Amikor otthon voltam, szüleimmel játszottam pár este Trivial Pursuitot. Magyarul persze, bár attól nem lesz sokkal könnyebb. Hat kérdéscsoport van benne, természettudományok, földrajz, történelem, művészetek, sport, szórakozás. Namost ezzel annyi a probléma, hogy az első két témacsoporton kívül csak nagyon nagy szerencsével kapok olyan kérdést, amire tudom a választ. A történelem tele van történelmi kérdésekkel, vagyis ki ki volt mit csinált mikor miért satöbbi. A művészet ugyanez festőkkel, írókkal és üzletfeleikkel. A sport teljesen reménytelen, mert fogalmam sincs, hogy ötven éve ki nyert magasugrásban az olimpián. Azt se tudom, legutóbb ki nyert. A szórakozás ugyanez, csak filmekkel és színészekkel. Többségében olyanokkal, akikről/amikről életemben nem is hallottam és valószínűleg soha nem is fogok többet. Ráadásul igazából még ha meg is nézek egy filmet, attól nem fogom tudni, kik játszottak belőle. Lásd például a 2009-es Star Trek filmet, amit szerintem azóta többször néztem meg, mint bármi más filmet az elmúlt tíz évben, mégse tudom, kik játszanak benne.
That body
For all the eager and starved guys out there, no girl pics are waiting here. Just a rant about how i hate my body. For all the people who almost got scared away by the disgusting emo tone in the previous sentence, i’m not going to write about how i want to cut my wrists because my hair is oily or because i got a spot on my chin or other perceived faults, as i’m not 13, and even if i were, i’m not a stupid whiny bitch. I’m just pissed off by the biology of my body every now and then.
Sometimes it does things that i can’t make any sense of. You know that after a certain age you just know how much your next moon’s blood will be, sleep you need, how much you can drink, and in general how much your body can take. And then my body sometimes just decides that it will ignore my statistics and assumptions about it and do something totally unexpected. The best of it is that that usually happens at the worst possible time. For example today this lump of cells housing/generating/manifesting my soul and conscience (underline appropriate according to your beliefs) decided that attending a class and the orientation about next term’s seminar isn’t important, and ignored the wake-up alarm (twice). This is not the first time i oversleep without any particular reason at an important time, and it really pisses me off. (Really.) (Really.)
And if you add that to the obscene idiocy that evolution displayed when human teeth evolved and other minor annoyances, i think you understand when i say i want technology to evolve so far so that i could replace parts of my body. Without looking different.
Guess so
Although i started a series of blogposts about the anime i was working on (back then) and the classes i took this semester, i continued neither. I haven’t even updated my fansub listing page where i was supposed to keep track of my translations. At least i know the reason for the latter. It’s not that i don’t care, it’s just that i’d have to download every release i translated to make a screenshot from it (i don’t really keep workraws and streamed videos are troublesome to take screenshots from), and especially now that i have a backlog of about four-five complete series to post there, i really can’t bother to download everything just for the sake of screenshots. So if someone would be so kind as to give me (preferably funny) screenshots from every episode (one from an episode is enough) of Ben-to, Phi Brain and Guilty Crown, from the first six or so episodes of Shana Final and Digimon Xros Hunters, and also my current projects (Poyopoyo, Symphogear, Ano Natsu, Nisemonogatari), i’d be really grateful. (I’d say thanks. And I’d mean it.) As for the blogposts, i was just lazy to write about stuff. Maybe i’ll write about them later. Or now.
About japanese society
You know, they still manage to surprise me after almost three years. It is known (It is known.) that in japanese society position is the most important thing. The language mirrors that with countless levels of politeness, used according to your social position compared to your communication partner. It’s not all that easy to move up on that social ladder; you pretty much have to wait so that time will give you the honors. Or do something extraordinary to distinguish yourself in your group, but that won’t really affect your relations with lower and higher groups.
