Tag: magyar

Kis zöld takony

Semmiség. Csak rájöttem, hogy a bejegyzés szövegébe nem tudnám értelmesen beleszerkeszteni a “kis zöld takony” kifejezést, ezért adtam címnek… Ennyi.

Amúgy tegnap is jó kis napom volt. Meg ne kérdezze valaki, mit csináltam egész nap, merthogy fogalmam sincs róla. Azonkívül, hogy a StarCraft II nyilvánossá váló videói, képei és egyéb infói körül zizegtem, azt hiszem, semmi lényegeset nem is sikerült tennem… Este mondjuk elmentem úszni, dehát az igazán nem nevezhető lényegesnek – bár az igaz, hogy ezúttal majdnem sikerült végigúsznom víz alatt a medencét egy levegővel.

Ma pedig… Azonkívül, hogy reggel természetesen ellenőriztem az újabb infómorzsákat az egyetlen játékkal kapcsolatban, amivel fogok játszani az elkövetkező pár évben (a WarCraft III mellett, természetesen – most is ezt fogom tenni, multiban LAN-on), még délután meg kell tanulnom a középkor irodalmát, és azért az ókor végét is át kéne olvasni még egyszer, mert az nem maradt meg annyira.

Amúgy pedig most kint voltunk focizni meg pingpongozni. Jól le is izzadtam, egy kis szerencsével barnultam is, de minden esetre jól esett. Az egyik “karkötőmnek” (a tavalyi Wan2 belépő) viszont kezd hányásszaga lenni így fürdés után, úgyhogy le lesz vágva…


Végeredmény

Végül is úgy döntöttem, hogy ma még nem ejtem meg azt, amiről írtam, inkább majd holnap, úszás után. Éppen ezért ma még az e heti Bleach részt se néztem meg, csak a Narutot, meg most még szerintem megnézek néhány Samurai Champloo-t – ez utóbbiról anno annak idején eF`k3_ anime oldalán olvastam, megtetszett, nemrégiben letöltöttem, és mostanában kezdtem el nézni. A Narutoban nem sok történés esett, bár ettől függetlenül nem volt unalmas, egyáltalán, csak épp az előző részekben megkezdett csatákat folytatták. Tudom, hogy miért húzzák ennyire, de akkor is azért sírok, hogy legyen már egy kicsit sűrűbb. Mert így híg a leve, pedig valójában nagyon jó.

Ezenkívül olvastam egy nagyon jó hírt is, bár ez még közel sem olyan fontosságú, mint az, amit holnap várok, viszont a jövőmre való kihatásban sokkal lényegesebb, bár világtörténelmi szempontból talán nem olyan jelentős, mint a másik. Találó volt a világtörténelem szó használata, ugyanis pont erről van szó. Talán néhányan közületek, akik talán már régebben is olvastak, elmékeznek, hogy írtam róla, hogy szeretnék japánba menni egyetemistának. Ma egyrészt arra jöttem rá, hogy nem kell feltétlenül meglennie már az érettségi bizonyítványomnak a jelentkezéshez, ami azt jelenti, hogy már jövő tavasszal jelentkezhetek, ami 2009-es japánbeli tanévkezdést fog jelenteni jobb esetben; másrészt pedig arról kaptam egy nagyon örömteli felvilágosítást, hogy az idéntől kezdve a felvételiben (merthogy ennek az ösztöndíjnak feltétele a japán MEXT által megszabott vizsga letétele) nem szerepel a világtörténelem – ez volt az egyetlen, amitől féltem. Most már semmi nem állíthat meg, csak az érettségik legyenek majd meg. Legyen már jövőre!


