Month: March 2010

Hirtelen

A közösségi oldalakon ugye van egy olyan mező általában, ahova az embernek a tartózkodási helyét kellene beírnia. Kulcsszó: kellene. Mert sokaknak ez annyira nem sikerül. Mert az még oké, hogy beírja valaki, hogy kicsi, zöld és az Olympus Mons csúcsán lakik, legalább tudom, hogy nem fogunk egyhamar személyesen találkozni. De így, hogy itt lakok, különösen vicces, amikor valaki beírja, hogy a lakhelye Shinjuku és/vagy Shibuya, mert mekkora rajongója Japánnak, igaz, hogy az esetek kilencven százalékában csak a mangákban, vagy haladók esetében csak a Tokyo Mew Mew színvonalú csodákban bemutatott kultúrát ismeri. (Nem akarok hülyeséget mondani, de tartok tőle, hogy ha az említett kerületekben akarnék lakni, nagyon hamar éhenhalnék ezzel az ösztöndíjjal…)

De ez még nem is lenne gond, csak hogy emiatt már azt se veszi senki komolyan, hogy nekem az van odaírva, mindenkinek olvashatóan: Fuchu, Japan (még kábé két hétig, aztán már Hikone, Japan lesz). Aztán megmozdul alattam a föld, mint ma este is tette (ahogy nézem, négyes körüli erősségű volt, de sokaknak fel se tűnt), és lelkesen írom ki, hogy végre átéltem a kevesedik földrengésemet, jön a kérdés, hogy ugyan hol. Biztos Kecskeméten, azért írtam oda, hogy Japánban élek.


Play

Between two tries at the song i’m learning, i decided to write about playing, games, on the computer, with other people. Usually we play by grouping together in a (common) room and then either with cables and a router, or me creating an ad-hoc wireless network for the purpose, or the combination of the two (which, to my surprise, works flawlessly as well). This way the only problem is stuffing that many people in one place, because even if we’re playing in a common room with big tables, fitting eight-ten people there is not easy. If it’s a normal room, then it gets difficult over two participants.

A high-power wireless network could be a solution, but apparently the structure of the building is inappropriate for that. At home, i could sit in the living room with my laptop and browse the net via the shared connection of the desktop computer – with at least two walls in the way. Here it’s not working, even though people can see the network, for some reason they can not connect.

Or, a virtual network. The most popular is definitely Hamachi, which i use as well. It doesn’t take much: install the little program, join the network and it’s as if we were connected via lan. True, the speed depends on the internet connection and even then quite limited, for games it’s still all right. Also, voip programs like Ventrilo can provide the speech freedom that even lan games lack (you can’t go shouting “hey he’s alone let’s gank him!” with all the enemy sitting around you). Setting up a Ventrilo server is easy as well, i managed in about ten minutes with downloading and configuring. Also, it works across Hamachi-like virtual networks.

Also, there won’t really be a chance once we move out of the dorm and will live far away from each other.


Politizáljunk 2

Van még egyébként olyan is, hogy Szabad Demokraták Szövetsége (ha még így hívják őket) meg Magyar Demokrata Fórum (ha még tényleg léteznek). Ők sem voltak óvatosak, és eltűntek, vagy legalábbis el fognak tűnni, pont ugyanúgy, ahogy a Kisgazdapárt és a MIÉP eltűnt. Azok is ott ültek a parlamentben valamikor, kis vakarcs voltam még, de erre emlékszek. Ugyan arra, hogy a választásokon nyerjenek, nagyjából nulla az esély, sőt, szerintem még azért is küzdeniük kell majd, hogy egyáltalán bekerüljenek a parlamentbe, gondoltam, megnézem, mi a programjuk – hátha a két naggyal ellentétben nekik van is valami programjuk. Meglepetésemre, van. Az MDF programja elérhető a honlapjukon, ott közvetlenül sima szöveg formátumban (nagyon nehezen áttekinthető) és PDF-ben. A SZDSZ is a honlapján közli a programját, sokkal áttekinthetőbben. Még nem volt időm egyiket se végig elolvasni, de mindkettőben vannak nagyon jó és tarthatatlannak tűnő ötletek is.

De minek? Évekig nyalták a két nagy párt valagát, aztán amikor leesett a tantusz, már késő volt osztogatni a gúnyos díjakat. Tényleg kíváncsi leszek, mi marad belőlük.


Going to sleep

Is difficult to schedule well. Again it’s three in the morning, and i’m pretty sure i won’t be sleeping before four. Although, in exchange, i’ll just let myself snore on until ten or eleven. Then guitar, guitar and guitar, concentrating as much as i can. Now in the evening i tried to play Iron Maiden’s masterpiece Fear of the Dark and it turned out much better than i thought it would. Also, tomorrow is the High and Mighty Color gig in Shibuya, and maybe i won’t be going alone. Then sunday is more or less the same, church in the morning, guitar all day, then the AC/DC in the evening. Monday again, wake up, guitar, then go to the practice place and more guitar.

