Meta

Blogging about blogging can be interesting. Just don’t overdo it. Blogging only aboug blogging doesn’t feel like blogging anymore, you see.

Anyway, i just realised how recently i started writing more and more in japanese. And this will get worse. Remembering how i got to my current level in english, i can’t overlook blogging in english (as well) for years. Insane amount of practice, writing about whatever i want, as long as i want, in the style i want. Also, if i remember right, i wrote a bunch of posts in german when i was preparing for the exam back a few years ago–too bad i stopped that.

And although this was obviously not an option back when i had probably no visitors but myself (at least i can say my traffic increased as well, not only the number of posts), being corrected by visitors is also nice. Not all the time, of course, but i surely need some assistance with japanese. (And sometimes with english too, just i already have my sources to look that kind of stuff up by myself. All hail Google.)

Of course writing in japanese back when Babelfish had better japanese than me, was not fun. But now that i can mostly phrase what i mean, it’s getting fun. And i usually don’t stop something that’s fun. True, i wouldn’t write posts about technology or webdesign in japanese—i hate katakana words. Rather write it in the original english then. Since tech-related words are mostly borrowed from english in any language anyway, it feels more natural too.


Dizájn

Mostanában sokat “játszok” a gépen, vagy csak bambulok ki a fejemből és próbálok összehozni valami normális kinézetet a következő blogverziónak. Nem könnyű. Nyilván valami újat akarnék összehozni, de az elvárásaim magasak, a képességeim pedig nem feltétlenül érnek fel hozzájuk. Mivel nem vagyok az a grafikamágus, valami minimálban gondolkozok. Ugyanakkor annyit játszottam már a szürkeárnyalatokkal és sötét színekkel, hogy belefáradtam – jó lenne valami, amiben színek is vannak, de attól még nem néz ki teljesen Geocities-esen.

Ami még fontos, hogy ne csak egy fejléce legyen, hanem egészre kiterjedő kinézete. Vannak hosszabb írások is a blogon, és ezzel is számolnom kell. Ha egy weboldalon szétnyúlik a szöveg, középtájon általában csak a szöveg és a háttér (minta) van, semmi más nem jut. Na ezt nem akarom. Ha van valami, akkor az legyen mindenhol, vagy legalább egyenletesen elosztva.

Még nem találtam ki egy olyan megvalósítható jó megoldást se, ami másnap is tetszett volna. Majd.

Amúgy a legutóbbi.


Klikkesedés

Nem keresőoptimalizálás, nem webfejlesztés, ezúttal társadalom. Vagy valami olyasmi. Az ihletet egy plörk adta.

Gimiben az osztályfőnökünk nagyon sokat mondta, hogy így klikkesedik az osztály meg úgy nem vagyunk jó közösség. Valószínűleg így is volt, volt osztálytársam akivel hat év alatt két szót ha váltottam, akkor is csak valami befizetés ürügyén. Viszont azt sem mondhatom, hogy bárkivel is különösebben rosszban lettem volna. Nyilván voltak, akik nehezteltek néhány beszólásért vagy hasonló, de semmi igazi ellentét nem volt.

Nem tudom, mi a tudomány jelenlegi állása, de ha jobban belegondolok, azért elég irreális elvárás, hogy nagyjából véletlenszerűen összeválogatott harminc-akárhány ember mind puszipajtás viszonyban legyen egymással. Még ha valami klubról is van szó, ahol nagyjából egyeznek az érdeklődések, mint nekem most a zeneklub, akkor is természetes, hogy van egy kisebb csoport, öt-hat-tíz ember, akikkel baráti viszonyban vagyok, a többieknek meg köszönök a folyosón, ha fölismerem őket és elbeszélgetünk, ha egymás mellé kerülünk egy ivászaton (van jobb szó a nomikai-ra?).

Ha valaki magányos és ki van rekesztve, vagy egy kisebb csoport teljesen elzárkózik mindenki mástól, az persze, hogy nem jó. De nálunk ilyen nem volt, mégis folyton “klikkesedtünk”. Biztos valami csajdráma lehetett, mert én teljesen kimaradtam belőle. Pedig egyszer kipróbáltam volna a klikkesedést… Így marad a klikkelgetés.