However, people love to show off, i don’t know which one of the seven sins was it, but it should be one of them. This all was triggered by that on my way to the supermarket i always pass in front of the showroom (i think) with chairs lined up in two rows, blackboard in the front, and the salesman explaining why the product is good (i guess, never been in there). The thing is, a few seats in the center of the front row have “Special Seat” (特別席) written on them. They’re different in nothing else from other seats, but i’m pretty sure they charge twice as much if you want to sit there. And why would you pay? Because sitting on a Special Seat is special. People are actually doing it.
So, 2012
Thus passed new year’s, me playing drink curling with friends in their new apartment (rules: sit down in a circle; put a beer and a shot glass in front of you; someone starts by sliding their glass towards someone else’s (except their direct neighbors); if it hits, the person whose glass got hit gets the glass filled and must drink it (be it a shot or a beer), and if it misses the person who “shot” gets the glass they slid filled and must drink it), not sleeping until i got on my bus home, spent my day sleeping as usual, less hungover than usual. Sinfest had its usual year-killing edition, and now i only have less than two days in Hungary left. Also my theory that i trigger revolutions/regime changes/demonstrations is confirmed again: since i got home demonstrations against the government got rougher and rougher. Not that i mind.
The downside
It’s really great to be back home (for the simplicity of the phrase i’ll rather use this than “homeland” or “the place where i grew up”) after a year, it’s great to hang out with old friends and see my family, it’s great to visit the pubs where i spent my high-school birthdays and watch my sister decorate the christmas tree while i’m munching in tons of sweets, it’s great to mosh at a local gig and spend new year’s with friends getting wasted, but i was right when after my first return i realized that two weeks or so of this is just (if not more than) enough.
Personality-wise and mentally it’s as if i revert back to five years ago, i’m just incapable of making good decisions, i pile up regrets and “the ghosts of the past haunt me”. So yeah, i’d rather just stick to being the tourist with relatives and friends around.
ハンガリーに帰って解かった事
もっとも、絶対ここ一生生きたくないということ。春のアニメのシーみたいに未来がないとしか感じれない。政治も経済も物心ついたときからずっとなんか危機っぽくやばかったけど、なんとなくいけた。しかし今のグローバルの経済危機はもう何年も続いてるしセクターからセクターへうつってるみたいだし、すでに弱かったハンガリーはさらにやばくなった。それに加えて民主化以降２０数年の政治もいいといえる政府は一度もなかった。また公安も恐ろしい状態で、俺の育った街は日が沈んだ後街を歩くさえも怖いほど。後は観光客には多分わからないが、人の話とかちょっとだけ聞くと不満、不安、短気しかみえない。収入が低くて、税金や物価が高くて、生活は安定できない。それに失業者も多くて自発的と非自発的の比率もなんか知りたくもないぐらいだ。
こんな環境には帰りたくない。家族や友だちがいなきゃ絶対一度も帰らない。「そんな国を助けるのはお前の役割やろ」と言われたことあるから言うけど、千万人の中で約６割がどうしょうもないぐらいのあほなら、残りの考えることぐらい多分できる人たちは何もできない。あほの方がいつもうるさいってこともあるし、あと考えれば人たちが違うことにたどり着いて、違うやり方を選ぶことが多いから団結が難しいしもともとハンガリー人はそんなこと簡単にできる性質じゃないし。そして世界の反対側に住んでる俺が毎日デモ行ったりできないし。（日本の方はデモに行くべきと思ったことなかったけど、もしあったら行くよ。）
Különbség a kávé és a tea között
Kávét bírok teljesen önmagában inni, sőt, csak úgy szeretem. Ezzel ellentétben a fekete teával vannak gondok. (Zöldet meg nem iszok annyit, hogy bármi feltűnhetne.) Ha tejjel és mézzel iszom, ahogy egyébként mindig, ha van itthon tej és méz (és mostanában egyszerűen nem volt pénzem mézet venni), akkor nincs semmi gond, ellenben ha magában iszom, akkor a következő dolgok történnek.
