Category: valeblog

Okinawa, day two

September 17, 2010
valeblog
0 Comment

Not really separated from day one, but since unlike me the world around started a new day, i count it as such as well. I looked for a place to stay as i realised that i seriously needed some sleep. Not much luck. Using my phone’s net i managed to find a relatively cheap place hidden somewhere in the labyrinths of the tiny alleys of Naha, and i was looking at a streetmap at a crossing when a helpful japanese asked if he could help. He could.

I made it to the place, but it was like five in the morning, so of course i couldn’t check in.

Read More

Starbucks Anniversary blend

September 17, 2010
valeblog
0 Comment

First impression: “what the heck, is there pipe tobacco in this thing?” Because as i opened the package, beside the (judging by the smell) dark roasted coffee aroma came a sweet scent that i can only associate with pipe tobacco. I like it. The fresh brew doesn’t have any special scent to it, not until you are about to drink it, because then something sweet and bold appears out of nowhere.

And of course, the packaging does not lie when it has “extra bold” written on it. Indeed, it is well roasted, dark and if it wasn’t a drink i’d say crunchy. But it’s also smooth, which would make a really nice, almost poetic confusion there. The point is, it’s a nice coffee. Multi-layered taste and dark boldness, just how i like it.

Okinawa, here i come

September 17, 2010
valeblog
0 Comment

… and two hours later i did close my door behind me and left for Okinawa, without forgetting anything–or if i did forget something, i forgot forgetting it. I parked my bicycle in front of the post office nearest to the station, where i was sure it wouldn’t be towed away, bought the usual entry ticket for the train, and got on the first express train towards Himeji (that’s where pretty much all the express trains are going from here in the direction of the Kansai cities).

Read More

És még mindig nem

September 16, 2010
valeblog
0 Comment

Nem tudok elég energiát összeszedni, hogy az elmúlt immár három hétre ült vastag ködön áttörve végre nekiálljak megírni az útibeszámolókat. Helyette inkább lefordítottam az e heti Digimon részt, meg mostam. Bár a terigetéshez megint csak nem lett elég az erőm (még). De az alkotási vágy rámtört, úgyhogy gyorsan kerestem egy kulcsot a Fireworks CS5-höz és a virtuális gépen gyorsan összeraktam egy új potenciális jövőbeli blog-kinézetet, tessék csodálni véleményt-kritikát mondani.

Holnap sokat akarok intézni, például megvenni a jegyet a Metallica koncertre, elcaplatni az állomás mögötti világvége városrészbe, ahol reményeim szerint tudok majd venni egy új rövidnadrágot, merthogy amit eddig rongyosra viseltem, már egy kicsit túl rongyos lett. Kora délután még próbálunk is (a zenekarral, nem nadrágot).

Talán, ismétlem, talán, aztán majd már lesz erőm nekiállni a beszámolóknak. A képeket most másolom a telefonról a laptopra, ahonnan majd aztán át Wendy-re, onnan meg elsőként a Facebookra, bár a legtöbb itt a bejegyzésekben is fel fog majd tűnni. Én már kevésbé.

Charts 2

September 16, 2010
valeblog
0 Comment

There are plenty of post and pass on memes out there, but i usually quietly stay out of them. But now i’ve been asked to post fifteen music albums i’ll probably always remember. Fifteen.

  • The Gathering – if_then_else
  • Gojira – From Mars to Sirius
  • Macskanadrág – Modern Szerenád
  • Pain of Salvation – Be
  • Sentenced – The Funeral Album
  • Rammstein – Reise, Reise
  • Opeth – The Roundhouse Tapes
  • The Toy Dolls – our last album?
  • Ленинград – Хлеб
  • Amorf Ördögök – Molylepke Minibár
  • Iron Maiden – Dance of Death
  • Blind Guardian – Nightfall in Middle-Earth
  • Helloween – Master of Rings
  • In Flames – Reroute to Remain
  • Dream Theater – Systematic Chaos

I guess this is fifteen. Nothing surprising, is there? And it took less than fifteen minutes to compile. Though i’m not sure i’ll agree with this my own list just tomorrow. Or an hour from now. Nevertheless.

Also, i’m not passing the game on. Do it if you want. Fifteen albums “that will stay with you forever”, in less than fifteen minutes.

Charts 1

September 16, 2010
valeblog
0 Comment

But before i begin my eternal long chain of posts on my past three weeks, i felt like posting a last.fm milestone list here. Seeing Sesam’s is what poked me to post mine. It can’t fetch my oldest plays (before the 10000th), so these are the prime-thousand-th plays from that point. Here you go.

This with 85094 plays right now, and as far as i can tell the only song appearing twice on the 1000th-milestones chart more than once is Opeth’s Reverie/Harlequin Forest (twice). Yeah, i do love that song.

Also interesting is that back in 2008 it took a month or so to get 1000 plays, while nowadays i get that in less than a week.

Hazaértem

September 15, 2010
valeblog
0 Comment

Jó érzés volt leszállni a vonatról, szokás szerint bekamuzni, hogy elhagytam a jegyem (Kóbe egy kicsit túl drága távolság), bár utána egy kicsit lelombozott, hogy az állomásnál leparkírozott kerékpáromat elszállították, úgyhogy caplattam vissza a koliig. Legalább már nincs hőség, se szörnyű páratartalom.