Pretty simple, isn’t it? Anyway, today we played a bit of dota, and i got badly owned. To be exact, due to unforeseen circumstances, our team deemed unable to achieve victory. But at least i managed to get a nice build for my phantom lancer: Manta, Aghanim’s, Heart, and i was heading to get the Eaglehorn for my Butterfly when i had to rush home just to be late catching an enemy hero destroy our ancient. My demon witch was good as well, but the bounty hunter could counter me way too efficiently.

In the meanwhile, trying to consume as little coffee and yet stay as active as possible. And blog enough. (Also, just cut a new avatar, does it count as spoiler? I’m not saying where it’s from, because then it would be.)


Politizáljunk

Előre megjegyzem, ezekben a bejegyzésekben (igen, több is lesz) a hangulat kedvéért (nomeg mert feszít az ideg) előfordulhat, hogy a bővített magyar szókincs is extenzíven felhasználásra kerül. Bár mivel politikáról volna szó, gondolom senkinek nem meglepő.

A választások kapcsán kicsit keresgéltem. Meg akartam nézni az öszes szereplő párt programját, és ért néhány “meglepetés”. A Magyar Szocialista Párt (továbbiakban MSZP) “programja” ugyan elérhető a honlapjukról, de semmi nincs benne. Belelapoztam, nem olvastam még végig, de amit láttam, az kiábrándító: semmi konkrétum, dobálóznak a jó hangzású idegen szavakkal, és ezzel vége is. E mellé tönkretették az országot, ez tagadhatatlan. A Fidesz még rosszabb, hiába kutattam vagy fél órát a honlapjukon, nem sikerült megtalálni a 2010-es választási programjukat. (Előfordulhat, hogy én vagyok a hülye, de ha én nem találom meg, akkor kinek van odarakva?) Mellesleg a nyitóoldalon rögtön meggyőznek, hogy ne szavazzak rájuk: “Beszédet mond Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. Ünnepeljünk együtt!” És szabad kezet csókolni Orbán úrnak? (Róla már csak a releváns PICSA szám jut eszembe… a savanyú mosoly is ott van, hogy tíz évvel a SzülinaPUNK után a Fidesz még mindig ugyanott tart.) Viktor volt amúgy az első politikus, akin megláttam, hogy demagóg (nem az utolsó, lásd Ferenc és a többiek). Voltam kábé tíz éves.

És ezzel a “két nagy pártot” le is tudtam. Most nem fér bele az időmbe több, úgyhogy egy következő bejegyzésben jön a többi.


Költök

Nem verset (mostanában), csak pénzt. Ma történetesen elég sokat. Délután se jött semmi jelzés Hirotól, úgyhogy gondoltam megsürgetem kicsit, de se ma se holnap nem ért rá, úgyhogy gyorsan neki is indultam, út közben csatlakozott Olga, és megvettem életem első elektromos gitárját. Meg erősítőjét. Meg a “mellékes” kütyüket (pánt, hangoló). A gitár Epiphone G-400, fehér. Az erősítő Line-6 Spider IV 15 (a 15 a watt teljesítményre utal, ha jól sejtem). A hangoló működik, ennek örömére kizengettem egy F akkordot, de csak azt, bár max hangerőn, de pont ezért, meg mivel fél tizenkettő volt, mire hazaértem igazán. Ehhez képest egész jó hogy háromkor már aludni térek. Ők azok, rendetlenséget nem nézni.


Countries

According to my stats, some of the top ten are as follows.

Hungary: i really wonder who these people are. I’m not related to Hungary in any way, except that it’s the country i’m citizen of, i was born and raised there, studied there and way too many people i love are there. I hope it won’t rot apart before i get home (not as if i hoped i could help much…)

UK: i guess this is due to the activity of my sister there, and also a lot of enthusiastic readers, hopefully. I love Britain, if i get rich once i really want to get a big old house somewhere in Dartmoor. Because it’s teh feel.

US: again, relatives and enthusiasts there. I liked it when i was there, but i don’t feel like living there for longer. Maybe for studying and oft visits.

Japan: i’m here, i have friends here, who apparently follow my posts not only on Facebook but here on the blog too (if not, then now’s the chance), and also (based on their occasional comments) my senpai also 読んでくださってます (are so kind to read).

Romania: after all, they’re Hugary’s neighbours, and according to my experience, they are very nice people. At least, the three who are here with the scholarship. Screw politics. Though, to be honest, i’ve never been there yet.

Brazil: i can’t help thinking of Brazil as “down there”, but i hope you can forgive my northern hemisphere narrow-mindedness. Here in the neighbourhood of the sixth floor is the only brazilian of our scholarship, he really amazes me time to time. If many of you are like him i wish you all the greatest economic (and all possible other) development.


Kedves könyvek

Nem fogok itt most hosszasan gondolkozni, hogy mik a kedvenc könyveim. Rá kell mindig jönnöm, hogy nem nekem való ez a “kedvencezés”, kedvencmentes ember vagyok. (Ebből a mondatból esetleg az emberbe lehetne belekötni.)

