昨日は日本ライブ主決定戦ツアーの最初のライブだった。場所は大阪にある江坂MUSEというライブハウスで、俺の彦根市から電車で約1時間半遠い。時間に合うために最後の2限をサボったが、電車が遅くなったし、場所も見つけられなかったので、ニューロティカがもうはじまったとこMUSEに着いた。
ニューロティカはおもしろかった。マシーンガンズと比べてニューロティカの演奏は全然激しくなくて、なんか年取ったハードロックの感じ。俺はじめてきいたが、楽しかった。
次はGARGOYLEだった。キバの歌声はアンチャンのより太くて、ときどききこえなかった。だが、やってた音楽はすっごくよかった。キバが出演したときびっくりした、そんなおじいさんなんでまだ赤い海賊服やってるんだろう…しかしその「おじいさんたち」はすごい精力的ライブをやってくれた。全然曲知らなくても楽しかった。子供歌みたいな「むすんでひらいて」って曲もあった（人の為－いいビデオみつけれなくて自分でアップした）。ただし、最後になんか変なハイルヒトラーみたいなポーズもあった…
I won’t start eating stuff that only rabbits are supposed to be eating (which reminds me of the Clancy Brothers song titled Water is alright in tay, where the chorus ends “water is alright in tay, (and) for fish and things that swim in rivers”), but i really have to think of what to eat. It’s all nice and fine i started going to gym and running quite a lot compared how much i was moving earlier, but i really don’t like how i’m constantly tired. It’s not easy to tune what i eat well. I don’t want to over-eat, i don’t want to feel hungry, and most of all i want to get rid of this constant feeling that i have to eat some chocolate or something sweet. I’ve been experimenting for a while for the right type and amount, but suggestions are still welcome.
Though i wonder if this is the reason why in western meals the courses are separated and sweets come last. Might not be accident.
Hétfőn próba után az egyik senpai csak úgy a kezembe nyomott egy getát, egy japán fapapucsot, hogy neszenekem használjam egészséggel. Úgyhogy tegnap este ki is próbáltam, és hát… Maradjunk annyiban, hogy nem a legkényelmesebb viselet. Nyilván nőknek könnyű megszokni, mert ők amúgy is képesek egyébként járásra alkalmatlan lábbelikben úgy rohangálni, hogy csak nézek… Tehát először is, nehéz benne járni. Különösen lépcsőzni. Másodszor, a szíja a mostanában trendi lábujjak között átmenős fajta, és mivel középen van (nagy logikával) rögzítve, tör. Egyébként poén, mert getában már egy fejjel vagyok magasabb mindenkinél.
A másik egy mentolos cukorka, vagy nem is tudom igazából mi, a Mintia Dry hard. Lehetne akár die hard is… A mentol része nem erős, semmi különös. Nem is értettem, miért mondta mzs/x senpai, hogy ébren tart – nem szúrtam ki a csomagoláson, hogy koffeintartalmú. Úgyhogy tegnap este tíz körül amikor végetért a koncert (amiről majd később bővebben) bekaptam egyet (egy apró szemet), és csodálkoztam, hogy nem bírtam elaludni a vonaton hazafelé. De ez még semmi – még akkor is ébren tartott, amikor négy órával később aludni mentem volna. Ennyire egy dupla eszpresszó sem tud megütni… Frissebb nem leszek tőle, de aludni nem tudok.
I don’t know where i stumbled upon Kno. First a bad point: their search optimization is simply terrible. Their official website is not even on the first page of Google when searching for “kno”.
As for the device itself, i like it. I loved Microsoft’s Courier, and Kno is quite similar. It’s a double touchscreen tablet computer book. I write book because it’s intended to be one: the purpose is to reform the textbook market. It might work, especially since they’re testing with university students. Which makes me wonder, none of the students complained about its size? Okay that a huge screen is good and stuff, but with double 14″ screens it’s not compact anymore. I think it might be the biggest and heaviest tablet. But at least that’s the only weak point i could mention for now. I’m really looking forward to the tests of some final thing, because what was shown at D8 wasn’t even close to complete. It’s running linux, which gives me hope it might be used in ways different from what it’s originally designed for (eg having a keyboard app on one screen or playing games on it).
今日は朝から晩までずっと止まらなかった。朝遅く起きて、12時までギターを練習して、午後は部活だった。つまり起きてから4時半まで飯の時間を除いてずっと練習していた。それだけでも疲れた…
しかし月曜だから、運動もやらなきゃ。だからトレーニング室へ行って1時間ごろ練習していた。それ終わって、グランドで1キロ走って帰ってきた。
シャワー浴びて、髪の毛洗って、日本語宿題をやって、今日本語もう書けないほど疲れてる…
でもよかった。
It all started on friday morning. I woke up a bit later than usual so i didn’t have time for breakfast, got to class just a bit late, as usual, had more tests in the PE class (grip strength, sit-ups, flexibility, jumping and shuttle running) with relatively good but still unsatisfactory results (meaning although i got a score equal to a C grade, it’s still loads better than most of the japanese). It was fun, i’m starting to consider PE a class with meaning, which is again funny considering it’s totally unrelated to economy.
Had lunch, a terribly boring class and a fun japanese lesson. I wonder if the はば of 幅 and of 阻む is related or just accident. Considering both mean something like range… But the teacher says they’re probably unrelated. (It baffles me how little japanese care about their language…)
Then i went to buy a D-string and a pick for my guitar, former because the one on the guitar snapped, latter because the one i’m using is too easy to slip from my fingers. Then i helped with cleaning the garden of the dorm. And the fun started here.
