Holnap-holnapután veszek gitárt. Hiro fölajánlotta, hogy velem tart, úgyhogy teljesen ócskát már biztos nem veszek. A koli és a költözés olcsósága miatt telik rá. Ha meglesz (addig meg klasszikuson), tanulom folyamatosan a két ballagási dalt, a Yellt (Ikimono Gakari) és a Sangatsu kokonokát (Remioromen) – gondolom egyértelmű, hogy nem én választottam őket. Az utóbbi már nagyjából megy, csak elektromoson még mindig elég véletlenszerűen sikerül eltalálni az akkordokat — ezért is lenne fontos, hogy hétvégére már legyen elektromosom. Az előbbiből csak a refrént tudom még ritmusra úgy-ahogy hibátlanul eljátszani, de csak mert egyszerű. A többi viszont tele van az ötödik frettől kezdődő idétlen akkordokkal (kedvencem a Bbmaj7 és az AonC#) – sajnos nem tudom capoval játszani, mert a refrén gyorsan kezdődik, abban meg kellenének az 0-4 fretek is (a szólógitárral lehet, mákos feje, pedig még jobban is gitározik mint én, mármint a srác aki azt játssza) – és mivel így teljesen új fogásokat kell szokni, nem megy még. Ezen (gitáron) kívül csak kondiba fogok még kétszer (vagy háromszor, közérzettől függően) lemenni, a tegnapi eléggé kinyírt, mégis alig fájok valahol (az gáz, hogy negyven kilóval a rúd még azzal a szivaccsal is kidörzsöli a vállam). A hajmosás utáni helyre-horgolás folyamatban. Holnap egész nap próba. Alig várom. Valamint tervezek sok (sok) zenés bejegyzést írni.
Bad news
Just as the title of ~TeenagePolitics‘ great photo says, it’s brining bad news: the end of the Series. A lovely end for sure. Lots of pink and stripes and socks, definitely worthy of being the ending piece of the Series. Of course this doesn’t mean i won’t be featuring any more photos from dA–i’ve been before, and i will be.
Mit és mit nem
Reggel fölkeltem. Korán. Nem Biblia, nehogy azt hidd. Korán. Volt fél hét, amikor elkezdett csiporogni a telefonom. Mintha nem is ugyanez a nap lett volna – igaz, azóta tényleg naptárilag már egy másik nap van. De valahogy még mindig nem holnap, sajnálom. Negyed nyolckor már sikerült összeszednem annyira magam, hogy a bögrémből egyek gabonapelyhet (a szokásos küblim Olgánál, pörköltöt adtam), borotválkozni viszont kávé után se volt erőm, de még így is én voltam az első a csapatból. Aztán főnökasszony kivételével mind, és indultunk is. Kichijojiban egy McDonald’sban reggeliztek – engem ugye ez már nem érint. Aztán indultunk is a próbaterembe, ahol főnökasszony érkezéséig (egy órát kábé) mindenki gyakorolta, amit kell. És kell, mert az elektromos gitárt még szokni kell – igaz, legalább Stratocaster meg Telecaster gitárokat adtak, élmény olyan cuccon játszani, amire még sokáig nem telne. Miután főnökasszony megérkezett, kiosztotta a Yell kottáit, hát nem egyszerű, nyakatekert kevert akkordok az ötödik fret magasságától. De legalább a refrén csak power chord, ment is egyből (bár van benne egy furcsa ritmusú rész, de a zongorát követve az is megvan). Miután lejárt az időnk, mentem két hangszerboltba gitárt nézni, de nem volt túl nagy a választék – aztán meg főnökasszonnyal shoppingolni. A vége az lett, hogy ő csak egy kesztyűt vett, mi srácok meg… Nekem egy laza pulcsi jutott, a többieknek több is. Ebédre kaitenes boltban ettünk szusit, ami úgy néz ki hogy egy szalagon mennek körbe a szusik, egy tányéron kettő-három, leveszed, megeszed, és utólag a tányér színkódja alapján fizetsz. Figyeltem, hogy ezer jen alatt maradjak. Miután hazaértem, még mentem kondiba is, ahol ismét elszörnyülködtem borzasztó teljesítményemen – a harmadik kört már nem bírtam, pedig csak egy fokkal nehezebb súlyokkal dolgoztam. Hajat is mostam, azóta is szárad, éjfélkor bedobtam a mosnivalót (az új pulcsit is, mert nagyon bolt-szaga volt — rím) (rossz lakótárs vagyok?) és még el kéne ugranom boltba, mert nincs elég tejem a vacsorához és a reggelihez is. Meg Sesam linkelt egy Neil Gaiman írást, elolvastam, hangulatos, de nem tudott annyira megragadni.