コワい

明日またリスクの経済学という授業がある。全く時間のむだづかいだけど、無料単位だから期末レポートはがんばる。

明日簿記会計の中間テストもある。チョイス形式だし、授業内容も簡単だし、勉強もしたし、だから全然問題ないって感じ。

こわいのは、また一週間過ぎたってこと。確かに3日の週末は長いだけど、早く過ぎる。火曜は授業ばっかりだが、それさえ我慢できたら、またはずっと寝たら、それも早い。水曜二つの英語クラスだけで、いろいろなことができる日だ。例えば今日は、朝起きてトレーニング質へ行って、一時間ごろ運動した。何か運動系部活とかサークルに入らずまたフィットになりたいから。自分で練習したらもっと自由だし。

第一の英語授業はなんか病気のおかげせいでなかった。授業の中で意味のある三つの一つだから(ほか二つは簿記会計と日本語)、そんなにうれしくなかったが、またデザインを考えてた。第二はあったが、めっちゃつまらなくて、ずっと涼宮ハルヒマンガの第四巻読んでいた。

明日まで簿記の勉強だけで、それはもできたので、今から怠けてデザインを描いたり、ギターの練習をしたり、マンガ読んだりするだけだ。来週までのワード課題とかは後に残す。

(ところで、このごろ日本語で書くことがどんどん増えてきたね~)


Vannak hátrányai

Windows alatt például működött az infra, ami nagyon hasznos volt két-háromszáz képet átmásolni a telefonomról. Most ugyanezt ötletem sincs hogy valósítanám meg, szerencsére most csak egy kép kellett, aztán végül még azt se használtam, mert nagyban sokkal rosszabbul nézett ki, mint a pár centis telefonképernyőn.

Nem vagyok én még ehhez eléggé power user, nem vagyok feliratkozva az összes linux fejlesztői levelezőlistára és jelenleg nem programozásból élek, úgyhogy hajlamos vagyok olyan dolgokat elvárni, amiket lehet, hogy nem kéne. Például, hogy ha végre rászánom magam, hogy átformázom a dokumentumok meghajtómat ext4-re (ami a linuxnak elvileg hazai pálya, már elegem volt, hogy a Dropbox szolgáltatás nem tudja írni az ntfs meghajtókat), akkor ne teljen időbe, hogy újra működjön. Pedig telt, nem is kevésbe, mire sikerült megoldanom, hogy egyáltalán hozzá tudjak férni. Tehát: fstabba defaults, aztán a felcsatolt mappára chown és chmod, előbbi a saját felhasználónknak, utóbbi a megfelelő kóddal (777, 775 satöbbi).

Lassan sikerül mindent helyrepofoznom. Ami még hátravan: a kamera még mindig fejjel lefelé, az infra nem működik, pedig igencsak végigpróbáltam már mindent, amit javasoltak fórumokon.


Kezdődik?

Jövő hét hétfőn kezdjük a próbákat a koncertre, szerintem nem lesz ezzel gond. Két dalt adunk elő, már úgy vagyok vele, hogy tök mindegy mit (amíg nem j-pop vagy progrock, mert ezeket még nem tudom normálisan gitározni), csak legyen már. Végül Wild Cherry – Play that funky music (ének) és Jackson Five – I want you back (gitár és vokál) lett. Nem épp amire számítottam, de mostanra megfelel.

A múltkor ugye vettem határidőnaplót, ami ugyan nem pont ugyanolyan, mint amilyet akartam, de erre az egy évre már csakazértis kitartok mellette, aztán jövőre majd csinálok magamnak. Egyrészt ennek eredményeképpen esténként van hova véletlenszerű, nem publikálásra szánt gondolatfoszlányokat, -folyamokat és hasonlókat firkálni, meg amikor épp marketing órán szenesedek az unalomtól, van hova rajzolnom. És ma rajzoltam is egy egész jót, mindjárt odaérek, hogy elindul a Fireworks a virtuális gépen, és akkor gyorsan meg is csinálom. Nám, csak kell hozzá egy kép a telefonomról, az Ubuntuban meg nincs infra támogatás, úgyhogy a telefonról el kell küldenem magamnak emailben. Ha átér, akkor jó lesz (bár mindig így gondolom).

Csütörtökön meg könyvelés zh.


日本にきて困ったこと

~明日の日本語クラスの宿題だ。思ったよりずいぶん難しかった。特にいい学生っぽい言いかたをしながら(終わりの方は全く見せかけものだ)日本のやり方をのろうのは。楽しんで。~

日本に留学にくることにはいい点が多くあるが、確かに悪い点もある。例えば、帰国するためには十万円以上が必要上、飛行機も十数時間かかる。また、去年四月において日本語を全然話せずに生活しなければならなくなり、悩みは度々のことであった。しかし日本の勉強のしかたに慣れるほど困ったことがない。