Tehát három könyv, ami tetszett és most hirtelen eszembe jut.

Neil Gaiman – Graveyard book

Tavaly télen hallgattam – lám, még csak nem is olvastam becsületesen – Neil Gaiman saját előadásában, az angliai felolvasóturnéja online változatán. Persze ügyes “hacker” voltam, leloptam a videókat, és a Muvon hallgattam fejhallgatóval éjszakánként, amikor a szobatársam már aludt. Nagyon hangulatos, ma is előttem vannak a képek, a temető, az alvilág, a danse macabre, a Sleer, a Jack (sic!)… Izgalmas, pörgős, minden történik benne, aminek csak történnie kell, és alig valami, aminek nem kéne, és nagyon érdekes a (tudatos) párhuzam a Dzsungel könyvével.

Esterházy Péter – Harmonia Cælestis

Nagyon kedves könyvem lett, igaz hogy nekem még meg sincs (több más Esterházy művel ellentétben), és lehet, hogy nem is a tartalma miatt. Ami biztos, hogy amikor olvastam, életem eddigi egyik legboldogabb időszaka volt, így akaratlanul is ehhez kötöm. Másrészt pedig tagadhatatlanul remek a stílusa, ha valaki emlékszik, akkoriban többször vettem észre magamon, hogy Esterházy-s (ezt konkrétan a Word helyesírás-ellenőrzőjével is megnézettem, mert fogalmam sincs, hogy kéne helyesen írni) stílusban írok (tavalyelőtt tavaszi archívumot tessék nézegetni).

J. R. R. Tolkien – A Szilmarilok

Először is, agyalágyult egy l-el írni. Kiejtésben is, logikusan is “szilmarillok” kéne, hogy legyen. Persze biztos ostoba laikus vagyok. Akárhogyis, egyik kedvenc könyvem, amíg nem olvastam Umberto Ecot, a kedvenc volt – akkor még volt értelme ilyenről beszélni. Középfölde és egész Eä története, a Láng ébredésétől a megye Piros Könyvének utolsó feljegyzéseiig nagyjából minden, benne van. Ennek ihletésére kezdtem el rövid életű lelkesedéssel tanulni a tünde nyelveket és írásokat. Akkor kaptam meg, amikor Sopronban nyaraltunk, nagyon jó volt. Volt hősemberem és ufóm, blogom még nem. Akkor jelent meg a Warcraft 3. Jó emlékek, jó könyv.


Just 15 minutes

I’m going off again, or stopping, or going on withdrawal (tamper-off?) or however you say it, the point is i’ll be restricting my coffee consumption a lot in the coming days. It’s no use anymore, meaning my body got used to larger amounts as well. (Also apparent from the constant coffee smell around me that even i realise.) And still, i need fifteen minutes of rest in the evening, no matter.

Fifteen minutes is roughly the three songs that 42 to the infinite power (42の無限乗) will perform when time’s due. Although my part is only two, i’m doing all i can this coming seven days so that it’ll be perfect. After all, 42 is the meaning of life, the universe and everything, so its infinite power is, well… to quote dota: GODLIKE. Not easy, but especially if i finally buy a guitar, i’ll be able to practice a lot, not to mention without disturbing the people living around me (electric, headphones, and so on, get the connection). Since that’s most probably tomorrow, i have high hopes. True, this weekend’s evenings will be off, due to concerts (not mine, “just” attending), but i’ll be working that harder in daytime.

Fifteen minutes is roughly how much it takes for me to complete a round in the gym. The machines are packed in the center of the gym, so it’s possible to go on in a circle, from one to another. Three rounds are the most i ever tried, nowadays even two can kill me pretty much. I’ll see in half an hour how much i can do today.


Utórezgések

Amúgy vettem pulcsit, ahogy írtam, aztán most este az éjszaka közepén volt egy pár percem és összegugliztam a címkéje alapján egy képet, amin ugyan az enyém színösszeállítása pont nincs rajta, de ha a szürkén a szürke színt valaki átfotosoppolja a fekete feketéjére (nem annyira fekete, inkább sötétbarna az amúgy), akkor pont az enyémet kapja eredményül. Elég vékony, de tavasszal pont ideális lesz – télen is az lett volna, mert az áldott japán időjárás szerint télen legyen olyan idő, hogy tizenöt-húsz fok meg napsütés, márciusban meg egész nap havazzon és legyen olyan hideg hogy télikabátban is lefagy a. Amúgy nem volt drága, valahogy háromezer jen körül, a többihez képest kifejezetten olcsó.

Gondoltam keresek valamit a nyakbavalóról is, amit meg a múltkor Odaibán vettem, de sajnos az alapján, hogy piros-fehér-fekete és fából van, nem igazán tudok semmi többet kideríteni (a kép meg nem direkt oldalt, csak a telefon nem tudom, mi alapján forgatja őket, ha gépen megnézem, jónak tűnik, feltöltve meg gondolom kiesik valami exif ami azt intézte). Bár ilyen esetben remélem a kép is elégségesnek bizonyul. (Néha megijedek, miket le nem írok.)