Most popular content
It’s been interesting to watch what brings the most visitors to the blog. Some stuff show up even though i’m around page fifteen in the search results, some don’t, although i’m first. According to Analytics, my top content:
- the root: the opening page of the blog, always with the newest posts and stuff. This page i guess gets the most hits from referrals, not from search.
- about hungarian language exams: apparently lots of people are interested in taking hungarian language exams of various levels, and my post compiled after roughly ten minutes of googling seems to rate better in search engines than official exam center websites
- anime movies: the third, fourth and sixth places of the list are taken by posts about anime movies. In order: Naruto Shippuuden Bonds (Kizuna), the first Naruto Shippuuden movie and the first Rebuild of Evangelion movie (You are not alone). Glad you like those posts.
- Chronflow: the missing fifth is my post about Chronial’s cool coverflow plugin for foobar2000 and how to solve a few annoying problems related to it (though i can’t do anything about its memory use).
- the 2009 january archive: i seriously have no idea why this gets so many hits. I looked at the search stats, but no details on that. It’s some of the pics used there, as most of the hits originate from Google image search sites.
- about language abusers: my rant about people who simply can’t type, are dumb like
shithell and don’t even realise. I really have an urge to laugh when people don’t understand the purpose of that post. - on japanese music: my little compilation of a few japanese bands i knew and liked back then. I still mostly only listen to those bands when it comes to japanese music, with a few newcomers (like Ellegarden) and changes in balance (such as High and Mighty Color rating much higher).
- Glamour Pinball tips: my guide to the Nokia game Glamour Pinball. I can’t use that phone here in Japan, so i’m totally off the game now. (No games on jap phones.) Glad you find my tips useful.
The Evasive N
I remember reading a blogpost by someone who was in the american exchange (sorry i don’t recall whose blog it was), that ended with an apology for typos blamed on the “evasive n key”. I’m having the same feeling. Even when i got this laptop, it had problems with the space bar (if you don’t hit it in the center or strong, it won’t work), and since then many other keys had sensitivity problems, but i just got used to hitting a bit harder than before. At least my hands get stronger, which is useful for guitar (though the powerball still outperforms any typing).
Today was Din’s birthday, we went Musashisakai to celebrate. It was fun. Got myself a new pack of coffee as well, i’ll give it a try tomorrow. As for the guitar, which i want to buy soon, i’m hesitating between two Epiphones: a Les Paul studio and a G400 (i also considered a G310 Emily, because it looks cool). (All links in japanese.) I already got loads of good advice, but i’d still appreciate more. Total noob when it comes to electric guitars, you see…
Else, i’ve been playing my borrowed classical all day, or listening to Skatalites on Grooveshark (they’re coming to Japan!) or… well, that’s kind of all. Oh, i made my favourite dish, a beef stew (pörkölt). Turned out well.
Hihetetlen (kultúrsokk?)