Először is, felébredek tőle. Ha rakok bele valamit, akkor is mindig felserkent a tea, bár teljesen máshogy, mint a kávé. A kávé robbanásszerűen és úgy, hogy alig bírok magammal, ezzel szemben a tea csendesen és úgy, hogy mindenképpen alkotni akarok valamit. Lehet az programkód, blogbejegyzés (hoppá), vagy akár novella vagy vers is (mint az gimis koromban igen sokszor előfordult, hiszen akkor nem kávéztam még). Ha viszont magában iszom a teát, akkor ugyan egy kicsit vadabbul ébreszt fel, cserébe viszont halványan megfájdul tőle a fejem, rázni kezd a hideg és furcsán émelygek tőle.
Az is jelentős különbség, hogy kávém nincs itthon (pontosabban eszpresszóba való van, csak az eszpresszófőzőben eldugult valami, úgyhogy az kiesik), ellenben teám annyi, mint a tenger. Persze mézem sincs.
Hőszigetelés, minek az
Az biztos, hogy itt “délen” a japánok nem ismerik ezt a fogalmat. Azt nem tudom, hogy Hokkaido magasságában, ahol azért már igencsak télies a tél, mi a helyzet (azt hallottam, hogy ott létezik központi fűtés). Nem tudom megérteni, hogy miért egyrétegű üveglap az ablak, hogy miért nincs telefújva azzal a szigetelőhabbal az egyébként puszta kézzel áttörhető fal, amikor azért itt is tud igen hideg lenni (nyáron meg igen meleg). Pedig mennyivel egyszerűbb (és olcsóbb) lenne, ha nem kellene folyton mennie a légkondinak, nyáron azért, mert besülnek az áramköreim, télen meg azért, hogy ne deresedjen meg szegény páfrányom.
Igazából ezt most az ihlette, hogy elmentem bevásárolni, és addig egy órára bekapcsoltam a légkondit. Még ment, amikor hazaértem, és egész kellemes volt akkor éppen a szoba klímája. Azonban most letelt az egy óra, meg azóta még egy jó húsz perc, és ugyan be van csukva minden ablak, még a(z egész vastag) függöny is be van húzva, és megy az asztal alatt a fűtőtest, hogy ne fázzon a lábam, máris kezd hideg lenni. Felmerül bennem, hogy ezt mégis hogy.
Ritkaság: egy jó nap
Ez a mai nap egy kicsit több szempontból is rendkívüli volt. Először is, nem aludtam délután egyig (csak délig), és valami egész izgalmasat is álmodtam, de azt már nem tudom, hogy mit. Megreggeliztem és gyűjtögettem még a hazaútra némi finom halálmetált (igazából erre kéne valami jobb név, mert az egyetlen dolog, ahogy kötődik a halálhoz, hogy ha hirtelen kirobban a hangszóróból, halálra ijeszthet), aztán elhúztam kondiba. Út közben majd’ befagytak a testnyílásaim, olyan iszonyú szél fújt. Aztán kinyomtattam és beadtam a beadandót, amit még kedden megírtam, és beugrottam a helyi TO-ra (tanulótámogatási iroda), mert ugyan tegnap beadtam a papírt, hogy változott a klub honlapja, hívtak (amíg aludtam), hogy ez nem lesz jó. Na mondom mi lehet, mint kiderül az a gáz, hogy linkeltem az előző honlapról a fényképgalériákat, és a tavalyi táboros képek közé a nagy eszű előző admin feltöltötte azokat a képeket is, ahogy az egyik azóta negyedéves hulla részegen egy szál alsógatyában (majd anélkül) pózol… Ráadásul az előző oldalhoz nekem nincs is hozzáférésem, úgyhogy szóltam az előző adminnak, hogy nem ártana leszedni…
-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kubernetes kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 艦これ 軽音-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kubernetes kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 艦これ 軽音
七大陸最高峰チャレンジ