Ma volt a vágás, ahova én ugyan nem mentem, de cserébe a feletteseim szinte mind, aminek az lett a következménye, hogy egész nap vajmi kevés tennivalóm volt. Nem kell félreérteni, az esetek többségében alapból se lenne több, csak a feletteseim szeretnek minden vackot a nyakamba varrni, hiszen “hadd tanuljon az újonc”.

Ráadásul volt időm így megírni egy emailt, ami már nagyon régen érett, és volt energiám utánanézni néhány eseménynek, amikre terveztem menni az elkövetkező időben. Így esett, hogy megvettem a jegyemet a novemberi Knotfestre, október közepére egy sörös eseményre, meg sikerült belépőt szereznem egy társasági eseményre is.

Ja hogy ez a szóvicc csak angolul működik? Nekem nem szólt senki…

Ma különösen hosszú ugyan nem, de különösen fárasztó napom volt. Eleve reggel sikeresen elaludtam, úgyhogy nem tudtam teljes távot futni. Folytatódott a már-már szokásossá váló reggeli kocsikázással, majd az estig tartó szinte folyamatos hajtással.

Ma elég vicces egy szombatom volt. Eleve nem sok tennivalóm volt. Be volt tervezve a kondi plusz futás, estére meg össze kellett szedni egy csapónyi anyagot, amivel végeztek épp a fázisrajzolók. Ebből az lett, hogy délután kettőig aludtam (“csak még egy kicsit”), aztán sikerült remek időzítéssel elmenni kondiba majd futni, aztán hazajönni. Remek időzítéssel, mert pont mindig akkor esett az eső, amikor fedett helyen voltam, így egyszer sem áztam meg.

Írtam egy felirat-“fordításról” (szigorúan idézőjelben), de amúgy csak (nagyon aktív) semmittevéssel telt az este. Tizenegy körül aztán be a stúdióba, ahol aztán kiderült, hogy van ám több tennivaló is, úgyhogy a kellemes éjszakai autózás után még játszadoztam egy darabig táblázatokkal és képletekkel (majdnem azt írtam, hogy az Excellel, de OO Calc). Elmúlt három óra, mire hazaértem.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a Family Martban kapható csokis táska nagyon jó megmelegítve.