Now work

January 30, 2010
valeblog
0 Comment

I don’t feel like working on my presentation, which is virtually done, or on my reports, which are most definitely not, instead launched SciTE and started working on the blog code—again. If someone would not happen to be following this blog long enough, this is something like a recurring joke: i’ve been “rewriting” the blog for roughly three years now, if not more, ever since i “completed” the current version. You can’t really see into it, i guess and i hope, but i’m actually quite surprised that this crappy code works at all. For the time being, i’m putting up code snapshots for you to see, test and comment. Of course it’s nowhere near functioning as of now, but it’s in progress.

Calling my old code “crappy” (and not only crappy, but also incomplete, just for your information nothing works in the admin area except for managing posts—everything else is phpMyAdmin) reminds me of what Sartre said about humans: we don’t let ourselves be defined, because as soon as that happens, the definition is already invalid. We move on. Just as when someone points out an until then unknown habit, we change. And we can break rules. Surpass ourselves.

A kötelező

January 30, 2010
valeblog
0 Comment

Tegnap kiderült, hogy Rusot és Kangt is felvették a Kiotói egyetemre, ennek örömére este ünnepeltünk. És ünnepeltünk. A közelben van egy nyugati stílusú kocsma, bár méreteket tekintve olyan (lehet), mint amikor Hófehérke először mászott be a hét törpe házába (micsoda bukkake lehetett, tudom, beteg), a hangulata jó és van egy gitár is, annyira nem is drága, mint mondtam, közel is van, úgyhogy ott éreztük jól magunkat tizenegyig. Volt sok vicces élmény…

Ma szerencsére nem volt közgáz. Tanárunknak valahova el kellett utaznia, ennyi az ok, de én csak örülök neki. Elmentem venni ezt-azt Chofuba, de amúgy teljesen eseménytelenül telt a napom. Kivéve persze az eddigi két bejegyzést…

Aludnom kéne.

Vacsorára csináltam magamnak főtt krumplit, meg konzervhalat kevertem valami zöld fűvel, amire azt mondták, hogy jó lesz vele. Raktam rá olíva bogyót meg olajat, és tényleg jó lett. Skins mellé különösen.

És igen, menet közben jött egy látogató, azért ilyen hosszas, és ilyen töredezett. De legalább ezzel vége lett.

Skins season 4

January 29, 2010
valeblog
0 Comment

Just now beside dinner i watched the first episode of the fourth season of Skins. It was pretty harsh on me, considering that since the third season ended i only watched a few anime episodes, four seasons (and so far all of the fifth) of How i met your mother and two (third in progress) of The Big Bang Theory, which are so to say more centered around entertainment and laughing, i got unused to the brute shocks of Skins. It’s only first episode as of now, but that 45 minutes just hit the spot, same as the third season did. Actually, since as i said i got unused to it, i was waiting for someone to shout “buzzinga” and everything turns out fine and shiny. Not here… I’m really looking forward to watching the whole series.

But in the meanwhile i’ll start Firefly and pick up Samurai Champloo again, because i caught up to all my series now (to be exact, in two day i will, TBBT being the one with episodes still left), and i really got used to watching something while having lunch or dinner. This is how it goes.

Miért olyan jó az Apple?

January 29, 2010
valeblog
0 Comment

Nem tudom, és nem értem, de biztos nagyon. A nagyon erős marketing és hogy milyen fertőző azért mutat valamit. Természetesen a hardver erős benne és jó minőségű. Pöpecül néz ki. Én mondjuk még nem sokat tapasztaltam, de a szoftver is gyors és egyszerűen kezelhető.

Most bejelentették az iPadet (iTampon?), és kapásból mindenki azon pörög, pedig a piacon már most is vannak jobb gépek. De Apple.

És amióta kijött az iPod, azóta ha valami Apple, akkor az népszerű és sikeres lesz. Régebben a Maceknek volt valami egyediség-hangulatuk, valahogy úgy, mint a Linuxnak. Most már ezt se lehet rámondani, mert teljesen mainstream lett, és minden második internet-léleknek leghőbb vágya egy csúcskategóriás Mac. (Ezek szerint én páratlan sorszámot húztam.)

Ugyanaz az érzés ez, mint amikor a last.fm legnépszerűbb előadók listáját nézegetem. Az az érzés, hogy hirtelen olyan nevek vannak a top 10-ben, akikről még soha nem is hallottam, azt se tudom, eszik-e vagy isszák, de belehallgatva nagyjából mind ugyanaz az indie-alter-hatású pop. Kifejezetten megnyugtató, hogy az első helyen azért még Beatles, és van Metallica meg Nirvana is ott.