Fejlesztek

A változatosság kedvéért ma is nagyon jó napom volt. A bejegyzés címe arra utal, hogy most, kb fél perc alatt, megcsináltam a kommentekre való válaszolás lehetőségét, tehát mostmár működik a kommentek fejlécében lévő “Reply” link. Ennyi is volt mostanában az összes fejlesztés, még csiszoltam ráadásképpen a formázáson is egy kicsit, de nem sokat. A mosolyok (gyk smiley-k) támogatása is hamarosan érkezik, a regisztrációval és (tudom, tudom) a podcasttel egyetemben. Ó bárcsak, ó bárcsak (sóhajt a fakopáncs, a kéreg a fán lenne puhább – de nem, ez most nem a Stanley, a szerencse fia, ez Vale blogja) hosszabbak lennének a napok vagy legalább én megtanulnám normálisan beosztani az időmet…


Eső (megint)

Még mindig. Úgy örülök neki… Este hét van, jó sötét, az ég lázas zöldessárga, dörög, villámlik, fúj a szél és esik. Lehet, hogy én vagyok valami káoszszerető figura (merthogy ez a díszlet igencsak zavarodott, szürreális látványt nyújt), de ez nagyon tetszik, legyen még ilyen. Arról nem is beszélve, amit anno kettővel ezelőtt németül írtam. És új avatarom van.


Regélek valamit

A mai napom is elég jó lett, legalábbis eleddig úgy érzem. Reggel elrohantam suliba, végültem öt órát, végigfutottam az egy tesimet, aztán hazajöttem, közben csináltam ezt-azt, aztán néztem egy adag animét, aztán… aztán most itt vagyok. Ez egy hosszú és unalmas leírása lesz az elmúlt egy napomnak, úgyhogy akit nem érdekel, az (most mondhatnám, amúgy tirpák módra, hogy az meg**szhatja, de e helyett inkább) ne olvassa tovább a bejegyzést…


Végre

Végre a kommentek normálisan rendezve jelennek meg a jobb oldali menüben. Eddig ugyanis úgy volt, hogy a legújabb bejegyzésekhez érkezett első kommentet jelenítette meg, de ma egy csöpp guglizás után találtam egy olyan minta lekérést egy segítségnyújtó fórumon, ami alapján már jóra meg tudtam írni, úgyhogy most már elvileg a legújabb bejegyzések legújabb kommentjeit listázza ki. A következő rész, amit megcsinálok, a regisztráció lesz (esedékes az elkövetkező két-három napban, egy kis szerencsével), aztán jön végre a podcast.


“Koncert”

Nos, tegnap este ugye elmentem arra a koncertre a Frei Caféba (vagy Café Frei, ahogy tetszik, lehet fordított ékezetes é-vel (è) is csinálni, de azt nem tudom hirtelen előidézni a klaviatúrán, úgyhogy érjétek be a rendessel (é), mert nincs jobb) egy jó barátommal és az ő néhány jó barátjával. Nos, az előadó egy finn gitáros duó, az egyikük (aki többféle gitáron, elektromoson és furcsán is játszott) nevére emlékszem már csak egész biztosan, ő volt Jukka, de hogy a másik Hansky vagy Hansi vagy mi volt, azt bizony – szánom-bánom – nem tudom, a neten sem találtam most hirtelen semmit róluk (még jó, hogy ilyen jó a Dixieland feszt netes hírverése). Ez már csak azért is kellemetlen, mert ő volt a vezéralak, az énekes, a kapcsolat a közönséggel (azaz velünk). A folytatásban lesz részletezés.


