Miért olyan jó az Apple?

January 29, 2010
valeblog
0 Comment

Nem tudom, és nem értem, de biztos nagyon. A nagyon erős marketing és hogy milyen fertőző azért mutat valamit. Természetesen a hardver erős benne és jó minőségű. Pöpecül néz ki. Én mondjuk még nem sokat tapasztaltam, de a szoftver is gyors és egyszerűen kezelhető.

Most bejelentették az iPadet (iTampon?), és kapásból mindenki azon pörög, pedig a piacon már most is vannak jobb gépek. De Apple.

És amióta kijött az iPod, azóta ha valami Apple, akkor az népszerű és sikeres lesz. Régebben a Maceknek volt valami egyediség-hangulatuk, valahogy úgy, mint a Linuxnak. Most már ezt se lehet rámondani, mert teljesen mainstream lett, és minden második internet-léleknek leghőbb vágya egy csúcskategóriás Mac. (Ezek szerint én páratlan sorszámot húztam.)

Ugyanaz az érzés ez, mint amikor a last.fm legnépszerűbb előadók listáját nézegetem. Az az érzés, hogy hirtelen olyan nevek vannak a top 10-ben, akikről még soha nem is hallottam, azt se tudom, eszik-e vagy isszák, de belehallgatva nagyjából mind ugyanaz az indie-alter-hatású pop. Kifejezetten megnyugtató, hogy az első helyen azért még Beatles, és van Metallica meg Nirvana is ott.

De ha valami Amerikában befut, akkor az sikeres, láthatóan. És ugyanez van az Apple gépeivel is. Nem tudom, honnan jön ez a hype. Vagy csak hangosabbak az Apple rajongók, azért tűnnek olyan soknak? (Nem akarok párhuzamot húzni bizonyos magyarországi népcsoport hírhedtsége és száma és az Apple nagyon hasonló arányai között.)

Minden esetre az fix, hogy ha tablet gépet akarnék venni, inkább várnám meg a Microsoft Couriert, minthogy iPadet vegyek. (Sajnos a számítógép nem az a kategória, ahol egyszer megkóstolom, aztán ha nem ízlik, váltok másra…)

Ha valaki tudja, magyarázza meg nekem, miért “olyan jó” minden Apple termék.

On Wittgenstein’s private language argument and solipsism

January 28, 2010
valeblog
0 Comment

Yesterday while researching solipsism for my report for japanese class, i came across Wittgenstein‘s private language argument, which states, as in my understanding, that language is a tool for communicating mental images, ideas and thoughts to other minds, thus if the solipsist has a language, that implies the existence of other minds that he could communicate with.

I’m not a solipsist, though i have to say that i long considered the possibility, but it’s an endpoint of ontology and epistemology at least, of the branches of philosophy, and as such, it’s not fun. Of course this is not an argument about the philosophical validity or possibility of solipsism, what i want to point out that philosophy is a “love of wisdom”, and as for me, i enjoy developing or even just understanding a system that could explain how and why the world is, how we sense and so on. Solipsism simply kills that fun.

Read More

Ijedtség

January 28, 2010
valeblog
0 Comment

Az utóbbi egy hétben volt egy nagy ijedtségem. Többször is mentem a kampusz közelében lévő kombinibe, tejért, kenyérét, hasonlókért (lusta vagyok egyszerűen messzebbre menni, főleg hogy annyival nem drágább), és nem találtam Snickerst. Ami még rosszabb, hogy az egyetemi Co-opban se volt, pedig ott is kétszer néztem. Igencsak pánikba estem, merthát csak a kedvenc csokim, és kár lenne, ha egyszercsak kivonulnának a japán piacról vagy tudomisén. Szerencsére félelmem alaptalannak bizonyult (amint az racionálisan várható volt), és tegnap este már tudtam magamnak venni. Gyorsan be is spájzoltam a hűtőbe pár szeletet, nehogy megint elvonási tünetekkel kelljen számolnom.

