Month: January 2011

Eseménydús

Ma “reggel” (az idősebb korosztályok szemében valószínűleg már javában délután) tizenegykor fölkeltem, és egy fél óra múlva már egy kamera előtt ültem és válaszolgattam a koli japán “tutorának” (hogy hívják ezt magyarul?) a kérdéseire. Elvileg valami reklámvideó-féleség lesz belőle, bár nem tudom ahhoz minek kellett ilyen személyes jellegű interjút csinálni.

Aztán pedig nekiálltam könyvelést tanulni, és úgy érzem, hogy haladok is vele. Ugyan bejártam minden előadásra, végig is aludtam mindet, mert nem volt semmi, ami a könyvben nem lett volna benne (viszont általános igazság, hogy ha nem mentem volna be, biztos, hogy egyből leadott volna három órányi anyagot egyben, ami nincs a könyvben), úgyhogy minden újnak hat. Nem tudom, miért híreszteli, hogy így meg úgy nehéz, “csak” meg kell jegyezni. Főleg azoknak, akik eleve értik is azokat a szavakat, nem tudom, miért lenne nehéz.

Csináltam ebédet. Nem volt paradicsomszószom, így a mai bolognaim paradicsommentes lett. Ment cserébe bele sok más (zöldség nem sok).

Aztán elmentem életem első állásinterjújára. Tekintve, hogy nincs mivel összehasonlítani, nem tudom, hogy hogy ment, hétfőn derül ki, hogy fölvettek-e vagy sem. Elég baráti hangulata volt.

Itthon aztán még tanulgattam (ismét könyvelést), aztán megcsináltam a Gosick harmadik részének a fordítását a Tokimekinek, kiadtam a Xros Wars 23-at mihelyt a kínaiak felrakták a 720ps videót (lásd előző bejegyzés) aztán megcsináltam a Star Driver harmadik részének a felét. Mára ennyi, megyek aludni.


Digimon Xros Wars 23 english sub

The 23th episode of Xros Wars, titled “Ninja Zone, the ninja battle of laughter” marks a significant point in my path as a fansubber. This is the first sub that i myself release as a video (720p mkv thanks to CASO), and also the first subtitle that i timed all the way. It took hell a lot of time, but i think it’s at least enjoyable.


Starbucks Guatemala Casi Cielo

A limited edition coffee now sold in probably all the Starbucks shops around the world (they surely sell it in hungary), Guatemala Casi Cielo is really how its name suggests: almost Heaven.

The ground beans and the fresh brew have a sweet but bold aroma, that somewhat reminds me of a well done tiramisu cake. You can also smell the smokiness of a well roasted coffee. It really makes you want to drink it.

And the taste… It just hits the spot. I can’t recall drinking a coffee so fit to my tastes ever since the italian blend (and before that, Verona). It has just the mix of sourness, sweetness, characteristic aromas (a hint of chocolate-ish, a hint of rum-ish, a hint of some latin spice-ish) and smoothness. I like how thick it is even for a medium coffee, it almost makes me forget that i’m a fan of extra bold ones usually. A perfect, easy sting of bitterness in the end tops it all.

People trying to stop smoking, be careful: this beauty will make you want to smoke.

#hellyeah.


A vizsgaidőszakom

Ma nekiálltam és kinyomtattam a releváns tavalyi (és adott esetben azelőtti) vizsgafeladatokat, forrásanyagokat és minden hasonlót. Most pedig letöltöttem a vizsgaidőszakom időrendjét, és ahogy nézem, így alakul majd:

Jan 26. első óra könyvelés 2 (tanulni kell).

Jan 27. harmadik óra “a munka értelme” tárgy (akármit lehet használni, cserébe nincsenek korábbi vizsgafeladatok), negyedik óra a “matematikai gondolkodás” tárgy (szintén akármit lehet használni és megmondta előre a vizsgafeladatokat), ötödik óra angol (nevettess még).

Jan 28. második óra a részvényes tárgy (semmit nem tudni a vizsgáról egyelőre, de holnap még lesz egy óra), negyedik óra japán (félek).

Jan 31. harmadik óra mikro (tanulni kell).

Feb 2. második óra menedzsment (nem lenne nehéz, de szöveg alapú a vizsga, úgyhogy nagyon gyorsan kell nagyon sokat olvasni, ami nem jó).

Feb 3. második óra “valószínűség és statisztika” (rettegek, de legalább sok a forrás hozzá).

Feb 4. harmadik óra makro (tanulni kell).

És ezzel vége. Aztán valamikor február közepén lesz majd a sítábor, de azt kivéve ezzel vége lesz az évnek.


Super-r net not so super?

Last spring i got the first internet provider i could find: Super-r. As apparent from my plurk and twitter streams, it’s often more of a disconnection than a connection.

I was for example not aware that i had some limitations or rules on my traffic. Apparently there are, because for a day now my internet was cut. After i couldn’t reconnect this morning, i now decided to call the support. Surprisingly they answered at first try, but what they said was more surprising. My net was indeed cut, because i was generating too much traffic.