De ha valami Amerikában befut, akkor az sikeres, láthatóan. És ugyanez van az Apple gépeivel is. Nem tudom, honnan jön ez a hype. Vagy csak hangosabbak az Apple rajongók, azért tűnnek olyan soknak? (Nem akarok párhuzamot húzni bizonyos magyarországi népcsoport hírhedtsége és száma és az Apple nagyon hasonló arányai között.)

Minden esetre az fix, hogy ha tablet gépet akarnék venni, inkább várnám meg a Microsoft Couriert, minthogy iPadet vegyek. (Sajnos a számítógép nem az a kategória, ahol egyszer megkóstolom, aztán ha nem ízlik, váltok másra…)

Ha valaki tudja, magyarázza meg nekem, miért “olyan jó” minden Apple termék.

On Wittgenstein’s private language argument and solipsism

January 28, 2010
valeblog
0 Comment

Yesterday while researching solipsism for my report for japanese class, i came across Wittgenstein‘s private language argument, which states, as in my understanding, that language is a tool for communicating mental images, ideas and thoughts to other minds, thus if the solipsist has a language, that implies the existence of other minds that he could communicate with.

I’m not a solipsist, though i have to say that i long considered the possibility, but it’s an endpoint of ontology and epistemology at least, of the branches of philosophy, and as such, it’s not fun. Of course this is not an argument about the philosophical validity or possibility of solipsism, what i want to point out that philosophy is a “love of wisdom”, and as for me, i enjoy developing or even just understanding a system that could explain how and why the world is, how we sense and so on. Solipsism simply kills that fun.

Read More

Ijedtség

January 28, 2010
valeblog
0 Comment

Az utóbbi egy hétben volt egy nagy ijedtségem. Többször is mentem a kampusz közelében lévő kombinibe, tejért, kenyérét, hasonlókért (lusta vagyok egyszerűen messzebbre menni, főleg hogy annyival nem drágább), és nem találtam Snickerst. Ami még rosszabb, hogy az egyetemi Co-opban se volt, pedig ott is kétszer néztem. Igencsak pánikba estem, merthát csak a kedvenc csokim, és kár lenne, ha egyszercsak kivonulnának a japán piacról vagy tudomisén. Szerencsére félelmem alaptalannak bizonyult (amint az racionálisan várható volt), és tegnap este már tudtam magamnak venni. Gyorsan be is spájzoltam a hűtőbe pár szeletet, nehogy megint elvonási tünetekkel kelljen számolnom.

Más bár hasonló téma, hogy most ahogy hazaértem suliból (ez a törióra egyre durvább kínszenvedés, mondanám, hogy legközelebb viszek magamnak valami irodalmat olvasni, mert így elviselhetetlen, de sajnos következő órán a könyvben nem szereplő, de a vizsgában számonkérésre kerülő dolgot fog magyarázni (meg kell hagyni, rendes tőle, hogy szólt előre), úgyhogy jegyzetelni kell), szóval most ahogy hazaértem suliból, csak az jutott eszembe, hogy csinálok egy “ötórai” teát, amiről pedig hogy ahhoz milyen jól esne egy kakaós csiga. Pedig ha jól gondolom, van vagy másfél éve, hogy utoljára szerencsém volt hozzá (nem tudom, hogy nyáron, amikor hazamentem, ettem-e), és most még karácsonyig biztos nem is lesz…

Ismét

January 28, 2010
valeblog
0 Comment

Valahogy megint az az érzésem, hogy nem fogok egyhamar aludni, de holnap már nincs semmi, ami miatt éjfél utánig fenn kéne maradnom. Ma még van: holnapra ugyanis jó lenne, ha lenne egy kész útvonaltervem a japán beadandómhoz, aminek témája nagyjából annyiban foglalható össze, hogy létezik-e a világ, ha igen, hogy, és megismerhető-e, és mi az ember benne. Szerencsére a kvatumfizika és Sartre nagyon hasznos és könnyen követhető gondolatmenetet ad, pontosabban elég sok ilyet, már csak ki kell választanom (meg kell írnom a vázlatot), hogy melyiket írom le.