Más bár hasonló téma, hogy most ahogy hazaértem suliból (ez a törióra egyre durvább kínszenvedés, mondanám, hogy legközelebb viszek magamnak valami irodalmat olvasni, mert így elviselhetetlen, de sajnos következő órán a könyvben nem szereplő, de a vizsgában számonkérésre kerülő dolgot fog magyarázni (meg kell hagyni, rendes tőle, hogy szólt előre), úgyhogy jegyzetelni kell), szóval most ahogy hazaértem suliból, csak az jutott eszembe, hogy csinálok egy “ötórai” teát, amiről pedig hogy ahhoz milyen jól esne egy kakaós csiga. Pedig ha jól gondolom, van vagy másfél éve, hogy utoljára szerencsém volt hozzá (nem tudom, hogy nyáron, amikor hazamentem, ettem-e), és most még karácsonyig biztos nem is lesz…

Ismét

January 28, 2010
valeblog
0 Comment

Valahogy megint az az érzésem, hogy nem fogok egyhamar aludni, de holnap már nincs semmi, ami miatt éjfél utánig fenn kéne maradnom. Ma még van: holnapra ugyanis jó lenne, ha lenne egy kész útvonaltervem a japán beadandómhoz, aminek témája nagyjából annyiban foglalható össze, hogy létezik-e a világ, ha igen, hogy, és megismerhető-e, és mi az ember benne. Szerencsére a kvatumfizika és Sartre nagyon hasznos és könnyen követhető gondolatmenetet ad, pontosabban elég sok ilyet, már csak ki kell választanom (meg kell írnom a vázlatot), hogy melyiket írom le.

Azt nem tudom és nem is akarom mondani, hogy könnyű lesz megírni, mert nagyjából négy oldal tartalmat utoljára akkor írtam japánul, amikor a Magyarországról szóló beadandót csináltam közgázra… Bár ha csak annyira lesz nehéz ezt összehozni, mint azt volt, akkor nincs félnivalóm. Ugyan a téma ezúttal egy kicsit absztraktabb… És ráadásul próbálom majd minél érdekesebbre és ugyanakkor (kötelező jelleggel) objektívra írni, ami megnehezíti azért a tervezést. Meg persze a nem épp friss agy és az éjfél utáni időpont se a legideálisabb…

Sabo

January 27, 2010
valeblog
0 Comment

Kang and me sabo’d school today, went to Tokyo instead, main goal being the stock exchange marketplace. It was kind of different than what we both expected—there’s this common image of the stock market, as the brokers running around, shouting, waving with papers towards each other and stuff. Well, no more, at least not here… Just as video killed the radio star, computers killed the good old stock market. Thanks to the cloud (Binh’s topic for presentation, by the way, really can’t wait to hear the whole thing), everyone can handle this kind of operations from anywhere, in case of billionaires from their huge bed with a laptop, and a girl on each side.

We also checked a huge bookstore, with a whole floor of foreign books. I almost bought myself a book, seriously considered Vanity fair, but then i realised that i have loads of books here anyway that are all waiting to be read, and that Vanity fair might not be the easiest and lightly entertaining literature that i was looking for… Also, i have manga, Twilight and a german translation of Sherlock Homes novels for easy reading and Finnegans Wake, Nietzshe and the Bible for deeper times…

And once instead of “remembered” i managed to say “覚え‘d” (oboed), same meaning, just… somehow not in the right language.

Vajon

January 27, 2010
valeblog
0 Comment

Vajon összejön? Nagyon remélem. Egy kicsit csücskös a dolog anyagi része, hogy finoman fogalmazzak, de hogy túlélem, az biztos. Mert miről van szó? Ma este leültem egy kicsit kutakodni a neten, hogy mégis hova és milyen árból tudok majd utazni a nyáron (a tanulság egyébként: Hawaii hatvanezer jen, meg is beszéltük, hogy jövő nyáron megyünk kollektíven, már most alig várom). Aztán gondoltam egyet, és miért ne alapon megnéztem, hogy most márciusban, amikor van egy-két hét szabadságunk, milyen lehetőségek lennének.

