valeblog

A foci pedig jó volt (fél héttől fél kilenc körülig játszottunk (megszoktam a gurai kényelmét), négy csapat volt váltott hatperces meccsekben, pörgős-izgalmas – bár nem rémlik, hogy akár egyet is nyertünk volna, nekem volt egy gólom), most már a tornaépületben is eligazodok – legalábbis a nagytermet (gondolom az azért az volt) megtalálom. Reménykedve vittem magammal a tusfürdőm és a samponom, hogy hátha ott le tudok zuhanyozni, és akkor egy nappal kevesebb a vízfogyasztásom – sikerült is, lezuhanyoztam-hajatmostam, bár a vége izgalmas lett: ugyanis nagy ésszel épp csak a törölközőmet hagytam a szobámban. Úgyhogy a ruháimmal szárítottam meg magam és az utolsók között távoztam a már lekapcsolt villanyok alatt. Utána még körülnéztem, kerestem Radot, hátha van valami élet valahol, de nyilván van, mert nem volt a szobájában, sajnos a menzán most nincs valami esti klub-parti, úgyhogy csak hazajöttem, bedobtam a rizst a húsos fajta adalékkal a főzőbe, a múlt heti szennyest a mosógépbe és eltekertem ahogy voltam (a nedves haj miatt a füles sapkámban) a százjenes boltba, narancsléért. Vettem is négy dobozzal, egyet meg is ittam most vacsorához. Ijesztő. A fényképezőmbe való elemek meghaltak, vennem kell újat. Valahogy nem hajlandóak feltöltődni és nagyon gyorsan lemerülnek. Terigetés, vacsora, most ez, aztán egy gyors tisztálkodás és kivételesen már éjfél előtt alszok. Tanulást hanyagolom, mert az első tizenhárom kanji azért megy még. Majd holnap… Most hulla vagyok.

Péntek délután Chofuban nyitottunk, ugyan szemerkélt az eső, mi hősiesen elbringáztunk a Seiyu-bä kajákat venni – otthagytam jó sok pénzt, de cserébe ez egy héten belül megtérül. Vettem rizst öt kilót, és ahogy a helyzet áll, ez egy hónapig ki fog nekem tartani… Nem csak azt, de kenyeret, vajat, tejet, narancslevet, tehát nagyjából mindent, amit fogyasztok. Azt majd még ki kell találnom, hogy az egy órás ebédszünetben hogy fogok megebédelni itthon, de megoldom. Útközben felmerült, hogy valamikor majd kéne menni karaokézni – és akkor már miért ne rögtön aznap este? Úgyhogy összetoboroztuk a kis társaságot, amihez még csapódtak is néhányan, és irány a Deep Blue a Musashisakai állomásnál. A fele bagázs hazajött éjfélkor, de mi maradtunk reggelig, és csak az első vonattal jöttünk. Izgalmas este volt, meg kell hagyni. Engem is meglepett, hogy egyáltalán nem voltam agyhalott szombaton, bár azért amikor este leültünk a társalgóba beszélgetni (még egy hosszú este), már kezdtem érezni a hat óra alvást. Mentünk Radoval telefont venni, de nem jártunk sikerrel, mert nem volt velünk senki, aki igazán tud japánul, mi meg csak minden harmadik szót értettünk az “eladó” szövegéből… Ma meg már voltam templomban, tegnap este főztem először rizst a célszerszámmal, ma ismét, a tegnapi valami instant zöldségkoktéllal, a mait curryvel ettem. Holnap meg jön az első iskolai kanji-adag.