Valahányszor az átlagos ázsiai bagázzsal tartok, nagyjából húsz évvel érzem utána magam öregebbnek. Kulturális különbségek, valószínűleg, de ez a szint nálam már üti az életképességet. Én igazából csak csapódtam a mai társasághoz, egyikőjükkel sincs különösebben közeli kapcsolatom, nagyjából soha nem beszélünk. Ők viszont jó barátok – és mégis, amikor vártunk a kajára, síri csönd, nem tudnak miről beszélgetni. A szülinaposnak tortát vettünk, és kábé háromszor szóltam az egyiküknek, hogy te haver, nem a te szülinapod, hadd válasszon már ő tortát ha előre képtelenek voltatok ezt megszervezni. Nem úgy tűnt, mintha felfogta volna, mit mondok. Ráadásul a humorérzékük nagyjából annyi van, mint egy rajzszögnek. Tudom, nem vagyok én a pop-irányú ember, de azért amikor már az ötödik helyre hümmögtek hogy hát ez se jó, az meg drága, ez csak úgy nem, bemondtam, hogy itt ez a jó bár, gyerünk. Azt az őszinte felháborodást az arcokon… Hogy lehet ilyet egyáltalán feltételezni is? Ahogy jöttünk haza, egyikük az új lakásáról beszélt, ahova költözik egy ismerőssel. Az első kérdés: és hova tudod rakni a tanuló asztalodat? Erőlködtem, hogy ne vágjak egyértelműen “wtf” képet. Ráadásul szörnyen gyermetegek, hihetetlen hogy húsz évesen még mindig a bentlakó általános iskola szigorú rendszerét tartják ideálisnak. Kimozdulni, emberekkel találkozni? “Gólyatábor? Minek az? Hülyeség! Annak akkor lenne értelme ha már összebarátkoztál velük!” És amikor a barátaival is van, egész idő alatt a telefonján képeket meg Facebook oldalakat nézeget.
Ma
Reggel hatkor ébresztettem magam, hétre föl is keltem, fél nyolckor már képes voltam odarakni a kávét és benyomni a gaponapehely-reggelit, és még így is odaértem időben az elvileg hét-ötvenes, gyakorlatilag nagyjából nyolc-tizes indulásra. A japán országgyűlés felsőházában nyitottunk, az utat (ami szerintem hosszabb volt busszal, mint vonattal lett volna) végigaludtam, az ottani körbejárkálás dögunalom volt, utána mentünk valami bíróság-féle szervhez, ahol megnéztük (szabad választás volt) egy igen piti drogdíler tárgyalását (nem végig sajnos). A manusz négyszer adott el füvet, az utolsónál kapták el, ahol hatalmas tétel, egy gramm volt a téma. Radoval összenéztünk azért…
Odaibán ebéd, majd shoppingoltunk, legalábbis a hölgyekkel tartottam, ehhez képest én voltam az egyetlen, aki vett is valamit, mert a kyushui úton vett piros-zöld-sárga-fekete fa “nyaklánc” gumija nagyon kinyúlt már, e helyett egy kicsit kevésbé rikítóbb, cserébe nem nyúlósat. Utána még kimentünk a szemétszigetekre is, ez volt az egyetlen program a nap folyamán, ami talán érdekes is volt.
Visszafelé Odaibán kiszálltam két hölgy társaságában (Huyen és Plamena) aztán mászkáltunk meg fotóztunk (ó igen, kiszúrtam az erkélyemről az idei év első szakuráját, gyorsan le is fényképeztem, majd töltök fel képeket). Shibuyában összefutottunk a többiekkel, vacsoráztunk steaket, majd miután hazaértünk játszottam egy dotát a többiekkel, ezúttal trollként, és nagy fölénnyel nyertünk (a phantom lancer mellett ezt a hőst érzem leginkább, és könnyebb sokkal – már csak a pandarent kéne kitalálni). A mai Sinfest ez után nagyon odaillett.
Zuhany megvolt, alszok. Holnap délután valami nagyobb esemény lesz, jönnek volt tanárok meg diákok, ingyen kaja-pia, ott a helyem. (Valamiért van egy olyan érzésem, hogy ismét nem a szakmai előmenetelemmel kapcsolatban fogom kapni a legtöbb kérdést.) (Kapcsolódik, hogy még tegnap a mexikói étteremben is megkérdezte a pincér srác, hogy igazi-e a hajam és megfoghatja-e…)
Ami még számít, hogy jött levél az egyetemtől, amit ugyan még nem volt módom tüzetesebben átolvasni, de ahogy átfutottam az jött le, hogy fölvettek koliba. Plusz a JLC szerez nekünk költöztetőket, ami azt jelenti, hogy ha ryokanban is lakok abban az öt napban, negyvenezer jen alatt meglesz a költözés – sokkal kevesebb, mint amivel számoltam. Ezért mondtam, hogy hamar vehetek elektronyos gitárt.
