Tag: zene

Zenegép

Kéne egy olyan zenelejátszó, ami rögzíti, hogy miket hallgatok. Ez nagyon nagy hűtlenségnek tűnik hű Muvommal szemben, ami már több, mint két éve hűségesen szolgál (de sok “hű”, már csak a “ha” hiányzik). Egy gigás a kis fehér, amire gondolom sokan húzzák már a szájukat hogy milyen pici – de nekem tökéletesen megfelel. Az egyetlen hátránya, és tényleg az egyetlen, hogy nem nézi, miket hallgatok, így hiába szól egy tizen-sok órás repülőút alatt végig valami, azt a last.fm nem látja. Pedig mostanában nagyon kattogok… Gondolkodtam már olyanon is, hogy valami firmware hackkel megoldható-e ez, de egyelőre még nem találtam ilyeneket. Tehát most itt azon tanakodok, hogy vegyek egy újat, ami valószínűleg nagyobb, fényesebb, csillogóbb, kevésbé strapabíró, érintőképernyős vacak, de cserébe rögzíti, hogy miket hallgatok, vagy próbáljam valahogy megbuherálni a Muvot, hogy tudjon ilyet (az biztos, hogy ez csak szoftveres probléma), vagy hagyjam az egészet a fenébe, és csodálkozzak továbbra is minden alkalommal, hogy az Oomph! a könyvtár utolsói között van, pedig már nagyjából fejből tudom azt az albumot…


A rancid romance

A great song from the new DSO album, totally unrelated. (Somehow this new one seems less catchy at first than the Butcher’s ballroom, still McDonald’s i’m lovin’ it.) Thus today became a DSO-day, i was listening to that all day, naturally when i was at home. When not, i was with people which means i didn’t have my headphones on (not antisocial enough for that). I have this habit of doing something-days in music, with bands at least two albums in my library. With just one it’s not fun enough, but from two on, unlimited. Change of subject, i started meeting people, yesterday as mentioned before, today Bogi, and tomorrow… well, no plans for tomorrow. If no one, i’ll just drive my family crazy making them listen to my music, which would (seeing the current trend) be DSO—and i guess everyone agrees that avant-garde metal might not be the easiest listening. Who knows, maybe i’ll switch to Tarot

Oh, by the way, i found a really funny Star Wars-weather comparison page, via Yummie.


Tool

The american “progressive” band. Just like that, with quotes, because i’m not so sure. I won’t go into in-depth objective analysis of their music, just write down what i think now. Which may change eventually. I was listening to Tool‘s 2001 album Lateralus for a while now. I found it (if i remember correctly) while i was looking up info on Dream Theater‘s Count of Tuscany song. When i listened to my library in alphabetical order, of course i had Tool, and that is thirteen songs of Tool in line, in the list. It didn’t really catch my attention there, just after half an hour i got the feeling “haven’t i heard this song just a few minutes earlier” and then again and again. Lateralus feels as if all the songs were of the same template. The song starts with a rhythmic guitar riff, muted, later joined by drums. Then a more powerful version of the riff for a few seconds, back to the earlier, vocals. The vocals are more like spoken than sung. Chorus with more or less the same music, vocals resemble singing a bit more. Then a solo, which is as if it wasn’t even there, and end the song the same way as it started. The songs in themselves are good. Some could be even called outstanding. But thirteen piled up together, it’s as if you were walking around a statue of Brahma and you’d be surprised that it has a face on each side. I was wondering, is this really the future of “progressive”? Consider this a “first opinion”. Who knows, maybe i’ll get to like it, just how i fell in love with Gojira. Check back then.


November 27

On the 27th of november i went to a concert in Shibuya O-EAST, again. (Same place as the Opeth gig.) This time it was Sex Machineguns, and it was great as expected.

To start with the only bad point in the whole night, it was extremely overamplified, as usual, so i ended up stuffing tissues in my ear. (After the other Machineguns gig in may, i couldn’t hear with my left ear for three days…)

And that’s all the bad points: in every other aspect, the concert The 冠 (Kanmuri) and Sex Machineguns did was simply great.


