Még emlékszem, amikor mi vártuk a ponthatárokat két éve, milyen volt ülni a kocsmában a sörök és rövidek meg a biliárdasztal mellett és várni az eredményeket. Sorban jöttek a telefonok az osztálytársaimnak és barátaimnak, hogy hova vették föl őket, ahogy megjelentek a ponthatárok a felvi.hu-n. Volt egy nagyon egyedi hangulata annak az eredményvárós estének, amilyen addig se, azóta se igen volt több. (Talán az érettségi eredmények voltak még ilyenek, de az közel sem volt ilyen csoportos buli, vagy csak nem emlékszek rá, ami szintén elfogadható magyarázat.) Eredményvárás pedig annál több volt, vizsgák, a japán ösztöndíj (azt se felejtem el, amikor egy szürke téli reggelen csörgött a telefonom, hogy szia mehetsz Japánba, köpni-nyelni nem bírtam nagyjából, a hírt is eldugtam ugyanúgy, ahogy anno a filozófia oktv eredményemet), még vizsgák, egyetemi felvételi (megint) satöbbi… Na mindegy, a lényeg, hogy sok szerencsét nektek mindenkiknek, akik most a 2010-es ponthatárok miatt kell izguljatok. Remélem mind bekerültök oda, ahova akartok.

Nyár van, már végre olyan igazi, nem az esős évszak fülledt felhőssége, hanem nyár. Nagy meleg, kék égen gomolygó fehér felhők, napsütés, kellemes szellő, meg minden. Az esős évszak mennydörgését váltja a kabócák zúgása. Szól a hetvenes évek eleji rock (most épp Rush, Yes), és rámjön az inger, hogy bepattanjak egy kisbuszba és beutazzam a világ összes nyári fesztiválját. Kár, hogy Japánban lényegében ismeretlen ez a hippi-inspirálta nyári életmód.

Persze én meg a hippik, a világ két vége, mert nekem még ilyenkor is a vizsgáim miatt kell aggódni és ilyen ragyogó vasárnap se tudok a tópartra kiülni, hanem a szobámban kell írnom a beadandóimat. Remélem nem kell mondanom, mennyire nincs hozzá hangulatom, de legalább ha vége, akkor két hónapra vége, és csak a buli és a nyár jön. Meg valami meló, ha nem jönne ki minden az ösztöndíjból.

Közben befejeztem a Fullmetal Alchemist: Brotherhoodot és a Samurai Champloot is. Jó vagyok vagy jó vagyok? Volt tegnap számonkérés japánból, de amilyen lehetetlen volt, úgy gondolom, hogy a tanár ezt nem veszi komolyan és csak gyakorlás a vizsgára. Mert abból meg lesz kettő is, és ahogy nézem a tavalyi feladatokat, nem lesz egyszerű.

Amúgy tegnap egész nap a feketeing-szakadtfehérfarmer-geta kinézetben toltam. A geta eggyel elviselhetőbb volt, mint a múltkor, bár a bal lábamat megint szétszedte. Este mentem Kiotóba is, és úgyan a Gion fesztiválra nem értem oda, volt részem egy degeszre zabálós (tabehodai) yakiniku (grill?) partiban.

Hajnalban aztán valahogy eljátszottam az álmomban megfordulós figurát, még a párnámat is vittem magammal. Ezt eddig egy kezemen meg tudom számolni, hányszor sikerült. A figura lényege, hogy álmomban hosszában fordulok meg az ágyon, nem tudom hogy.

Aztán mentem kondiba meg futni, mire hazaértem már hulla fáradt voltam, de nem adtam fel és kitakarítottam, mert már lassan élhetetlen volt a szobám. Most meg csillog-villog (nem). Vásárolni is voltam, vettem tusfürdőt (nem egyszerű mutatvány találni valami nem nőszagút), pólót (amit eddig pizsipólónak használtam, menthetetlenül szétment, már be se rakom a mosógépbe, mert úgyis darabokban jönne ki, kuka), hajszárítót (úgyhogy holnap reggel hajmosok) meg deót. Azóta meg próbálok életben maradni, kitalálni mi legyen vacsorára meg ilyen létszükségletek. Alvás előtt azért a Starship Troopers filmet megnézem.