Azt nem tudom és nem is akarom mondani, hogy könnyű lesz megírni, mert nagyjából négy oldal tartalmat utoljára akkor írtam japánul, amikor a Magyarországról szóló beadandót csináltam közgázra… Bár ha csak annyira lesz nehéz ezt összehozni, mint azt volt, akkor nincs félnivalóm. Ugyan a téma ezúttal egy kicsit absztraktabb… És ráadásul próbálom majd minél érdekesebbre és ugyanakkor (kötelező jelleggel) objektívra írni, ami megnehezíti azért a tervezést. Meg persze a nem épp friss agy és az éjfél utáni időpont se a legideálisabb…

Sabo

January 27, 2010
valeblog
0 Comment

Kang and me sabo’d school today, went to Tokyo instead, main goal being the stock exchange marketplace. It was kind of different than what we both expected—there’s this common image of the stock market, as the brokers running around, shouting, waving with papers towards each other and stuff. Well, no more, at least not here… Just as video killed the radio star, computers killed the good old stock market. Thanks to the cloud (Binh’s topic for presentation, by the way, really can’t wait to hear the whole thing), everyone can handle this kind of operations from anywhere, in case of billionaires from their huge bed with a laptop, and a girl on each side.

We also checked a huge bookstore, with a whole floor of foreign books. I almost bought myself a book, seriously considered Vanity fair, but then i realised that i have loads of books here anyway that are all waiting to be read, and that Vanity fair might not be the easiest and lightly entertaining literature that i was looking for… Also, i have manga, Twilight and a german translation of Sherlock Homes novels for easy reading and Finnegans Wake, Nietzshe and the Bible for deeper times…

And once instead of “remembered” i managed to say “覚え‘d” (oboed), same meaning, just… somehow not in the right language.

Vajon

January 27, 2010
valeblog
0 Comment

Vajon összejön? Nagyon remélem. Egy kicsit csücskös a dolog anyagi része, hogy finoman fogalmazzak, de hogy túlélem, az biztos. Mert miről van szó? Ma este leültem egy kicsit kutakodni a neten, hogy mégis hova és milyen árból tudok majd utazni a nyáron (a tanulság egyébként: Hawaii hatvanezer jen, meg is beszéltük, hogy jövő nyáron megyünk kollektíven, már most alig várom). Aztán gondoltam egyet, és miért ne alapon megnéztem, hogy most márciusban, amikor van egy-két hét szabadságunk, milyen lehetőségek lennének.

Nem akarnám részletezni, mi minden volt benne abban a félig artikulálatlan hangokból, félig jobb lett volna, ha artikulálatlan marad fajtájú káromkodásból álló üvöltésben, ami kitört belőlem. (Bár tény, hogy még mindig jobb, mint az indiai srác, aki az ötödik emeleti szobájában csukott ajtó mögött olyan hangosan énekel, hogy én a hatodik emeleti gängon (ahol az “ä” a palócos nyílt a-t jelölje) sétálva teljesen tisztán hallottam.) A lényeg, hogy harmincezer jenből (oké, plusz reptéri költségek) lehet repülni Amerika keleti és nyugati partjára is, de jelen pillanatban úgy áll, hogy New Yorkba megyünk, öten legalább. Ha ez összejön, akkor rohadt nagyot fog szólni, az biztos.

Stars

January 26, 2010
valeblog
0 Comment

At first i didn’t get it why i can see the stars now when there were hardly any on the summer sky: humidity. Summer’s so terribly humid as if we were inside a cloud all the time (even though the japanese claim that last year wasn’t even all that hot), even if it’s not visibly apparent during daytime, it’s quite evident at night: it was really an event when we could count more than five stars altogether. Even now, that the air is “clean”, there’s light pollution, so if you consider the sky a half-sphere then the “bottom” 45° from the horizon is still some strange yellowish glow, but after that, stars appear all right.

In addition to my surprisingly long “outline” presentation, today held another good point, which was the table tennis training now in the evening. Although it was quite cold, as usual nowadays after dusk, i kind of started to feel the racket and the balls (table tennis ones, before someone claimed misunderstandability, just like reasonable in case of this word itself), my smashes and cuts started to go where i wanted them and i even managed to do some surprise serves, proud.

The even better part was that Haruka brought along a friend of hers who lived for a year in Hungary, and i was astonished how well she could speak hungarian. At first i was careful to speak slow and use simple words only, but even if i sped up or accidentally used “hard words”, she could keep up. Amazing. And even her pronunciation was correct, at the sound level, which must be very difficult to start with. (Of course intonation and fluency was far from perfect, but still, she could speak, for God’s sake.) And she gave me a Balaton. I’d say “instant love” if it wasn’t misunderstandable (again) in the case of a girl…