去年の四月・五月ごろはまだ気づいていなかったが、春学期の試験期間について問題がどんどん出てきた。春学期は、びっくりさせるほど簡単で、あまり予習・復習をしなくても授業は難しくならなかった。しかし試験の範囲をみて試験勉強をはじめようとした際、きわかるべきのことの半分しかわからなかった。がんばって勉強しながらよく「多分、授業にこんなことがでたとき集中しなかった、だから…」と思っていた。しかし他の学生と一緒に勉強していたとき、西洋の国々からの学生は皆同じ問題にあったことがわかった。はじめては理由がわからなかったが、長く考える必要がなかった。


Zenedolgok

Egyrészt, mostanában nagyjából kétszeresére nőtt a japán zenei gyűjteményem. Hiro és egy klubos senpai jóvoltából megvan már az összes Tomoyasu Hotei album (plusz a legelső Guitarythm-t megvettem tegnap potom ötszáz jenért (meg az AC/DC Razor’s Edge-ét), nem tudtam otthagyni), lett B’z és Kemuri is (utóbbi régen is volt, csak aztán eltűnt valahol út közben), meg Hiro régi bandájának, a BAD DICTION-nak két albuma. Ha tudom, hogy ilyen zenét játszottak, kértem volna tőle autogrammot csak úgy poénból amíg még Tokióban voltam…

Másrészt pedig, vagy talán pont hogy az ilyen változások miatt, egyre nagyobb az igényem egy mp3 lejátszóra, ami megjegyzi a hallgatott számokat a last.fm kedvéért. Néha meglepve látom, hogy olyan előadók, akiknek az albumait nagyjából fejből tudom milyen pocsékul állnak a statisztikákban, egyszerűen azért, mert inkább menet közben hallgatom mint amikor a gépről a teljes kollekció megy véletlenszerűen. Így keresgéltem, és igencsak korlátozottak a lehetőségeim. Az egyik lehetőség, hogy keresek valami olyan lejátszót, ami relatíve olcsó is, és vagy a Zenses vagy Rockbox támogatja. A másik lehetőség egy iPod. Utóbbi egyrészt ellenkezik az elveimmel, másrészt ugyanazért az árért nagyobb kapacitásút kaphatok, ha például Sony Walkmant veszek. Viszont az iPod mindent tud, ami nekem kell, és ezért tényleg komolyan fontolom…


ぶっ活動

日本にきて何がもっとも驚かせたってよくきかれるが、答えはそんなに簡単じゃない。変なこと、例えばパチンコやってるおじいさんとか、確かにあるけど、びっくりするまではあまりない。

しかし質問は、日本にきて一番いい点は何かってきかれたら、答えは二つしかない。一つは違う文化になれれることだろう。もう一つは部活。自国では部活ということあまりないから、俺にとって全く新しいことだ。

東京外大の卓球部は一年間すごく楽しかったが、その半分ぐらいは俺の日本語能力は大変邪魔になったと思う。秋学期からどんどんしゃべれるようになって、部活も楽しくなってきた。そこの部員の皆さんには言葉で表せないほど感謝しても十分じゃない感じ。

で、四月に滋賀大に入学して、必ず部活に入ると思った。でもどんな部活に?体育系部活はちょっときびしすぎて、勉強できない感じがした。サークルなんかいいけど、週一回二階だけだから、でもその以上はもうダメだって…

そして軽音部から連絡きて、入ろうとした。よかった。飲み会したり、カラオケやライブへ行ったりしてるし、そろそろバンド練習もはじめるし…

昨日は教育学部の学祭へいって、そっちの軽音部のライブきいたり知り合い作ったりして、昨夜は飲み会にいって、朝から晩まで楽しい一日だった。ライブの部屋は何かものすごくあつかったけど。ライブに一回生もでて、よくできたので、こっちも一生懸命がんばらなきゃ、マケないように。


mixi

I’m probably missing some elemental concept here. True, i’m not really present on any community site but Facebook… But it’s really interesting how i can’t find anyone on mixi. Even if i search by hometown, name or age, hardly ever can i find the right person. Most of the people apparently don’t provide their full name or i don’t know how it works, because as usual when registering i just clicked “make everything public”. I’m used to that no one has normal pictures of themselves, why would they, it’s really fun to recognize someone i hardly remember anyway by the photo of a nice fluffy vanilla ice cream…

I’m really thinking of making a t-shirt with a bunch of stuff printed on it. On one side, i’d print all the answers to the questions related to my dreadlocks, and “talk to me, i don’t bite” and “add me on mixi” on the other. Of course in japanese. The first, because it’s really funny when i have to explain three times in ten minutes that yes, i can and actually have to wash my hair just normally, and that if i want to cut it that means i’m going bald (or close to it) for a while. The “talk to me” says all it needs to, and “add me on mixi” has to be there because of reasons above. I do have my real info there with a photo of me and not my favourite band, so i’m fairly easy to find.