Tag: zene

November 27

On the 27th of november i went to a concert in Shibuya O-EAST, again. (Same place as the Opeth gig.) This time it was Sex Machineguns, and it was great as expected.

To start with the only bad point in the whole night, it was extremely overamplified, as usual, so i ended up stuffing tissues in my ear. (After the other Machineguns gig in may, i couldn’t hear with my left ear for three days…)

And that’s all the bad points: in every other aspect, the concert The 冠 (Kanmuri) and Sex Machineguns did was simply great.


Vége

Ma délután egy órakor leadtam az egyetemi jelentkezést. A lista: Shiga, Kyushu, Niigata, Wakayama, Otaru (Hokkaido). Shiga jó pontjai, hogy Kansai, ahova menni akartam, és épp ezért közel van Oszaka és Kiotó is; azt mondják, hogy közgáz téren jó neve van, és mesterképzésre lehet menni Amerikába (Michigan állam szinte minden egyetemével van kapcsolatuk, ahogy olvastam). Plusz Robert is oda megy, úgyhogy még tök egyedül se leszek. Most már csak annyi van hátra, hogy áprilisig elvégezzem a felsőfokú trimesztert is, aztán készülhetek költözni. Kár, hogy a jövő évi újonccal (ha lesz) nem tudok majd áprilisban így találkozni (vagy legalábbis macerás)… Ami még tervbe van véve jövőre: jó sok koncert, amíg még Tokióban vagyok (Sonata Arctica, AC/DC van tervbe véve, Green Day-en gondolkozok), sok-sok búcsúzás, költözés, gólyatábor (remélem van) meg aztán nyáron tervezek valahova Amerikába menni – persze ahhoz először pénz kéne, meg a papírok se ártanának hozzá… De ez még messze van. Tegnap este (meg aztán ma) karaokéban voltunk, aminek eredményeképpen hét óra körül kerültem ágyba, tizenegykor már keltem, szóval friss vagyok és üde. A karaoke nagyon jó volt, sokáig és sokat énekeltünk, tartottunk Michael Jackson emlékmaratont (három dal egymás után), énekeltem minden kötelező dalt (Nellie the elephant, Hot dog, Famiresu bomber), hazafelé meg mek-reggeliztünk (bár semmit nem ér), meg egy karácsonyi ajándékkal kevesebben kell már gondolkoznom.


A top

Nemrég kipróbáltam egy last.fm-es kütyüt, ami kiszámolta, hogy melyik albumokat hallgattam legtöbbet. A többség annyira nem meglepő, mert tényleg rongyosra hallgattam őket, de hogy a Seven Tears album mit keres ott, már jobb kérdés. Nagyon nem rémlik, hogy azt is annyit hallgattam volna, mint a többit a listán… Persze egy (gondolom) egyszerű számoló-sorbarendező algoritmustól nem lehet elvárni, hogy tudja, melyik albumok a kedvenceim, nem is teszem. Inkább leírom ide. Magamnak se volt egyszerű kiválogatni a kedvenceket, főleg csak tizenhármat, hogy szinkronban legyen a másik “toplistával”. Tizenhatról tizenháromra nyesni volt az igazán nehéz. Ott estek ki olyanok, mint Neal Morse (One), régen vasárnap délutánjaim nélkülözhetetlen zenéje, a Blind Guardian (Nightfall in Middle-Earth), amiről elmondhatom, hogy azon nőttem fel (különösen nehéz volt levenni a listáról, mert épp a Time Stands Still szólt, és hát… a lényeg, majdnem átírtam az egész listát), és az Amorf Ördögök (Molylepke minibár), ami pedig az első “furcsa” zeném volt. Így maradt (véletlenszerű sorrendben)…


Exotic music

I wanted to write about asian music in general, but that’d be a bit too much at once. Furthermore, i already wrote about japanese music (even though my view since then changed in a few points), and i didn’t look for any mongolian, korean, indian and so on music, only chinese and vietnamese, after i stumbled upon an indonesian ska band on a blog. However, if you happen to know any music, literally any, it doesn’t have to be asian, it could be south american or arabic as well, i don’t mind the language and the style as long as it’s good and my kind of music. Check my last.fm profile for what i like, or just read on, what kind of music i found. By the way, if you’re on last.fm, and know me, feel free to add me as a friend.


Opeth

Tuesday, the seventeenth of november in year 2009, from evening seven o’clock Opeth played a fantastic concert in Shibuya O-East, Tokyo. They played for two great hours. I can’t list all the songs in the setlist, but they mostly played songs i knew, with a few from the older records i’m not so familiar with.

Not only the music was great, as expected from (in my opinion) one of the best active progressive bands, but between songs Åkerfeldt’s hilarious comments made everyone laugh too. (It turned out Opeth renamed themselves Swedish manboobs, i’ll have to re-tag my mp3 library.)


