Tag: magyar

Bosszúság

Tudom, hogy így karácsony előtt nem szép dolog morgós posztot írni, de ezt nem tudom már nem leírni. (Szívem szerint japánul írnám, hogy az érintettek is magukra ismerjenek, de inkább nem keresem a balhét.) A japán egyetemeken van egy ilyen “szeminárium” nevű intézmény, ami abból áll, hogy harmad- és negyedévben egy szakirányos tanárnál heti egy (két) órában intenzíven tanulunk.

Az én szemináriumom témája a geopolitika. Harmadév végére a tizennyolc főt két csoportra osztva kell készítenünk egy-egy nagy előadást (és beadandót). Én eredetileg azt javasoltam, hogy az internetes cenzúráról és az alkotmányokat megkerülő nemzetközi intézkedésekről írjunk, de persze leszavazták, mert “úgysincs hozzá anyag” (japánul). Végül az energiabiztonsággal kapcsolatban írunk, a magnézium alapú energiára koncentrálva.


Szánalom

Na ezt csináljátok utánam. Nemes egyszerűséggel nem mentem el a JLPT vizsgámra. Nem szándékosan, persze. Nem féltem egyáltalán tőle, hiszen ahogy a mintafeladatokat megnéztem, a szókincs kivételével gond nélkül meglett volna minden. Nem felejtettem el, pont az ellenkezője, még tanultam is rá. Akkor meg miért?


Gomb

A mai nappal pedig végleg bemondta az unalmast a gépem ki-bekapcsoló gombja. Már egy ideje vacakolt, volt, hogy fel kellett nyitnom a borítást és hátulról megtámogatni a gombot, de most már teljesen vége. Hat drót kapcsolódik hozzá, ebből kettő teljesen elvált. Eddig is macerás volt bekapcsolni, úgyhogy inkább ki se kapcsoltam, vagy csak elaltattam, de aztán ma ezt elfelejtettem, és a “megszokott” módon reflexből áramtalanítottam.


Ennek is vége

Harmadévesként a klubban egy évig én felügyeltem a weboldalt. Nulláról írtam hozzá a kódot, de persze amennyire motivált voltam az elején, hogy mi mindent tud majd, lelombozott, hogy mennyire nem érdekel senkit (még a klubból se), úgyhogy talán még most is bugos egy kicsit.


Hónapok

Mi történt a blog szempontjából kifejezetten csendes tavaszi félévemben? Sok minden. Leginkábbis nyári (japán stílusú) szakmai gyakorlatokra vadásztam (sikerrel), meg a fellépésekre készültem. Ja meg persze fordítottam, de az már említést sem érdemel, hiszen lassan két éve mást se nagyon csinálok.


Hazamenni

Ahogy mostanában folyton pörög az élet a szakmai gyakorlatokkal, sok új embert ismerek meg, úgyhogy persze nagyon sokszor kerülnek elő a szabvány kérdések is. Miért és mikor jöttél Japánba, mit fogsz kezdeni, ha végeztél az egyetemen? és hasonlók. Ez utóbbira térnék ki most.

Bár halványan rémlik, hogy pár éve még komoly fenntartásaim voltak azzal kapcsolatban, hogy Japánban legyek vállalati rabszolga, de mostanában már úgy gondolom, hogy még ez is jobb, mint hazamenni a magyar slájmba. Például ahogy édesapám épp az imént összefoglalta egy napját…

…én meg dühöngök orbáni hülyeségek miatt, feleslegesen


Angol

Márciusban voltam először angoltanárkodni gyerektáborokban, ami egyrészt elég laza, másrészt a fizetés sem nulla. Most augusztus elején lesz a következő turnus, és bár csak egy alkalomra tudok menni különféle okokból, azt az egyet is rengeteget szervezik (szerintem már csak az útiköltségemre több pénzt fogok kapni mint maga a fizetésem lesz).

Most például jött egy email, hogy ekkor és ekkor itt és itt megbeszélés. És itt a poén. A főnök ugyanis angolul írja az emaileket. Az eligazítás is mindig japánul van, úgyhogy nem igazán értem miért feltételezi, hogy nem értenénk, de legalább próbálkozik.


Váratlan minusz

Még egy tárgy ugrott, pedig még csak holnap lesz a vizsga. A jegy felét ugyanis a beadandó képezi, amit máig kellett volna beadni, és amit nem adtam be.

A beadandónak két fele volt, egy nagyon laza alap informatikus dolgokkal (miért kisebb a szövegfájl mint a kép) és egy Java programozással. Ez utóbbit megcsináltam már egy hete, csak a kommentár szöveget kellett volna megírni hozzá. Az előbbi részben viszont volt egy “kisebb” bökkenő. Éspedig hogy az egyik feladat az volt, hogy tervezz helyi hálózatot, mindenestül.


Fordítóként

Először hadd tisztázzam: nem tartom magam profi fordítónak. Nem fordítottam soha könyveket még, igazából az utóbbi fél évben magyarra egyáltalán semmit, ellenben japánról angolra az elmúlt egy évben szerintem több száz órányi animét lefordítottam.

Nevessen ki ahogy akar, de az anime se csak annyiból áll, hogy cuki lányok cuki dolgokat csinálnak (mert az olyanok meg pont, hogy tele szoktak lenni nagyon brutális szóviccekkel), van, amiben katonai nyelvezetet használnak (Jormungand), megint más pedig egész konkrétan a pénzpiaci válságról szól (C).

És akkor most linkelték nekem plörkön ezt az interjút Tótisz Andrással, aki elvileg egy profi fordító.


Vizsgák, első két nap

Tegnap lement két vizsgám, ma meg még egy. A háromból kettőn tuti, hogy átmentem, egyet pedig félelmetesen valószínű, hogy buktam. Hogy miért? Nyilván mert nem készültem rá eleget. De ezt tudtam előre is, csak azért mentem be, hogy hátha épp valami olyan feladat van, amit tudok is.

Aztán amikor a vizsga felével már megvoltam, de továbblépni már sehova nem tudtam, és ráadásul rámjött egy irgalmatlan hugyozhatnék, inkább beadtam és viszlát. Tipikusan az a tárgy, ahol az anyag könnyű (lazán írok bármelyik részéről egy többezer karakteres beadandót tanulás nélkül), de a vizsga szadisztikus.