Egy a sokból

Jó volt ez a mai nap. Lehet komolyan is venni ezt a kijelentést, de nem szükségszerű. Sajnos ma (immáron harmadik hete) elmaradt a filozófia órám, úgyhogy (ez már nem sajnos) suli után rögtön mentem, és megvettem magamnak néhány apróságot (dorkó, füzet, magazin). Részletezem is, mert nem sok jobb dolgom van (még): dorkót azért vettem, mert egyrészt olcsó, másrész könnyű, harmadrészt csak egy pár viselhető állapotban lévő nyári csukám van, negyedrészt még trendi is (komolyan ne vegye ezt az utolsót valaki). Füzet címén egy A4-es spirál négyzetrácsos szépséget kell érteni: elég nagy szükségem van az ilyenekre, mert a matekfakt úgy falja a füzeteket, mint a tűz. Korábban két évig is eltartott egy ilyen füzet, most meg kénytelen vagyok két-három havonta újat venni, pedig ha valaki, hát én kis betűkkel írok (ebbe ne tessék semmilyen komplexust vagy ilyesmit belemagyarázni, kedves grafológusok, nem érdekel). A magazint pedig csak azért írtam dőlt betűkkel, mert abban a fél pillanatban nem jutott eszembe a “folyóirat” kifejezés, és felbosszantott, hogy csak egy ilyen idegen szót tudok használni. Amúgy pedig a delikvens a National Geographic aktuális száma – sajnos a múlt havi nincs meg, de különben, ha tehetem, mindig megveszem. Vagy legalábbis megvetetem valamelyik ősömmel, ha le vagyok égve.

Este pedig megyek koncertre a helyi Cafè Frei-be. Mindkettő érdekel, a koncert is – egy finn gitáros-duó fog játszani, ha minden igaz – és a hely is. Kívülről már sokat csodáltam meg sok jót is hallottam róla (meg egy kevés rosszat is az árakkal kapcsolatban), ezért igencsak várom már az estét. Addig pedig a műsor: még egy bejegyzés megírása, továbbá a holnapi biológia és történelem tantárgyakból írandó témazáró dolgozatokra való készülés (de csinos lett ez a második tagmondat is). A koncertről holnap beszámoló. És ez az első bejegyzés az új blogba, aminek nem tudtam egynél több kategóriát kitalálni.


Irodalom

A mai program pedig a továbbiakra: megtanulni az ókor irodalmát. Bár csak jövő csütörtökre kéne különben, nagyon jól tudom, hogy ez után nem tudnám magam rávenni, hogy hozzányúljak, és úgy járnék, mint nem egy filozófia órán, ahol ott hallottam a fogalmakat először, pedig elvileg én már azt az anyagrészt addigra megtanultam… Mindenesetre a magyart nagyon komolyan veszem (legalábbis ezt akarom bemesélni magamnak), mivel jövőre emelt szintű érettségit kéne belőle produkálni, de nem tudtam “rendes” felkészítőre menni, mivel egybeesett a matekkal, abból meg anélkül még középszinten sem tudnék leérettségizni. És ha már a hivatalos felkészítőből kimaradtam, megkértem a magyartanáromat, hogy ugyan készítsen már fel – és szerencsémre volt olyan jó fej, hogy vállalta. Hepinessz end dzsoj.

Így egy óra felé jó lesz nekifogni – azért nem délben kezdtem el, ahogy eredetileg terveztem, mert előbb még megcsináltam normálisan a blog pingelőkéjét, úgyhogy mostmár nem a Blogsearch-féle Incutio-val pingelek, hanem saját kóddal.

Edit 19:07

Végül is nem tanultam meg az egész ókort, a görög drámát és az utána következő anyagrészt (ami a római irodalom) legközelebbre halasztottam. A lírát is át fogom még egyszer akkor olvasni, hogy biztosan megragadjon.


Akin a vihar ereje megtörik

Most csináltam meg a DeviantFav képkezelését a blognak, úgyhogy elvileg most itt alant JohnSu Storm Breaker című képe fog megjelenni, hotlink ellen védve, természetesen. A későbbiekben tervbe van véve ennek a DevFav résznek az erőteljes átdolgozása is. A mai program még egy-két Melancholy of Haruhi Suzumiya rész feliratának lefordítása, emelt irodalomra az ókor elkezdése, plusz még a bloghoz a flash podcast-lejátszó és úgy egyáltalán a podcast rész megírása.

Cím: Storm Breaker
Készítő: *JohnSu