Félelmetes belegondolni, hogy holnap már csütörtök van, azaz lassan egy hete volt, hogy a ZP záróbuli Kaukázus koncerten voltam. Pedig menet közben hányszor terveztem, hogy írok róla… Megérdemelte ugyanis. Igazából még dolgozok az elméleten, hogy mégis mi teszi a jó koncertet – ez viszont jó volt, mindenképp. A drágaságommal mentem, és ez csak emelt a dolog értékén. Végig énekeltem, ugráltam és hasonlók, ahogy az egy pohárnyi vodkanarancs után el is várható. Koncert után, ahogy nézegettem a Kaukázus mp3 gyűjteményemet, jöttem rá, hogy tulajdonképpen nekem a koncerten játszott számoknak a fele sincs meg, és mégis tudom mindnek a szövegét és a többi – mit nem tesz néhány koncert! Nagyon nagy hangulat volt bár a tömeg is hatalmas volt. Alternatív naprakész rock. Nem csoda, hogy milyen népszerűek…

Az utóbbi (és eljövendő) napokban elég sok koncerten jártam (egész pontosan minden este egyen). A PASO ZP-beli fellépéséről már írtam, de az csak a kezdet volt (szerdán).

Tegnap este a Gödörben volt Európa Kiadó koncert. Mivel nem volt ingyen, nagyon nem (2200 magyar forint (ez olyan vicces, mert a “forint” Firenze nevéből jön, vagyis a pénz így magyar firenzei lesz…) volt, ami az én költségvetésemhez mérve óriási összeg), komolyan fontolgattam, hogy nem megyek, csak korábban már megbeszéltem egy régi jóbaráttal, hogy együtt megyünk, és utolsó pillanatban nem volt arcom visszamondani – és nem bántam meg. A Kiadó előtt a Lopunk jó kis Sex Pistols estet csapott, nagy hangulattal. Hogy nehogy elaludjak, beálltam a népbe ugrálni, és tényleg jó lett. Még mielőtt a Kiadó a húrokba csapott volna, szerencsémre kaptam egy ingyen sört, ami (mint mindig) nagyon jól esett, aztán Kiadó alatt már majd’ elaludtam, mert ez ugyan nagyon jó zene a maga műfajában, viszont abszolúta nem az, amire én meg tudok mozdulni… Úgyhogy nem viselt meg, amikor végül vége lett.

Ma meg ismét csak egy koncert, ismét a ZP-ben, ezúttal Kispál és a Borz. Jó koncert volt, sokkal jobb, mint amilyenre eredetileg számítottam. Nem vagyok művelt kispálos (ismereteim a Holdfényexpresszig terjednek), se az a hatalmas rajongója a műfajnak, viszont ez így most nagyon jó volt. Iszonyat nagy tömegben drágaságommal beverekedtük magunkat előre, ahol a koncert végéig ment a mozgás, olyan szinten, amilyet én igazság szerint még nem láttam, pedig voltam már egynéhány koncerten. Nagyon nagy buli volt, aki nem volt ott, igazán bánhatja.

Valahogy hirtelen nagyon késő lett, úgyhogy most vár a zuhany és pihe-puha ágyikóm, mert holnap fél tíztől honfoglalok a koleszosokkal (akik közé jövő héttől magam is tartozni fogok).

Amúgy jó volt a Nightwish. Nem kicsit, nagyon. A Pain mondjuk, mint előzenekar, mélyen alulmúlta a várakozásaimat – ugyanis tőlük csak két dolgot vártam: nagy bulit pogóval és a Bye/Die-t. Egyiket se kaptam meg. Egyrészt röviden játszottak (alig fél órát), másrészt minden második jelenlévő – nyilván a Nigthwish miatt, de akkor is – lány volt, így pogó se lehetett, hiába is próbálkoztam.

Na de a Nightwish. Az egyszerűen frenetikus volt.

Tegnap este egy kicsit talán jó volt. Nagyjából éjfélre értem haza, úgy, hogy hét körül kezdődött a hadművelet. A STC-ben volt egy koncert. A fő attrakció a Macskanadrág volt, de még volt ezen kívül két másik zenekar is, akikről viszont semmit nem tudok – nem igazán foglalkoztatott a szereplésük. A Macskanadrág viszont nagyon jó bulit csinált – így belegondolva, ahány koncertjükön eddig voltam, mindre igaz volt ez. Az első zenekar alatt csak üldögéltünk és sörözgettünk, aztán amikor a húrok közé csaptak a tarjáni pankrokkerek (értsd az MNG), természetesen rövid távon ott termettünk az “első sorban” (bár ekkora népességnél nem biztos, hogy van értelme az “első sornak”).

Jó volt ez a tegnap esti koncert. Úgy nagyon, néhány keserűbb ízzel (nem feltétlenül azonos a rossz ízzel: a vodka például). Jót beszélgettem néhány rég látott barátommal, összeakadtam olyanokkal, akikre nem is gondoltam volna, és természetesen péppé pogóztam magam. A nyakam csak természetes hogy fáj, a bal könyökömben sem stimmel valami, jobb lábszáramon egy acélbetétes rúgás nyoma látható, fölötte a térdem is eléggé megsínylett egy elvágódást, de ezek nem fájnak, inkább csak örülök nekik. Amiért ott voltam, az tényleg jó volt, sörözgettünk, buliztunk (úgy nagyon), a fentebb említett barátom zenekara is jó bulit nyomott (ez volt a vonzó tényező ebben az estében), meg is lepődtem, hogy az öt tagból hármat ismerek…

Ma pedig olvasni fogok, integrálok (sokat), és megcsinálok egy ideiglenes megoldást egy projectnek.