Category: valeblog

Amúgy semmi

Hétfőn fölkeltem reggel, betoltam a zabkása reggelimet és mentem kondiba. Aztán futni. Ez utóbbiba majd’ belehaltam. Nem a futás része volt a nehéz, legalábbis nem ott és úgy fájt ahogy számítottam. Mintha arra a félórára folyamatos görcsbe állt volna minden hasizmom. Meg is lepődtem, hogy se utána, se ma nem volt semmi izomlázam vagy hasonló. Úgyhogy holnap megyek megint kondiba, mert az kell.

Megvolt tegnap az első próba is. A Play that funky music megy jól, lassan a dalszöveget is megtanulom, az I want you back még nehéz. A gitárral szerencsére csak ritmust kell játszanom, előny, de csak azt se egyszerű eltalálni. Holnap délutáni program gyakorolni. Ma nem volt rá keretem, hatkor amikor hazaértem nem volt lelkesedésem nekiállni, inkább megnéztem a második Evangelion filmet, és ennyivel nagyjából le is van tudva a mai nap. Ja, még befejeztem a Hustle első évadát is.


Rebuild of Evangelion 2.0 You Can (Not) Advance

Today finally i watched the second Rebuild of Evangelion movie, You Can (Not) Advance (ヱヴァンゲリヲン新劇場版: 破). I am surprised: the movie is good. What good, great. When i wrote about 1.0, i said the graphics were better and the atmosphere was less unbearably depressive. You Can (Not) Advance is different. The graphics are simply fantastic, and the style and storytelling of the movie is enjoyable even though it still has the key element psychology stuff in it.

I still am unable to understand how the characters lack any real display of anger–i for one would pretty much be raging in those situations. Something how Shinji acts after the mishap with Unit 3. Which reminds me, the storyline differs from the original anime in a couple of points, although i don’t know how the manga story goes. I really like it how people act not as depression embodied but more like people–even if depressed people.

Beside the storyline changes and the great graphics, there is also a new character (or that counts as storyline?) and the music is fantastic too. Also, for some reason, Asuka’s family name Souryu (惣流) is changed to Shikinami (式波).

I pretty much loved this movie. Am looking forward to the 3.0…


Meglepetés

Tegnap meglepett egy japán. Már ez a tény is meglepő, mert elég ritkán történik ilyesmi. Megkockáztatom, hogy az utolsó meglepetésem az volt, amikor tavaly egy bulin először találkoztam a Gaidai rezidens punkjával (Daizo rocks).

A mese azzal kezdődik, hogy az utóbbi időben a túl hosszúra nyúlt szingli pályafutásaom lezárása érdekében elkezdtem vadászni. És ez láthatóan feltűnt a prédának is (még jó), mivel tegnap amikor összefutottam egy barátnőjével a folyosón, teljesen spontán nekem szegezte a kérdést, hogy bejön-e az illető.

Ennyi volt a meglepetés. Egy japán ilyen nyílegyenesen és közvetlenül rákérdezzen valamire, ahelyett, hogy negyvenkét rétegnyi utaláson és körülíráson át fejezze ki magát, ez teljesen ledöbbentett. Főleg, hogy lány volt. Tehát ilyet is tudnak.


Orange

Guess what. My scholarship came in time. Meaning yesterday i bought an iPod. It works perfectly and really does all i need. That is, plays music, fits in my pocket and scrobbles last.fm. I was quite surprised it even has a camera for recording video and a bunch of other features i haven’t even checked yet.

I opened up its box and even Ubuntu recognised it’s an iPod. The Rhythmbox iPod plugin offered to prepare it, though i have no idea what needs to be prepared, it messed up quite well. Banshee couldn’t handle it either… Anyway, i installed iTunes on the Win7 and that fixed it. Then from under linux i can use gtkpod to handle it, and works well. I’m not sure what, but i think the Rhythmbox plugin, handles the last.fm scrobbling. This means that instead of the daily 6-8 hours i listen to music on the computer, now all the rest will be scrobbled as well. I can foresee my play count boosting rapidly.

