Tegnap voltam egy király koncerten, de nem volt ingyen. A koncert maga fantasztikus volt, de.
Először is, eddigi japán koncert-tapasztalataim alapján nem számítottam igazán durva bulira, csak annyira, hogy a háttérben állva bólogatok a ritmikus zúzásra. Épp ezért szandálban mentem. Ezzel jött az első veszteség: több lábujjamon töredezettségmentesíteni kéne a körmöt, mármint ami megmaradt belőle. Merthogy a buli sokkal vadabb lett, mint gondoltam, lényegében a másfél órát végigpogóztam. Ami még jobban meglepett, hogy a japánok partnerek voltak ebben.
Ebből pedig következett a második “veszteség”: hatalmas mennyiségű energia. Amikor végetért a buli, alig tudtam már mozogni, ma pedig majd’ belehaltam, amikor lementem a kondiba, és a szokásos súlyokkal elkezdtem dolgozni. Reggel konkrétan a járástól fájtam mindenhol, a nyakam nem lep meg, hiszen nem sajnáltam a headbangelést, de hogy a többi… Azért dolgoztam egy jó fél órát a kondiban, aztán futottam két kilométert nagy nehezen, volt módom aztán pihegni a két fergetegesen érdekes angolórán…