valeblog

A mai nappal megvolt erre a hétre az utolsó vizsgám – ez azért csak öt volt három napba zsúfolva. Jövő hétre még így is marad hat, ráadásul szinte mindre nagyon keményen tanulni is kell majd.

Jövő héten kerül majd színre a nemzetközi gazdálkodás egy, ami ugyan nem tűnik vészesen nehéznek, de azért a holnapi napom valószínűleg rá fog menni. Kedden lesz a két “könnyebbik” tárgy, a mittoménmilyen-menedzsment meg a nemzetközi pénzügy, amikre a hétfő estét tervezem majd rászánni. Szerdán aztán beüt a krach reggelről a könyveléssel majd este a mikro kettővel, csütörtökre így marad a makro egy.

Nem szoktam általában betáblázni, hogy mikor tanulok mire, de tekintve, hogy a jövő heti hatból négyre valószínűleg egész napokat rá kell majd szánnom és a másik kettőre is elmegy majd egy délutánom, most kelleni fog.

Az évben két olyan időszak van, amiken minél hamarabb túl akarok esni. Általában zavar, ha gyorsan telik az idő, szeretek mindent teljesen kiélvezni és aktívan tölteni a napjaimat, de a két vizsgaidőszakom heteit szíves örömest feláldoznám. Bár mondjuk még mindig jobb (talán), mint otthon, mert nekem nem egy hónap, csak két hét a vizsgaidőszak – igaz, cserébe van, hogy három vizsgám is van egy nap.

Még el sem kezdődött (holnap délután egykor fog), de már várom, hogy vége legyen. Nem lesz könnyű menet, de megoldom valahogy.

Aztán ha vége lesz, már tényleg nem marad más, mint koncertekre járni, egész éjszakákon át fordítani, aztán a nappalokat átaludni (mert minek az) – meg mellesleg elolvasni azt a (japánul) közel hatszáz oldalas könyvet, amit áprilistól a szakszemináriumon fogunk feldolgozni. Kíváncsi vagyok, sikerül-e majd a végére érnem…