More later.


Fájdalmak

Tegnap tesin megvolt az erőnlét-felmérés első fele, ami azt jelenti, hogy dobtunk kézilabdát (melegítésképpen dobtam vagy harminc métert, élesben erre csak huszat), ugrottunk helyből távol (kettőharminc), futottunk ötven méteres sprintet (7.1 másodperc) és futottunk ezerötszázat (hét perc harminc). Lassú és gyenge vagyok, tudom, nem kell mondani. Különösen azért vicces ez, mert ugyan tegnap semmi bajom nem volt, de ma mindenhol fájok, egy tüsszögésbe vagy köhögésbe majd’ belehalok. Érdekes. Gondolom a futás tehet róla, ez esetben rendszeresítem.

Este csináltunk bulit is, szólt a she az ipodomról, lett is belőle egy rahedli lejátszás a last.fm-re. Hajnal háromig ment a móka, aztán mindenki hazatért. Nem tudom hogy sikerült, de a következő már az, hogy reggel kilenc előtt nem sokkal ébredek, hogy ideje lenne akkor zuhanyozni. Aztán aludtam tovább tizenegyig, és változatlanul felháborítónak tartom, hogy öt sör után nekem még másnap este tízkor is másnaposnak kell éreznem magam. Oké, hogy másnap-másnap, de. Nem tudom, hogy én vagyok-e a gyenge vagy tényleg a sörrel nem stimmel valami.

Meg egész délután gitároztam, úgyhogy az ujjaim is érzik a fém húrokat. Ráadásul nem is egyszerű, mert ugyan három hang az egész dal, de hogy hogy következnek egymás után, azt még nem igazán vágom. Elég véletlenszerűnek tűnik…


発音

耳のせいだ。または、言ったことの代わりに俺の聞きたいことを聞いちゃった。バンドのジャンルはパンクじゃなくて、ファンクだ。俺にとってどっちでもいいけど、確かにちょっとびっくりした。Jackson 5はパンクじゃないでしょ…

ファンクは楽しそう。スカに似ているし。P-Funkライブにいったこともあるし。俺のドレッドはGeorge Clintonの髪の毛のように色鮮やかだし。

今度のライブにはもうダメだと思うが、次にはぜひなんかP-Funkをやりたい。ファンクには、Clintonたちの音楽はかかせないものだ。


Kétesélyes

Vagy megjön az ösztöndíjam, vagy nem. Amióta az egyetemen kell aláírogatni, nem derül ki, hogy egyáltalán mikor és meddig kel aláírni, és hogy mikor érkezik a pénz. Úgyhogy most várok feszülten, hogy jön-e már az ehavi adag, mert ha nem, akkor az azt jelenti, hogy hó elején túl későn írtam alá, és a júniust mindenestől kemény harmincezer jenből kell leélnem. Remélem megjön. Mert ha megjön, akkor veszek először is…

Egy iPodot. Nyolc vagy tizenhat gigás Nano lesz, még nem találtam ki, milyen szín. Ja hogy én nem szeretem az Apple-t? Kegyetlen az élet. Közgáz ez, van kereslet, van kínálat. Amit én keresek, azt csak egy iPod tudja megadni. Annyit, hogy hackelés nélkül működjön normálisan, férjen rá elég zene és tudjon logolni last.fm-re. Nem sok, mégse tudja semmi más. Érdekes, hogy ahhoz képest, hogy uralja az iPod az mp3 lejátszó piacot, mennyire nem hallani a konkurenciáról. Úton-útfélen belefutok az iPod marketingjébe a neten, de hogy a Sony egyik Walkman lejátszójának se láttam még reklámját, az fix. Mit képzelnek ezek? Hogy a versenyhivatal majd megvédi őket, ha az Apple nem csak nagyobb, de már pofátlanabb is lesz, mint a Microsoft? Mert eljön az is majd, de nem a lejátszók között.

