Author: valerauko

Fun

Today i’ve been to school – no success. I wanted to fetch my letter of reference from the headmaster, but they claimed that they asked my form teacher for her opinion, and she hadn’t yet responded. Man, how irresponsible they can be? Even i know that whatever she promises, she forgets that very moment… I won’t get that letter of reference on next tuesday, what they said, not even friday, if it depends on her. But i’d kill then, because the monday of the week after the next is the deadline for application (for the scholarship in japan). But at least i could have lunch at school, because a second-year friend gave me his.

Since i arrived home, i did nothing, and that’s troubling. In the evening we’re going to a “Dumaszínház” event with a friend, and before that (so in the coming hour), i should learn at least three math questions for the monday exam… I’m done with about five out of twenty as of now. No worry. I collected some of my past designs into one folder, and did one more, an alternate skin for my domain after i’m done with the CMS that’ll be the base of it. It looks fun, and very-very web2.0… I’m into diagonal stripes, gradients, shadows and glows nowadays, when it comes to designing. I fear i’m becoming more and more general… I should design something really unique. Oh, and if you send me an image, i’ll do a possibly valid XHTML+CSS page out of it. If i can, that is.


Szép

Szép: a Dream Theater The Spirit Carries On című száma egyszerűen szép… Valahányszor hallom, mélyen megragad, és ezt most nem csak úgy mondom, ahogy a politikusok dobálódznak mindenféle hangulatos kijelentésekkel, csak hogy javítsák a kampányesélyeiket – tényleg nagyon megrázó ez a szám. Különösen, ha eleve letört, sötétebb, cseppet depressziós a hangulat (amilyen szerencsére most nem), akkor – ugyan nem az a vidám szám – mégis erőt ad az a törhetetlen remény, ami kihallatszik belőle.

If I die tomorrow
I’d be alright
Because I believe
That after were gone
The spirit carries on

Dream Theater: The Spirit Carries On

Somewhere in time

Speechless. A bit hard to start writing a post, when i sit down in front of the keyboard, and look at the screen, and nothing comes across my mind. Some ancient and funny Pendulum-remix doom-dooms its way out of the speakers, and after a nine mile bikeride i’m “caught somewhere in time”. I’ve done a layout, that’s probably the future skin of all valerauko.net sites (most of which is not yet present, or not in the form they will be). It may end up an open-source content management system, since that’s exactly what i need. A small and powerful back-end, which can be converted virtually into anything using modules and plugins. This idea just popped out of my mind, but i think i could integrate my current blog plans into this script. Based PHP and MySQL, it’s going to be simple (as simple as could be), customisable (absolutely), powerful and fast (i hope). It’s not going to come out fast, i’m afraid… My summer is a bit stuffed already. I think i’ll only have free time in the end of August, i mean free time more than a day. I like it if i know what’s going to happen around me, but i don’t like it if i have no freedom, because everything’s planned, and each day has something to do. The next: math exam, monday.


Unalmas, tudom

Matek, matek, matek. Még szerencse, hogy a tételek nagy része olyan, hogy egyszer elolvasom, és tudom… Azért a körről talán nem olyan nehéz nagyon sok mindent elmondani, tekintve, hogy az egyik (ha nem a) legegyszerűbb és mégis legbonyolultabb geometriai alakzat. A “nehezebb” tételeknél, főleg az analízis dolgoknál azért már oda kell figyelni, bár ott se a tananyaggal van a probléma, hanem a felhasználási lehetőségekkel és a példákkal. Mert bevallom őszintén, én ugyan nem tudnék azonnal mondani egy gyakorlati alkalmazást az integrálszámításhoz. Biztos van, és biztos egyértelmű, csak még nem.

Eddig egyébként eszemben sem volt tanulni, reggel elmentem a leleteimmel az orvoshoz, úgyhogy most már kész van az orvosi igazolás a japán pályázathoz, meg bevittem a suliba az ajánlólevél-sablont, mert ajánlólevelet is kéne íratnom valakivel, valakikkel. Aztán körbesétáltam a blogszférán, és játszadoztam egy színösszeállítással, amiből majd valamikor lehet, hogy kinézet születik – már nagyon akarnék egy használható és szép barokkos vagy viktoriánus, barna-kopott, és mégis webkettes kinézetet csinálni, de még nem jött össze.

Később délután lehet, hogy megyek a mai Szerdatársaság összejövetelre, mert ahogy a műsorajánlóban vagy miben látom, a Szépírók Társaságának tagjaival lesz valami beszélgetés, ami pedig lehet, hogy érdekes lesz. Majd eldől.


Adrenaline

Loads of adrenaline wasted for nothing. Not so huge loads, but still. I was a bit pessimistic about my math written exam, but it turned out quite good… 90%. About 20% over my expectation. I was very surprised when i’d seen the result—i could say lightningstruck (wouldn’t be true). On the other hand, my history ended up worse than expected, 85%. I don’t really agree with a couple of scores given for my essays, so i’ll go to school tomorrow and complain a lot. The literature/grammar one’s as expected, 92%. I planned to write this post in hungarian, but since it was an english turn now and i had nothing else to write about now…


Hozzáfok

Most pedig, jelentem alássan, hozzáfogok a matek szóbeli tételek megtanulásához. Jövő hétfőn üt be ugyan “csak” a krach, viszont nekem eszem ágában sincs nagyon megerőltetni magam – mondjuk így is az lesz belőle. Valamiért nem tudom komolyan venni ezt az érettségi mizériát, és már negyvenkétszer (az élet, a világmindenség meg minden!) megbántam, hogy emeltre jelentkeztem matekból. Most jöhet az a rész, hogy magadnak akartad, te döntésed volt et cætera, de inkább hagyjuk el, mert tudom én azt magamtól is.