Miért nem jó, hogy magyarnak születtem

Azért nem jó, mert így nem tudok csak legyinteni, nem tudok csak úgy hátat fordítani, nem tudok nem hazavágyni, nem tudok nem akarni tenni valamit a kis hazámért. Mert hiába élek én a világ túloldalán, és vagyok teljesen jelentéktelen, azért mégis tenni akarok valamit. Ami otthon folyik, azt már nézni is rossz.


Hócsata majd szócsata

A mai klub-találkozó eseménytelen volt, az amerikai srácok se tűntek föl, pedig pont gondoltam rá, hogy vajon ott lesznek-e az idei végzősök albumképén (amit ma fotóztak). Azért a fotó meg utána némi süketelés után jóra fordult a helyzet, kimentünk hógolyózni. Első körben nagyjából csak elsőévesek voltunk ott, de aztán pont amikor már indultam volna haza a felsőbbévesek is beszálltak és lett belőle egy hatalmas hócsata. Cserébe az Adidas sportcipőm is átázott, mert direkt nem hótaposóban mentem, hiszen a járdák tiszták (a bakancsom meg tegnap ázott át), úgyhogy japánra már a vékony Nike-ban mentem.

Japánon most csak ketten tartottak előadást, úgyhogy volt idő vitatkozni meg kérdezni meg közbeszólni (ezt általában nagyon hiányolom), és épp ezért szokatlanul jó óra volt.

Miután hazaértem, nagy lelkesen elhatároztam, hogy nekiállok megcsinálni az előadásomat. És ez az elhatározás nem lohadt, de hozzá nem fogtam. Fél hat körül aztán fejbe vágott a fáradtság és “ledőltem tíz percre”. Amiből természetesen lett másfél óra. De aztán már legalább volt erőm, és tényleg megcsináltam az előadást. Holnap majd átnézem megint, meg összerakok hozzá egy bemutatót is.

A klotyóm meg megint eldugult. Hell yeah.


Dream Theater

According to my last.fm charts, Dream Theater is my second most played artist with about three thousand scrobbles as of now. According to Normalisr though, DT is my most listened artist with about two weeks’ worth of time.

I always had some Dream Theater music around, though until Octavarium, this was limited to two albums, Six degrees of inner turbulence and Train of thought. To be honest, the song As i am from Train of Thought was the one that made Dream Theater stay, even when i wasn’t yet that fond of prog metal. But then Octavarium came, and that and my then-newfound Stratovarius pulled me in. But even though i was at two DT gigs before the release of Systematic Chaos, that was the album that i just couldn’t stop listening to, and i still consider that my favourite DT album, whatever the “hardcore fans” say about it.


Yumekui Merry

Yumekui Merry (夢喰いメリー, Dreameater Merry) is a great anime. It centers around a dream demon called Merry Nightmare (what a contradictory and almost impossible to translate name) and Yumeji, a guy who has the ability to predict people’s dreams based on their auras. Merry tries to get back to the world of dreams, but for some reason, she can’t, and this is where the story starts.

Oh, did i say it’s a great anime? First, amazing graphics. Second, amazing music. Third, it’s just great. I can’t really remember any anime that could almost make me cry (it made my heart cry for sure) over the death of a minor character who only appeared like half an episode earlier. It’s… great.

Of course we’re subbing it. I can’t miss a chance to work with such a great (yeah, i’m lost for words) material. You should totally watch it.


Meglepetés

Ma azzal indítottam (már miután betoltam a reggelimet, ami csokis gabonapehely volt (meg persze kávé), és véletlenül dupla adagot ettem belőle, mert súlyra azt mondtam volna, hogy egy, de aztán mégse), hogy elmentem az egyetemre, és egyrészt szereztem formanyomtatványt a munkaengedélyhez, másrészt meg beadtam az űrlapot, amiért cserébe majd kapok valami papírt az egyetemtől, ami majd kelleni fog, amikor meg kell majd hosszabbítani a vízumomat.

Eztán elindultam hosszú utamra Ootsu felé, ami a prefektúra székhelye, és a vízumügyeket csak ott lehet intézni. Út közben hol esett a hó, hol meg hét ággal sütött a nap. Ootsuban sikeresen elcaplattam a rossz hivatalba, amikor ami nekem kellett, nagyjából fél percre volt az állomástól. A vonaton meg a menedzsment könyvet olvastam, hiszen jövő héten már vizsgák.

A hivatalban annyi volt az ügyintézés, hogy odaadtam a papírt, az útlevelemet, a gaijin-igazolványomat és a diákomat, aztán öt perc múlva már adták is vissza, az útlevelemben meg ott virított az új plecsni. Mindezt úgy, hogy mindenfelé rémisztgettek, hogy több, mint egy hétbe telik az ügyintézés…

Aztán amikor hazaértem, a postaládámban várt a póló, amit J-Listről rendeltem, pont jó méret, úgyhogy most virulok. Már csak valami kaját kéne csinálni, mert éhes vagyok.