Addig pedig én jól elleszek egy Nanoval a zsebemben.


食・マ・簿・ワ

俺のお腹、何か変なもの。二つの場合だけだ;3日間ぐらい何も食べなかったみたいにすいてる、または3日間ずっと食べていたみたいにいっぱいだ。ほかない。よくない感じだから,対策考えている。ダイエットとかよくやって知っている人は忠告よろしく。

ところで、今日もまったくよくなかった。朝また電気代のおばあさんに起きられて思ったよりずっと早く起きたが、なんとなく遅刻になっちゃった。ラッキーだけど、一限は経済学科で学ぶって授業なんで、ハルヒマンガ(5巻)読んでいただけでも出席小レポートは問題なくできた。

しかし簿記会計の方は…ま、万点なんかありえへんけど、合格点さえあればうれしい。仕分けと元帳の問題の一つを中心にして、難しかった。特にそんな問題は練習問題とか、コアセッションにでてくる問題のなかであまりなかった。言葉などの問題は大体大丈夫で…来週木曜までは待つしかない。

その以外今日ワード課題のワード部分もやった。メ~ンドウ…全然難しくないけど、時間は大変かかっちゃった。ワードの代わりにlinuxのOpenOfficeを使ってるし…あと同じ情報リテラシーのクラスでPowerPointの課題もあって、このワードなんかとともに小論も書かなきゃ。タイトルとか自由に決めれるが、何を書くかまだわからない。何かおもしろいやりたい。


Meta

Blogging about blogging can be interesting. Just don’t overdo it. Blogging only aboug blogging doesn’t feel like blogging anymore, you see.

Anyway, i just realised how recently i started writing more and more in japanese. And this will get worse. Remembering how i got to my current level in english, i can’t overlook blogging in english (as well) for years. Insane amount of practice, writing about whatever i want, as long as i want, in the style i want. Also, if i remember right, i wrote a bunch of posts in german when i was preparing for the exam back a few years ago–too bad i stopped that.

And although this was obviously not an option back when i had probably no visitors but myself (at least i can say my traffic increased as well, not only the number of posts), being corrected by visitors is also nice. Not all the time, of course, but i surely need some assistance with japanese. (And sometimes with english too, just i already have my sources to look that kind of stuff up by myself. All hail Google.)

Of course writing in japanese back when Babelfish had better japanese than me, was not fun. But now that i can mostly phrase what i mean, it’s getting fun. And i usually don’t stop something that’s fun. True, i wouldn’t write posts about technology or webdesign in japanese—i hate katakana words. Rather write it in the original english then. Since tech-related words are mostly borrowed from english in any language anyway, it feels more natural too.


Dizájn

Mostanában sokat “játszok” a gépen, vagy csak bambulok ki a fejemből és próbálok összehozni valami normális kinézetet a következő blogverziónak. Nem könnyű. Nyilván valami újat akarnék összehozni, de az elvárásaim magasak, a képességeim pedig nem feltétlenül érnek fel hozzájuk. Mivel nem vagyok az a grafikamágus, valami minimálban gondolkozok. Ugyanakkor annyit játszottam már a szürkeárnyalatokkal és sötét színekkel, hogy belefáradtam – jó lenne valami, amiben színek is vannak, de attól még nem néz ki teljesen Geocities-esen.

Ami még fontos, hogy ne csak egy fejléce legyen, hanem egészre kiterjedő kinézete. Vannak hosszabb írások is a blogon, és ezzel is számolnom kell. Ha egy weboldalon szétnyúlik a szöveg, középtájon általában csak a szöveg és a háttér (minta) van, semmi más nem jut. Na ezt nem akarom. Ha van valami, akkor az legyen mindenhol, vagy legalább egyenletesen elosztva.

Még nem találtam ki egy olyan megvalósítható jó megoldást se, ami másnap is tetszett volna. Majd.

Amúgy a legutóbbi.