Vége

Ma délután egy órakor leadtam az egyetemi jelentkezést. A lista: Shiga, Kyushu, Niigata, Wakayama, Otaru (Hokkaido). Shiga jó pontjai, hogy Kansai, ahova menni akartam, és épp ezért közel van Oszaka és Kiotó is; azt mondják, hogy közgáz téren jó neve van, és mesterképzésre lehet menni Amerikába (Michigan állam szinte minden egyetemével van kapcsolatuk, ahogy olvastam). Plusz Robert is oda megy, úgyhogy még tök egyedül se leszek. Most már csak annyi van hátra, hogy áprilisig elvégezzem a felsőfokú trimesztert is, aztán készülhetek költözni. Kár, hogy a jövő évi újonccal (ha lesz) nem tudok majd áprilisban így találkozni (vagy legalábbis macerás)… Ami még tervbe van véve jövőre: jó sok koncert, amíg még Tokióban vagyok (Sonata Arctica, AC/DC van tervbe véve, Green Day-en gondolkozok), sok-sok búcsúzás, költözés, gólyatábor (remélem van) meg aztán nyáron tervezek valahova Amerikába menni – persze ahhoz először pénz kéne, meg a papírok se ártanának hozzá… De ez még messze van. Tegnap este (meg aztán ma) karaokéban voltunk, aminek eredményeképpen hét óra körül kerültem ágyba, tizenegykor már keltem, szóval friss vagyok és üde. A karaoke nagyon jó volt, sokáig és sokat énekeltünk, tartottunk Michael Jackson emlékmaratont (három dal egymás után), énekeltem minden kötelező dalt (Nellie the elephant, Hot dog, Famiresu bomber), hazafelé meg mek-reggeliztünk (bár semmit nem ér), meg egy karácsonyi ajándékkal kevesebben kell már gondolkoznom.


A top

Nemrég kipróbáltam egy last.fm-es kütyüt, ami kiszámolta, hogy melyik albumokat hallgattam legtöbbet. A többség annyira nem meglepő, mert tényleg rongyosra hallgattam őket, de hogy a Seven Tears album mit keres ott, már jobb kérdés. Nagyon nem rémlik, hogy azt is annyit hallgattam volna, mint a többit a listán… Persze egy (gondolom) egyszerű számoló-sorbarendező algoritmustól nem lehet elvárni, hogy tudja, melyik albumok a kedvenceim, nem is teszem. Inkább leírom ide. Magamnak se volt egyszerű kiválogatni a kedvenceket, főleg csak tizenhármat, hogy szinkronban legyen a másik “toplistával”. Tizenhatról tizenháromra nyesni volt az igazán nehéz. Ott estek ki olyanok, mint Neal Morse (One), régen vasárnap délutánjaim nélkülözhetetlen zenéje, a Blind Guardian (Nightfall in Middle-Earth), amiről elmondhatom, hogy azon nőttem fel (különösen nehéz volt levenni a listáról, mert épp a Time Stands Still szólt, és hát… a lényeg, majdnem átírtam az egész listát), és az Amorf Ördögök (Molylepke minibár), ami pedig az első “furcsa” zeném volt. Így maradt (véletlenszerű sorrendben)…


Exotic music

I wanted to write about asian music in general, but that’d be a bit too much at once. Furthermore, i already wrote about japanese music (even though my view since then changed in a few points), and i didn’t look for any mongolian, korean, indian and so on music, only chinese and vietnamese, after i stumbled upon an indonesian ska band on a blog. However, if you happen to know any music, literally any, it doesn’t have to be asian, it could be south american or arabic as well, i don’t mind the language and the style as long as it’s good and my kind of music. Check my last.fm profile for what i like, or just read on, what kind of music i found. By the way, if you’re on last.fm, and know me, feel free to add me as a friend.


Opeth

Tuesday, the seventeenth of november in year 2009, from evening seven o’clock Opeth played a fantastic concert in Shibuya O-East, Tokyo. They played for two great hours. I can’t list all the songs in the setlist, but they mostly played songs i knew, with a few from the older records i’m not so familiar with.

