, and wanted to fix the tags with the correct japanese spellings etc. That’s where the fun began. In the beginning all tags were in english or romanized japanese. I changed the tags with EasyTAG and saved both id3v1 and v2. Calculated replay gain with MP3 Diags, and then realised that the id3v1 tags have the japanese text messed up, although it was saved in utf-8–which, as it turns out, isn’t all that well supported in v1. So i deleted the v1 streams with Diag, and all seemed fine. Then i imported it all into Rhythmbox and as if nothing changed, it was still displaying the english-romaji titles. Neither with EasyTAG nor Diag could i see where it gets that data from, it even showed that after i theoretically purged everything but my selected streams with Diag. Tryed again a couple of times and before my nervous breakdown i decided to launch the Windows 7 virtual machine, install foobar and do it there. I was done in half a minute, and it’s working all right. Windows scored.
Today i was mostly listening to japanese girl rock. (When not, i was learning Bugger off by the Real McKenzies, it’s quite hard to catch how the strumming goes in the acoustic part.) And by girl rock, for now, i don’t mean the kind of Blink-182 and ELLEGARDEN, which have huge teenage girl fanbase, but music by girls. In this case, japanese girls.
First, i was listening to YUI’s latest album, I loved yesterday on Grooveshark. Because their api is very slow updating, it’s not yet showing on my last.fm, but it will be there once. It’s really good, though not as much as Can’t buy my love. The song My generation earned a love very early on. In Can’t buy my love there are Thank you my teens and Happy birthday to you you which are quite similar topic–on I loved yesterday, Love is all and I will love you give me that feeling as well. Complement each other quite nice.
Then i was browsing around and stumbled upon SCANDAL, a four-girl highschool band from Osaka. I had trouble believing they are really high schoolers, their voice and looks seem much more mature (to put it simply, hot). And their music’s good. They have just one album so far, titled BEST★SCANDAL, released in 2008. It’s nice speedy pop-rock, really catchy. Also, 少女S got a love as well, i just couldn’t stop listening to it. Not only that, the whole album makes me want to stick with it for a very long time listening to nothing else. I guess that’s the point of pop. They are good.
Gyors nagyon, mire észbe kapok, már egy hete köhögök. Bár múlna már!
A blogot hanyagoltam, mert vagy nem volt miről írni, vagy volt jobb dolgom is. Elég sokat szórakoztam a virtuális géppel, de végül is szembesültem vele, hogy ezen a laptopomon virtuális gépen az életben nem fog normális sebességgel futni még egy olyan régi játék se, mint a Warcraft. (Mennyi most, hét éves?) Bár ez eszembe juttatta, lehet telepítenem kéne a Starcraftot, úgyis remélhetőleg megjelenik idén a második, ideje edzeni. De a Fireworks megy, nekem meg Windows alatt csak az, a Warcraft és a böngészők (teszteléshez) kellenek.
A gitárral is haladok, skálá(ka)t tanulok. Igazából csak egyet, mert a többin csak végigjátszottam, de nagyon érdekes volt. Találtam egy király weboldalt, ahol sorban lehet kérni a skálákat, mielőtt megtaláltam, magamnak akartam megírni, de így tényleg egyszerűbb. Poén, ahogy végigjátszottam a japán skálát és meglepve hallottam, ahogy teljesen koto-hangzású lett a gitárom.
Aztán egy tweet nyomán felfedeztem, hogy készült egy Suzumiya film idén, és én nem is tudtam róla, úgyhogy holnap reggel korán kelek, megyek Nagoyába és megnézem délelőtti matinéban (máshol már nem játsszák). Az Eltűnés története, amit még nem olvastam, úgyhogy új lesz. Aztán meg majd kiderül.