Ma délután úgyis kiderülnek az írásbelik eredményei (a magyar és a töri legalábbis biztosan, a matekról nem tudok semmit), és így kiderül, mennyire kell komolyan vennem a tanulást a szóbelikre (sajnos a matekot mindenképp nagyon, mert megérzésem szerint pocsék lett az írásbelim), vagyis hogy mennyi szabad időm lesz az eljövendő három hétben. Amíg suliban leszek, átküldöm a lemezkarbantartót a C:-men, mert sír, hogy kevés a hely – pedig nem is (annyira).

(Valamit elfelejtettem.)


Finished

I’m done with the textile merchant’s site, it will be up as soon as he registers the domain. I’ll help him naturally, but i don’t want to register it myself. I’d end up paying it, i’ve got the feeling. What else? My knee hurts like hell, because when i fell today, it ended up under me. Inconvenient. But at least i had no problems with it when i cycled. And i should be learning like something that always learns, because next monday it’s my math exam. I don’t want it to happen… I’d so much skip that day…

The other project’s layout is done too, i’ll start coding it sometime around tomorrow. These sentences are quite random, right? Well, these are the ones i decided should go into a blogpost, instead of twitting them. In the next version, i’ll have a twitter api for sure.


Nem tudsz olvasni? Vagy csak fiú vagy?

Olvastam egy cikket az Ars Technicán, ami a fiúk és a lányok iskolai teljesítményének eltérését vizsgálja. Itt két területre koncentrálnak (bár én még egyiket sem hallottam viccen kívül), éspedig hogy a) a fiúk miért teljesítenek jobban matematikából és b) a lányok miért olvasnak jobban. Nem is tudom, melyiket röhögjem ki előbb. Bár statisztikai alapon nyilván érvényes ez, végül is nem kevés diák munkáját értékelték ki, attól még az én tapasztalataim tizenkét év közoktatása után ennyire nem egyértelműek. Kezdem a b)-vel, mert az egy kicsit érdekesebb. Ugyanis én nem azt látom, hogy a lányok jobban olvasnának – én azt látom, hogy manapság senki nem tud olvasni. Se írni (de ez egy másik bejegyzés témája lesz, ha valami hasonló kirobbantja). Végzős osztályban félévkor egy pár oldalas szöveget (Thomas Mann volt azt hiszem) nem tudtak élvezetesen olvasni. Nem azt mondom, hogy profi színész szintjén adják elő, beleéléssel… De amikor az ember (legalább) tizenkét éve tud olvasni, akkor azért ne így. Hogy a tanár azt mondja, hogy ezt olvasd még egyszer. Hogy a szavaknak kétszer kell nekifutni. És még sorolhatnám. Nem mondom, hogy én olyan lazán ki tudnám elsőre, felolvasás közben mondani a tudomány bármely, oldalhosszú szakszavát, de itt nem erről van szó. Egyáltalán nem megy az olvasás.


Douchebag

To be honest, i have no idea about what that word exactly means. I know it’s something offending, but i don’t plan to learn a new swearword. It must be something serious, because a senior girl got serious punishment for calling a school officer that. I wonder. I have no aims of becoming any secretary or whatever, that’s not my field. The most i’d accept to do is to become some kind of advisor and hide in the shadows. That girl is definitely different, because she does care about that stuff… The interesting thing is, how could they punish her for doing something that’s so vaguely related to school? I mean, it’s naturally related to school, but she didn’t write that in school hours, nor in the school building, nor on a school website. Still. I’d curse off the heads of those who’d try to do something like that with me, or have a huge laugh at them and make them the subject of public ridicule. In case they weren’t ridiculous enough until then… And at all, how dare they? I wonder why the girl took down that blogpost—i wouldn’t.


Maped(ig)

Korán kellett sajnos kelnem, pedig utálok ilyet tenni. De őseim ragaszkodtak hozzá, hogy ha már ma megyek a kórházba, akkor menjek korán, hogy korán végezzek is (jó Isten, ennyi Korán (ráadásul most egy Isten), mi vagyok én, muzulmán térítő?). Ami végül be is jött, végeztem relatíve gyorsan, Máté evangéliumának csak az első hat-hét fejezetét tudtam elolvasni a Gideon-féle Bibliámból (ezt még Chicagoban kaptam, van egy másik angliából is). A japán ösztöndíjhoz kell ugyanis orvosi alkalmassági, amihez sajnos vérvétel is tartozik (a mellkasröntgen annyira nem volt megrázó). A vérvétel viszont külön kaland (mindig), ugyanis én azt nem bírom… (Örököltem, anyukám elmondása szerint tesóim se.) Amikor leültem a doktornénivel szemben (igen, direkt használok ilyen szavakat), rögtön közöltem vele, hogy ha esetleg elájulnék, majd kanalazzanak föl. Be is jött… Mihelyst leültem a váróban, dőltem is le a székről… Úgyhogy vagy tíz perccel tovább kellett ott maradnom (szegényekre jól ráhozhattam a frászt). Mondjuk legalább “álmodtam” közben.

Ehhez képest, ahogy hazaértem, fölszerelkeztem üres flakonokkal, és kitekertem Salgóra forrásvízért. Ami mondjuk egy laza 26 kilométer oda s vissza, átlagom se lett olyan rossz, a hegy meredekségéhez képest (20,5), a max pedig egyenesen kötelező (72,1). Matekra mondjuk elfeletettem így bemenni… Hoppá. Majd legközelebb…