Tegnap este egy kicsit talán jó volt. Nagyjából éjfélre értem haza, úgy, hogy hét körül kezdődött a hadművelet. A STC-ben volt egy koncert. A fő attrakció a Macskanadrág volt, de még volt ezen kívül két másik zenekar is, akikről viszont semmit nem tudok – nem igazán foglalkoztatott a szereplésük. A Macskanadrág viszont nagyon jó bulit csinált – így belegondolva, ahány koncertjükön eddig voltam, mindre igaz volt ez. Az első zenekar alatt csak üldögéltünk és sörözgettünk, aztán amikor a húrok közé csaptak a tarjáni pankrokkerek (értsd az MNG), természetesen rövid távon ott termettünk az “első sorban” (bár ekkora népességnél nem biztos, hogy van értelme az “első sornak”).

Jó volt ez a tegnap esti koncert. Úgy nagyon, néhány keserűbb ízzel (nem feltétlenül azonos a rossz ízzel: a vodka például). Jót beszélgettem néhány rég látott barátommal, összeakadtam olyanokkal, akikre nem is gondoltam volna, és természetesen péppé pogóztam magam. A nyakam csak természetes hogy fáj, a bal könyökömben sem stimmel valami, jobb lábszáramon egy acélbetétes rúgás nyoma látható, fölötte a térdem is eléggé megsínylett egy elvágódást, de ezek nem fájnak, inkább csak örülök nekik. Amiért ott voltam, az tényleg jó volt, sörözgettünk, buliztunk (úgy nagyon), a fentebb említett barátom zenekara is jó bulit nyomott (ez volt a vonzó tényező ebben az estében), meg is lepődtem, hogy az öt tagból hármat ismerek…

Ma pedig olvasni fogok, integrálok (sokat), és megcsinálok egy ideiglenes megoldást egy projectnek.