Előadás és koncert

Előadó szerepkörben, természetesen. Egy-két hete dobta be a tanár, hogy jó lenne, ha tartana mindenki előadást az országa emberi jogi helyzetéről. A lehető legjobb időpontba rakta, ugyanis nem órán, ugyan miért, hanem a mi vizsga előtti szabadidőnket csökkentse tovább. (Amúgy is van egy ilyen szokása, a múltkor jött egy mongol lány a Kyushu egyetemről beszélni, aztán drága tanárunk ezen ürügyből szolid harmincöt perccel tovább tartotta az órát, mert megteheti…) Az előadások három után nem sokkal kezdődtek, nekünk meg a koncert előtt fél ötkor már a helyszínen kellett lennünk. Végül aztán négy tízkor bevágtam a következő előadó elé és rekordsebességben lezavartam az előadást. Nem sokszor bonyolódtam bele, nem rontottam el (túl) sok kanji olvasatát, úgyhogy túléltem (és csak remélem hogy a tanár nem rágott be, amiért az engedélyével leléptem a koncertre). Fél öttől “főpróba”, aztán öttől kezdtünk. Közönség elég kevés volt, pont amiatt, hogy mindenkinek tanítás volt még. Ugyan hibák voltak, de összességében szerintem jól sikerült. Utána elmentem venni tejet, narancslevet meg (mint kiderült feleslegesen, mivel még volt) kenyeret (azért megszenvedtem vele mire találtam nyolcszeleteset, egy kombiniben volt csak, ott is a szokásos ár nagyjából háromszorosáért). Ahogy visszaértem (fél hét körül), gondoltam benézek, hátha még tartanak az előadások – még olyan felháborodott fejet, amit a tanár rámvillantott, hogy miért csak akkor érek vissza… (Bennem meg az “ez hülye?” teljesen logikus kérdése.) Pont a vége volt amúgy. Estig meg már csak annyit tudtam csinálni, hogy bepakoltam Ankiba a kanjikat, és megnéztem egy rakás How i met your mother részt… (Ja, az előadás vázlata elérhető, pdf.)


A nem létező

Elszántság. Kellene… Hajtani kell mostantól, amennyire csak lehet, ami azt jelenti, hogy nagyjából semmi, azaz semmi szabadidőm nem lesz. Ettől függetlenül amibe eddig belefolytam, nem fogom hanyagolni, értsd novemberben pingpongverseny Oszakában, gitárkoncert (gyakorolni, gyakorolni!), jövő vasárnap előadás a templomban a magyar egyházról, alig várom – bár még nagyjából egy betűt nem raktam össze belőle, most már vasárnap délután egy van, nekem tanulni is kéne, plusz szerdára “rezümé” és vázlat kell egy előadásról, aminek témájában se vagyok még biztos – igaz, tekintve hogy a magyar társadalom problémáiról kéne beszélni, a téma gyanúsan a cigányság lesz…

Plusz. Rájöttem, hogy el kell kezdenem tanulni a Juno OST számait gitáron, mert azok egyszerűen énekelhetőek és egyszerűen gitározhatóak – legalábbis úgy tűnik. Zavar, hogy nem tudok dalokat játszani, csak az órán tanultakat, és azért nem sok kedvem lenne mindig Éji zenét vagy Jingle bellst játszani ha épp olyanom van, akkor már inkább valami poén indie szám… Ez a hátránya, hogy olyan zenéket hallgatok, amilyeneket: ha el akarok játszani egy Stratovarius vagy Blind Guardian akusztikus számot vagy a Fear of the Darkot, azért igencsak megszenvedek vele. És akkor még mindig csak a hangokat találtam el…


Thank you my teens!

二十歳になった。

秘密の手紙を
空き箱に隠している場所
遠い日の記憶を覗いたら
近づいてる10代最後の日までに
やり残した事がまだありそうで焦る

大人には なりたくないと思ってた
だけど感謝してる
Thank you My teens

歌うことばかり
くやしさも またすぐ歌にした
それだけでチカラに変えられた
友達には 少しでも よく思われたい
気にしてないつもりなのに見栄っぱりだ

新しい出会いが夢を支えた
だから感謝してる
Thank you My friends

大人には なりたくないと思ってた
だけど二十歳になる
Thank you My teens

Yui – Thank you my teens

Rancid

October 9, 2009 brought my first punk concert in Japan. And it was great. The first band, SA were, are and will be the first and self-proclaimed best punk band in Japan (agreed). They did a huge show (especially considering that they’re not exactly youngsters), and i had my first moshpit experience in Japan, and it was the same as for example on Die Ärzte on last year’s Sziget. To be honest, i don’t know SA much but they made a great gig. And they were very open, Naoki, the guitarist was shaking hands and talking with fans after the end of the concert.

Rancid did great as well. They played a lot of songs that i didn’t know, which supports what i read about them somewhere on the net, that Indestructible was really just some “deviation” for them—the problem is, i loved it much… I was hoping for David Courtney or Out of control (which was on the soundtrack of NFSU) to come, but no… Whatever. They made a very professional and long concert, they even had a standing bass, which surprised even hardcore fans. I can’t tell the tracklist, but they played nice songs, there was a nice moshpit (with me in there for most of the time), and loads of bodysurfers. Of course since this was my last gig as a teenager, i had to try it out as well and it’s huge fun.

This evening with two such great punk bands worth the money and time definitely. You should regret it if you weren’t there…


No

I don’t want to live like a worm in the books, eating the pages with an empty mind without knowing anything of the bigger picture… (Side note, song playing now is Vodka by Korpiklaani.) I have 450 words to learn just for the japanese exams, that not counting the ones for pol-eco (politics-economics) and maths, of which especially the first one’s are pretty numerous (let’s say about 150 or more). And those are still just the words, not the stuff i actually have to know, how to solve those creepy math problems (that usually take me twice as long to solve as for others, and that’s quite a problem considering the given timeframe for the exam this friday).

But at least i had some fun, trying to understand and write down the lyrics of Can’t keep a good man down by Eastern Standard Time. I really had/have a tough time with it. It’s really sung in the “reggae style” so very difficult to catch all the words.