Nem akarnám részletezni, mi minden volt benne abban a félig artikulálatlan hangokból, félig jobb lett volna, ha artikulálatlan marad fajtájú káromkodásból álló üvöltésben, ami kitört belőlem. (Bár tény, hogy még mindig jobb, mint az indiai srác, aki az ötödik emeleti szobájában csukott ajtó mögött olyan hangosan énekel, hogy én a hatodik emeleti gängon (ahol az “ä” a palócos nyílt a-t jelölje) sétálva teljesen tisztán hallottam.) A lényeg, hogy harmincezer jenből (oké, plusz reptéri költségek) lehet repülni Amerika keleti és nyugati partjára is, de jelen pillanatban úgy áll, hogy New Yorkba megyünk, öten legalább. Ha ez összejön, akkor rohadt nagyot fog szólni, az biztos.

Stars

January 26, 2010
valeblog
0 Comment

At first i didn’t get it why i can see the stars now when there were hardly any on the summer sky: humidity. Summer’s so terribly humid as if we were inside a cloud all the time (even though the japanese claim that last year wasn’t even all that hot), even if it’s not visibly apparent during daytime, it’s quite evident at night: it was really an event when we could count more than five stars altogether. Even now, that the air is “clean”, there’s light pollution, so if you consider the sky a half-sphere then the “bottom” 45° from the horizon is still some strange yellowish glow, but after that, stars appear all right.

In addition to my surprisingly long “outline” presentation, today held another good point, which was the table tennis training now in the evening. Although it was quite cold, as usual nowadays after dusk, i kind of started to feel the racket and the balls (table tennis ones, before someone claimed misunderstandability, just like reasonable in case of this word itself), my smashes and cuts started to go where i wanted them and i even managed to do some surprise serves, proud.

The even better part was that Haruka brought along a friend of hers who lived for a year in Hungary, and i was astonished how well she could speak hungarian. At first i was careful to speak slow and use simple words only, but even if i sped up or accidentally used “hard words”, she could keep up. Amazing. And even her pronunciation was correct, at the sound level, which must be very difficult to start with. (Of course intonation and fluency was far from perfect, but still, she could speak, for God’s sake.) And she gave me a Balaton. I’d say “instant love” if it wasn’t misunderstandable (again) in the case of a girl…

Előadtam

January 26, 2010
valeblog
0 Comment

Megvolt az elő-előadás a nyelvészeti témából. Elő-előadás, mint a tényleges előadás előtt röviden öt percben összefoglalni az előadás anyagát. Na ez nem igazán jött össze. Tegnap egész éjszaka kutattam és vázlatot írtam, először magyarul, majd már csak le kellett fordítani. A magyar nyelvből indulok, aztán egyre tágabb és ősibb nyelv-rokonságokat mutatok be, végül már a majmoknál tartok. Nem igazán sikerült csak vázlatosan előadni, nagyon kész előadásra sikerült, de azért amikor megint meg kell csinálni, még néhány változtatást megejtek — bizonyos helyeken részletesebben, máshol egyáltalán. A nem sikerült rész az, hogy nem öt perc lett a vázlatom bemutatása, hanem teljesen belemerülve fél órát beszéltem róla. Fel se tűnt.

Intermezzo, fáj a hátam, mert tegnap este egy rossz (megjegyzem, más által okozott) mozdulatból nekimentem az ajtóm kilincsének, és fáj.

A nyelvészethez még, megint kattogok, hogy mi minden nyelveket lenne jó megtanulni (természetesen végső soron mindet), most éppen a kecsua-magyar rokonság elég elszállt ötlete ihletésére valamelyik kecsua nyelvet akarom megtanulni. Komolyan utánanézek, hogy ha itt végzek, akkor tudnék-e valahol Amerikában nyelvészetet tanulni. Úgy legalább a kecsua és a nuxálk is “közel” volna – legalább ugyanazon a kontinensen.