Majd még jobban lelombozott, hogy hiába értem haza, a netem éppen nem működött, úgyhogy kihúztam a modemet, bevágtam magam a zuhany alá majd elmentem bevásárolni. Szerencsére a Metallica koncert hatezer jennel olcsóbb, mint ahogy emlékeztem, úgyhogy erre a négy napra bővebb büdzséből dolgozom, mint számoltam előre – mert ugye aztán jön a klubos tábor valahol a hegyekben, ami a fix költségen kívül nem igazán kerül semmibe, az után meg már megjön az ösztöndíj (remélhetőleg), úgyhogy nem halok éhen. Így jó érzés volt végre a megszokott helyen venni magamnak a megszokott narancs- és grapefruitlevemet, meg ami még hirtelen eszembe jutott, majd végre egy olyan Starbucksban venni kávét, ahol megértenek akkor is ha nem legalapabbfokú angolul próbálom a szándékomat átpréselni a kommunikációs barikádokon. Hazajöttem és már a netem is működik. Majd az elkövetkező pár napban összeszedem magam és megírom a beszámolókat az elmúlt három hétből, lesz sok. Sok.

I’m off

August 25, 2010
valeblog
0 Comment

In two hours i’ll close my door behind me and not come back for a week. (This not counting the cases of returning from the 20m range of the dorm realising i forgot something.) Until then, i try to rid my room of anything that would end up rotten and smelly in this one week (not much, mostly trash only) and decide what to pack and what not. So far the only thing sure is my sleeping bag (bought yesterday), a towel, and my toothbrush.

Also it seems that i won’t write about all that stuff i watched lately anytime soon (to all i listed earlier, i since then watched Hyakko too). I’m not nerd enough to bring my laptop with me (not to mention it’d pretty much double my luggage), so there won’t be any blogging in the coming one week. Maybe if i feel like it i’ll occasionally plurk. I’ll try making photos, though i only have my phone for that purpose.

Hell, it’s about time.

Starbucks VIA első benyomás

August 24, 2010
valeblog
0 Comment

A Starbucks mostanában rukkolt elő a VIA nevű instant kávéval. Tekintve hogy mostantól két hétig gyakorlatilag folyamatosan úton leszek, gondoltam jól fog jönni. A doboznyi hidegen is használható mellé kaptam egy tasakot, ami viszont forró vízbe való (legalábbis így vannak elkülönítve). Gondoltam kipróbálom.

Mivel instant kávé, magáról a kávéról nem sokat tudok. A pornak erős de meglepően édes illata van. Azt viszont elfelejtettem, hogy a vízforralómnak van egy olyan rossz szokása, hogy minden alkalommal az első forralásnyi víznek elég fura (műanyag) íze lesz benne, és abból csináltam meg.

Attól még nagyjából érzem, hogy rossznak nem rossz, de azért ha visszaérek, inkább maradok a saját főzésű kávéknál. Hogy erős-e, még nem tudom, de az íze jó. Meglepő-e, amikor a nagy kedvencemből, az olasz pörkölésűből készült? Nagyjából azzal egyforma, meglepően fekete kávé lett. Instanthoz képest, mármint.

Nem vesztem el

August 23, 2010
valeblog
0 Comment

Nem vesztem el. Csak szombat délutántól ma reggelig nem volt netem (megint). A három Sherlock részt azóta nagyjából fejből tudom, megnéztem a tavalyi Guy Ritchie-féle filmet is, de ha már úgyis benne voltam a filmnézésben, nekiestem és megnéztem a Fantastic Mr Foxot és a Where the Wild Things are-t is. Ez volt a szombati része. Vasárnap egész nap a Toradora! című animét néztem, egy nap alatt ledaráltam mint a 25 részt. Este kondi után meg még elkerekeztem (mondtam már, hogy megtaláltam a biciklim kulcsát?) a “közeli” kombinibe kinyomtatni a vízumigényléshez elvileg szükséges jegyet.

Ma reggel aztán nagyjából másfél óra alvás után (három előtt lefeküdtem ugyan aludni, nagyon sokáig csak forgolódtam) keltem és indultam Oszakába a kínai konzulátusra. Amit elsőre eltévesztettem, mert persze hogy a honlapjukon az útmutatás valami eldugott oktatási irodához vezetett. Azért megtaláltam, odaértem, beadtam, majd Okinawa után megyek érte meg fizetem ki. Végül a jegy se kellett, direkt rákérdeztem pedig. Ez volt a délelőtt.

Délután próbáltunk, vagy négy óra hosszat megállás nélkül, aztán kajáltunk egy jót – én meg mihelyt hazaértem szó szerint eldőltem és aludtam egy jó másfél órát. Utána próbáltam életre kelni a kondiban (sikertelenül) majd próbáltam a tavaszi felmérés hét és fél perces ezerötjét javítani, de még ez se sikerült (pont ugyanannyi lett).

Amúgy sincs jó hangulatom, a Toradora valahogy megviselt, pedig jó volt, de ez a futós élmény totál levert. Úgyhogy inkább nem is írok a filmekről s egyebekről amiket láttam-éltem a hétvégén, csak remélem, hogy holnapra valahogy helyreállok és neki merek majd állni. Balra el.