Először is, volt ma egy órám. Szombaton. Nem lenne ez különösebben gond, ha azt mondják, hogy elmaradt egyszer, be kell pótolni. Vagy valami hasonló. De se szó, se beszéd közlik emailben, hogy ott kell lenni. Meg a kurva anyátok. Ráadásul még ha valami új lett volna, de nem. Beraktak egy előadást az egyetemi könyvtárról szombatra, az egyetemi könyvtárról, amiről legalább egyszer ha nem kétszer volt eddig előadás/orientáció. És a manusz még komolyan is vette, hogy az az ötven ember a háromszázból síri csöndben hallgassa és jegyzeteljen. A kollektív tudás így is győzött. (Magyarul tizen csak sikerült összehoznunk a válaszokat az óra végi kérdéseire.) Gondoltam megkérdezem, hogy szolgál a kedves édesanyja egészsége, de nem hiszem, hogy értette volna.
A másik, hogy nem lehet normális marhahúst kapni. pörköltet akartam ma csinálni, de a Beishiában csak yakinikuhoz felvagdalt marha volt, a szomszéd hentesnél meg hétezer (!) (!!!) jent kérnek el egy olyan darab marhahúsért, ami a Hanamasában ötszáz jen lett volna. Azért néha tényleg hiányzik Tokió. Így nem éppen pörkölt lesz belőle, de ehető (remélem). Soknak mindenképp sok.
Ennyi a dühöngésből, a többi már jobb lesz.
Digital Monster X-Evolution is probably the only Digimon movie totally unrelated to any of the anime series. It has some connection to the Digimon Chronicle manga, with the x-antibody and Dorumon, but it’s a wild spinoff even from that storyline.
The main hero of the movie is that Dorumon, a purple furry dragon-like digimon. Quite cute and really desperate to protect a Tokomon entrusted to him by WarGreymon-X. The backstory goes like this: the digital world grew too big for the host computer Yggdrasil to handle, so it decided to cut it back, by deleting most of it using the X Program and saving only a few selected digimon to the new world. But there is a mysterious x-antibody that a few digimon (including Dorumon) have, which makes them immune to the X Program. Also, they look badass and are stronger than usual. But because apparently there are still too many digimon left, the Royal Knights (a few of the ones seen in Savers) are sent to dispatch of the x digimon. Who of course don’t want to be dispatched of…
The movie is done entirely in CG, which is unseen in any other digimon anime before or after X-Evolution. It looks great. The only thing not in X-Evolution that’s in all other digimon anime is humans. This exception in the digital world’s code is caught by digimon themselves. And although it wasn’t my first time seeing the movie (i would’ve sworn i wrote about it here in the blog, but either not or it’s been lost), i still shivered at Alphamon’s summoning of the Ultimate War Blade King Dragon Sword (究極戦刃王竜剣) (i wonder what he’s drawing in the air—according to japanese sources it’s a “magic circle”).
Great one. Watch it!
Ugyan minek. Viccelek természetesen, ma egész hamar ágyba kerülök, holnap is lesz lehetőségem kellemeseket aludni fergetegesen izgalmas óráimon, délutánra meg nincs más, csak tanulni a gitár részt a Jackson 5 számhoz – elég gyorsan kell elég nehéz ritmust játszani, de menni fog. Még ha egész hétvégén mást se fogok csinálni.
Ma elkezdtem a Stargate SG-1-et nézni, eddig nagyon tetszik, aztán majd ha eleget láttam belőle, írok is róla véleményt. Tíz évadnyi, úgyhogy ez elég tág időhatárokat szab. Főleg, hogy most a Savers ihletésére elkezdtem letölteni a negyedik Digimon évadot is (Frontier), amit eddig nem láttam, csak néhány részt németül, meg a filmeket. Őszintén remélem, hogy nem angol szinkronos lesz, bár ahogy nézem a Digimonos felhozatalt, azzal is beérem. Ahhoz képest, hogy “mindenki ismeri” kaliberű dologról van szó, alig van néhány feltöltő a torrenteknél, úgyhogy mindenhol ott kell maradnom visszaosztani.
Lényeg a lényeg, mostantól a marketing-kockázat-könyvelés trión kívül tanulni semmire nem kell majd, dolgozni is csak a japánnal. Előbbiekre viszont (marketingre és kockázattanra) el kell olvasni egy-egy könyvet és tanulni se árt (könyvelés). Sajnos arra (még mindig) képtelen vagyok, hogy a vizsgák fenyegetése nélkül egyáltalán nekiálljak tanulni.
I finished the fifth Digimon season, titled Savers in japanese (デジモンセイバーズ) and dubbed as Data Squad (always read it as Data Squid at first). I still remember when i first started watching it ages ago (in 2006, when it was airing), how i loved the design of virus Garurumon, but the most how happy i was that my beloved Digimon series are coming back for a new one after years of silence and news of cancelling. I was still doing Digimon Backup then…
Anyway, the series’ quite good. 48 episodes, with only a few feeling unnecessary. The graphics and the music are great as expected. Also, the story is totally Digimon. I haven’t seen more than three episodes (and all movies) of the fourth season, but i couldn’t really feel attached to it. Kids turning into Digimon themselves? Albeit that appears in Savers for a minor role too… I favor the good oldschool way from seasons 1-3, with the good sense that now everyone will achieve champion level, then ultimate, finally mega, then maybe some more boost to eliminate a godlike entity. Of course the main hero is a stupid but brave-hearted fight-loving guy, and his partner is a walking dragon type too (Agumon’s comeback), and once over the series, due to hate or uncontrolled emotions, the digimon goes berserk… It was the same in the first three seasons, and it’s no different now.
Beside a few illogical points, Digimon Savers is a great season of Digimon. I can’t wait to see the new season to come out this summer. I hope they won’t mess up.