Most utolsó órán meg elejtette a koreai srác, hogy ja amúgy nekünk most lesz még egy matek, mert az első óra elmaradt, na mondanom se kell, hogy nem óráról netezek… (Senki nem ment be, mentem a lelkiismeretem.)

Sober and irrelevant

January 25, 2010
valeblog
0 Comment

Oh, i’m both and it sucks (unlike the In flames song of the same title, which also centers aroud the same topic). Mostly the irrelevant, because there’s no easy helping that. Six-seven times ten on the ninth (billion or whatever you call that in whichever english) people is just too much inertia in the world, and i can’t see that unstable point where i could be the “small change” in a chaotic system that results in large effects—you know, that flip of the butterfly’s wing in China.

Even Naruto (what a banal example, isn’t it?) is about how plain hard work can bring results equal or better to naturals or genii (genius (plural: genii (classical roman mythology) or geniuses (colloquial)), and now i’m mythological too, though not logical). The only problem is that it still is terribly frustrating to see the talented get to a much higher level much easier and much quicker. Of course most people (i dare not write everyone) has talent for something. If i was in a shiny and optimistic mood, i’d write that of course you can still do better than any genius, if you work hard, and it’d probably be affirmed as true by many. Just not too many people will take on the challenge of competing with naturals in their own field, simply because it takes tremendous efforts in most cases. On the other hand, after a while they (the genii) have to work just as hard as well, simply because there are limits as for how far their talent goes. And the hard workers will always be catching up. Always. The good point, that will make no difference to aforementioned hard workers to work hard further. But it will take a hell even out of a genius to learn how to learn and work hard, if all went light and easy until then.

Aranyos

January 24, 2010
valeblog
0 Comment

Egy kicsit elszámoltam, hogy mi van hátra. Amikor a tanár kiosztotta, csak ránéztem, miből lesz és mennyi számonkérés. Egy fejezetnyi kanji (két adag, nagyjából 30-40) hétfőre, nem nagy ügy, ha nagyon nem lesz rá időm, akkor akár hétfő reggel reggeli közben is be tudom magolni. De azt nem néztem, hanyadik fejezet. Előzőnek az első fejezet kellett csak, amit ráadásul órán át sem vettünk, vettük helyette a harmadik fejezetet, aminek persze így órán találkoztam először az új jeleivel (nem volt vészes, szerencsére többségében csak új olvasatok). Az viszont valószínűleg csak nekem maradt ki, hogy a következő (tehát hétfőre) teszt már az ötödik lecke anyagát kéri számon, ami a 10-11. adag kanji. Ami már nyolc plusz, az első kettőhöz képest. Arra számítottam volna eddigi tapasztalatok alapján (naivan), hogy majd jelzik melyikeket kell megtanulni (mert a szövegek közül se mindet vesszük, mint a fentiekből látszik), de persze nem: gondolom inkább mindet. Örömteli.

De legalább kutattam jó sokat az előadásomhoz, szerencsére a nyelvészeti portál Wikipedián nagyon gazdag, úgyhogy szinte ki se kell mozdulnom onnan – bár a végleges előadásomhoz azért kikölcsönzök majd egy-egy Szemerényi és Greenberg könyvet a könyvtárból.

De amiért elkezdtem ezt a bejegyzést írni, hogy milyen Narutós fejezetbe bukkantam most, hogy a kanjikat pakolom Ankiba: egy adagban van a 車輪 (sharin, bár csak hangzásra meg a -rin- ugyanaz benne, mert ott 写輪眼) és a 限界 (genkai, ismerős lehet a 血継限界-ból (kekkei genkai), amik közé meg ugye a sharingan is tartozik)…

Ebédre curryt csináltam, először saját főzésű, de jó híg lett. Majd legközelebb. És sajnos a Hanamasában nem árulnak oatmealt.