Nem feküdtem le korán, nem keltem föl korán. Nem hitem a Korán. Eddig gondolom nincs meglepetés.
Aztán valamikor a délután folyamán eljutottam odáig, hogy ideje lenne akkor nekiállni megtanulni a két Oasis számot holnapra, ha már reggelről próba van. Meglepően könnyen ment, két-három próba után már nagyjából hibátlanul ment.
Nem úgy a Red Hot (amit amúgy erre mindenki inkább Red Chilinek hív) Snow-ja, amiben a szám java egyszerűen olyan gyors (bár legalább egyszerű), hogy nem tudom még pengetővel se tartani a tempót, úgyhogy kényszerből egyszerűsítettem.
Lassan este lett, úgyhogy intermezzoként elmentem bevásárolni. Hazafelé aztán fölcsendült a fülesemben a Sex Pistols Pretty Vacantja, amit egyébként elvileg majd játszunk, és ez megihletett.
Ahogy hazaértem, nekiálltam, és a dalszöveg mellett a basszust is elkezdtem gyakorolni – szerencsére a punkzene atyjai nem vitték túlzásba a zenei komplexitást, úgyhogy rövid gyakorlás után már ment egyszerre a kettő.
Aztán abból is elég lett, de nem akaródzott letenni a gitárt, úgyhogy elszórakoztam egy kicsit egy System számmal (a szemfüleseknek feltűnhet, hogy a gitárosnak olyan fehér SG 400-a van, mint nekem), és ez lett a zárás. Bár aztán még volt kísértés, hogy egy Neal Morse számnak is nekiugorjak, de egy fáradtsághullám ezt könnyedén legyűrte.