Not only the music was great, as expected from (in my opinion) one of the best active progressive bands, but between songs Åkerfeldt’s hilarious comments made everyone laugh too. (It turned out Opeth renamed themselves Swedish manboobs, i’ll have to re-tag my mp3 library.)


Előadás és koncert

Előadó szerepkörben, természetesen. Egy-két hete dobta be a tanár, hogy jó lenne, ha tartana mindenki előadást az országa emberi jogi helyzetéről. A lehető legjobb időpontba rakta, ugyanis nem órán, ugyan miért, hanem a mi vizsga előtti szabadidőnket csökkentse tovább. (Amúgy is van egy ilyen szokása, a múltkor jött egy mongol lány a Kyushu egyetemről beszélni, aztán drága tanárunk ezen ürügyből szolid harmincöt perccel tovább tartotta az órát, mert megteheti…) Az előadások három után nem sokkal kezdődtek, nekünk meg a koncert előtt fél ötkor már a helyszínen kellett lennünk. Végül aztán négy tízkor bevágtam a következő előadó elé és rekordsebességben lezavartam az előadást. Nem sokszor bonyolódtam bele, nem rontottam el (túl) sok kanji olvasatát, úgyhogy túléltem (és csak remélem hogy a tanár nem rágott be, amiért az engedélyével leléptem a koncertre). Fél öttől “főpróba”, aztán öttől kezdtünk. Közönség elég kevés volt, pont amiatt, hogy mindenkinek tanítás volt még. Ugyan hibák voltak, de összességében szerintem jól sikerült. Utána elmentem venni tejet, narancslevet meg (mint kiderült feleslegesen, mivel még volt) kenyeret (azért megszenvedtem vele mire találtam nyolcszeleteset, egy kombiniben volt csak, ott is a szokásos ár nagyjából háromszorosáért). Ahogy visszaértem (fél hét körül), gondoltam benézek, hátha még tartanak az előadások – még olyan felháborodott fejet, amit a tanár rámvillantott, hogy miért csak akkor érek vissza… (Bennem meg az “ez hülye?” teljesen logikus kérdése.) Pont a vége volt amúgy. Estig meg már csak annyit tudtam csinálni, hogy bepakoltam Ankiba a kanjikat, és megnéztem egy rakás How i met your mother részt… (Ja, az előadás vázlata elérhető, pdf.)


A nem létező

Elszántság. Kellene… Hajtani kell mostantól, amennyire csak lehet, ami azt jelenti, hogy nagyjából semmi, azaz semmi szabadidőm nem lesz. Ettől függetlenül amibe eddig belefolytam, nem fogom hanyagolni, értsd novemberben pingpongverseny Oszakában, gitárkoncert (gyakorolni, gyakorolni!), jövő vasárnap előadás a templomban a magyar egyházról, alig várom – bár még nagyjából egy betűt nem raktam össze belőle, most már vasárnap délután egy van, nekem tanulni is kéne, plusz szerdára “rezümé” és vázlat kell egy előadásról, aminek témájában se vagyok még biztos – igaz, tekintve hogy a magyar társadalom problémáiról kéne beszélni, a téma gyanúsan a cigányság lesz…

Plusz. Rájöttem, hogy el kell kezdenem tanulni a Juno OST számait gitáron, mert azok egyszerűen énekelhetőek és egyszerűen gitározhatóak – legalábbis úgy tűnik. Zavar, hogy nem tudok dalokat játszani, csak az órán tanultakat, és azért nem sok kedvem lenne mindig Éji zenét vagy Jingle bellst játszani ha épp olyanom van, akkor már inkább valami poén indie szám… Ez a hátránya, hogy olyan zenéket hallgatok, amilyeneket: ha el akarok játszani egy Stratovarius vagy Blind Guardian akusztikus számot vagy a Fear of the Darkot, azért igencsak megszenvedek vele. És akkor még mindig csak a hangokat találtam el…