Úgy tűnik, egyelőre munka nélkül maradok, de nem is tervezem erőltetni. Annyira nem leszek csóró, hogy menjek vissza a balettbe ugrálni valami áruházba dobozokat pakolni, úgyhogy csak egy kicsit visszaveszek a költekezésből.
Így visszagondolva az interjúra, el tudom képzelni, hogy miből tudhattam volna (gondoltam is), de inkább optimista voltam. Nagyon dicsért a manusz (gondolom, hogy helyreállítsa az akkor még (és most se) sérült önbizalmamat), plusz el se vette az önéletrajzot, amit vittem, pedig direkt kérték.
Így ugyan lehet, hogy külföldre idén nyáron nem jutok el, de ha így alakul, akkor veszek egy jó országúti bringát és körbetekerem (szigorúan biciklis értelemben) Japánt. Ha ez lesz a terv, akkor majd toborzok ismerősöket hozzá, például az egyetemről az egyik angol lektor is nagy bringás. Ha viszont tudok utazni, akkor vannak lehetőségek, például Mongólia vonattal (Kínán át), vagy ha arra nem is telik, akkor Korea, Taiwan és/vagy Hong Kong…
A mai elsődleges cél pedig a könyvelés megtanulása volt, ami úgy érzem, hogy nagyjából sikerült. A korábbi vizsgafeladatsorokon végigmenve, nem sok helyen kell totóznom és azt hiszem, hogy a 精算表 számolását is nagyjából megértettem (legalább már van rá két teljes kész minta). Holnap csak a japán előadásom lesz, szerdán jön a könyvelés, aztán csütörtökön két váltósúlyú (egy matek és egy az önkéntesekről, a vizsga maga könnyű, de készülni kell rá), pénteken pedig egy nehéz- (japán) és egy középsúlyú (a részvényes tárgy, megkaptuk előre a vizsgafeladatokat, de attól még sokat kell rá készülni) vizsga.