Napló
Nincs közöm a hajdan csigáskettesként ismert tévécsatornához, csak most megint napló stílusú bejegyzés következik. Tegnap orientáció volt. Tegnapelőtt meg egész nap gitároztam. Az előtti este gép ellen játszottunk egy dotát ketten, és sokáig tartott (már keverem a tegnap estivel, hogy nyertünk-e), úgyhogy nem sikerült az ébresztőre ténylegesen felébrednem, hiába minden óvintézkedés, és aludtam egyig. Akkor viszont nekiálltam, és éjszakába nyúlóan gyakoroltam a számot, amit majd (többek között) a ballagáson játszunk.
Az orientáció egykor kezdődött másnap, addig is gitároztam három órát, de még így se volt elég. Az orientáción annyi kérdőívet töltöttünk ki, hogy már a könyökömön jöttek ki a japán értékrenddel és az alvászavarral (alvás-zavar) kapcsolatos kérdések.
Utána (szolid egy óra késéssel) odaértünk a próbaterembe, ahol életemben először (és biztosan nem utoljára) játszottam elektromos gitáron pengetővel (klasszikus módon is játszottam, de az akkordok elég fájdalmasak). Nehéz a klasszikus után… (Súlyra és játszani is.) Tényleg veszek egyet magamnak, hamar. Utána még mászkáltunk Kichijojiban, kerestünk kottát a másik számhoz, de nem találtunk használhatót. Ugyan az eső esett, ezzel együtt pedig az én mindennemű együttműködési készségem is, azért még a mexikói étterembe elmentünk, ahol anno a senpaiokkal voltam. Aztán haza és csak egy dota, ami úgy rémlik, hogy vereséggel zárult (gép ellen, szégyen). Kettőig…
Necromancy
Could anyone enlighten me, why is “reviving” old topics forbidden on so many forums? I can’t see any problem with contributing to topics, especially where it’s requested, even if the last post was half a year ago. Is that some kind of stupid attempt to increase the number of topics or what?
I never cared about those kind of rules and if some hyper moderator hadn’t locked the topic earlier, i posted even after years of silence. Call me a necromancer, it’s one of my favourite undead units in Warcraft. Of course if i was aware of that rule, which i rarely am, since even if i go to a forum, which hardly happened in the past couple of years, and even then i usually register for the sake of making a few contribution to good topics, and then even less do i care about reviving or whatever.
It must be of some kind of misconception, that there is such a thing as “dead topic”. A topic can’t be dead. Just by considering what that word means, it’s clear that opening a new thread for the same discussion, in other words the same topic, is simply pointless. Of course it’s another thing if the old topic was spammed or flamed to pieces, or it’s simply useless. That’s the mods’ job to lock or clean up. Not mine to care about.
Of course this post was inspired by a recent experience, when i dared to try to contribute to a topic about DotA hero responses. (The “hero attack” response of Sven, the Rouge Knight is “ash nazg gimbatul”, which is from the inscription of the One Ring of Sauron, meaning “one ring to find them”.)
Hey, sailor
I laughed out loud when i first heard Slithice, the naga siren respond in DotA. Just like that: “Hey, sailor” “don’t be afraid” “my song is yours”, after each other. It turned out i can handle her, the troll warlord and the demon witch quite well, actually getting over ten kills with the troll warlord every time. Meaning my stats were going well. I also was informed of something i didn’t realise yet, that is, computer controlled heroes by default gain loads more experience and gold. That’s why i had so much trouble with them…
Furthermore, i got a bad IP or something, so the router doesn’t like me this weekend, meaning i have hardly any time when the net’s working flawlessly. Or at all. Quite troublesome, since many of the stuff i’d do instead of DotA are dependent on a working connection, thus the huge temptation to just play on arises. But i don’t want to spend all my time in front of the screen, so i plan various outings, but all are stuck at the level of “away from the dorm”. I would appreciate some suggestions.
