Tag: magyar

Slow? Quick?

This week i really enjoyed most days… In the evening i was always wondering if all those stuff really happened that day, but yet i’m now at thursday evening and there’s still a day to go. But at least my timetable’s fixed now so tomorrow morning i’ll fix some visits to the dentist—even though i don’t like to go to any kind of doctor i rather do it now than to have more serious trouble with my teeth in Japan.

In an hour a (hopefully) great party is to start here, i can’t wait, finally there’s some life in the dorm. Really a rarity (most of the time it’s a bit too quiet, and extremely boring). Oh, apropos boring, today i had a few… interesting classes. First a programming practice, where i couldn’t help but be annoyed by the way the teacher speaks, with all those nervecracking additional sounds. Then the finite maths practice, which was really interesting, no joke, i can’t really recall any class where i was thinking so much and so intensely and yet so fun. That was later balanced by the law and management class which mostly consisted of monotonously writing down anything on the projector screen, and even though, or because, it was just that, it was so very boring… hard to bear.

The diary of Vale aged 19 and a half, february 12, 2009.


Downtempo giusto

Itt a koliban a konyhában van kiragasztva egy felhívás a csütörtöki bulira, amin természetesen muszáj ittlennem (az egy kár, hogy a másik szakkolimban meg pont akkor van a helyi kocsma nyitóbulija, remek összhang), és az a plakát elég durván néz ki. Egy kicsit agyonbonyolított poén-kotta, annyi vacakkal teletömve, hogy csak na. De ahogy ebéd után (van tán már tíz perce) vonulgattam fel s alá mindenféle dolgok után rohangálva (mosogatás, klotyó, tea, nincs összefüggés), beugrott, hogy hát a downtempo giusto az milyen lehetne. Úgyhogy azóta downtempot hallgatok jútúbon (szigorúan nem jútyúb, azzal a világból ki lehet kergetni) és ez lett a bejegyzés címe is…

Ebből gondolom (még nem) látszik, hogy azért most igencsak jó kedvem van. Reggel ugyan nyolcra kellett mennem (csak a kedden van ilyen, szerencsére), de cserébe tíztől volt két óra szünetem (ugyan akkor hivatalosan még négy óra volt), ami idő alatt megjártam két Szabó Ervin fiókkönyvtárat. Tegnap este ugyanis eszembe jutott, hogy ha már úgyis be vagyok iratkozva, akkor hadlássuk, hátha van japán nyelvkönyvük (konkrétan a Maszanori féle legendásat kerestem), és nocsak, két helyen is kölcsönözhető volt. Az elsőben ugyan nem találták meg (ki tudja mi lett vele), de a másikban igen, úgyhogy hamarosan (sajn oda is külön be kellett iratkoznom, mert még mindig olcsóbb így, mint az össz-Szabó Ervin bérlet) már a táskámban lapult. Hurrá!


Amúgy fáradt

Nem tudom, mi van velem mostanában. Tegnap a fővárosban volt intéznivalóm (mindig Pestet akarok írni, de ez meg annyira megtévesztő, mert ugye az egyetem és a koli is Budán van), az indexemet adtam le a TO-n (meglepetésemre nem is kellett sorbaállni), csak előbb még az Eötvös koliban is bemutattam, mert úgy tűnik nekik nem sikerült még rájönni, hogy bizony a jegyeim és az átlagom is ott van az ETR-ben nyilvántartva. Túléltem, csak estére nagyon fáradt és még annál is nyűgösebb voltam (a kettő között sejthető volt némi kapcsolat). Minden szabad pillanatomban Agatha Christie Hétvégi gyilkosság könyvét olvastam, este ki is végeztem – azért csak este, mert a hazaúton teljesen véletlenül összefutottam néhány volt osztálytárssal, úgyhogy nem volt képem olvasni, inkább szocializálódtam. Este még nekiültem a Kiberiádának is, nagyon fog tetszeni. Ma reggel azzal nyitottam, hogy (édesanyám unszolására) elmentem fogorvoshoz, és azt hiszem, jól tettem, mert a nyanya közölte, hogy beza három lyukas fogam van (mellesleg a maradék három hetesem – az egyik már meghalt, először megpattant, majd egy nyáron fölrobbant, azzal a lendülettel ki is húzták), és azokat nem árt (gondolom) még Japán előtt rendbehozatni. Meg fog történni. Csak ne utálnám a fogorvosokat…

Fullextrás jóhír ma reggelre, hogy a rangsorolásos jelentkezés után három tárgyról ledobtak, és a háromból kettő kötelező. Ebben az a vicces csak, hogy másra vagy nem férek be, mert egyszerűen nincs hely (160 hely van, és szerintem nagyjából kétszer annyian vagyunk még), vagy olyan órákkal ütközik, amiket nem tudok átrakni, mert egy van belőlük. Kedves.


Reményteli

Ugyan a terveimet a szünetre nem tudtam tartani, de így is optimista vagyok. Második félévben (úgy tűnik) egy kicsit lazább lesz az órarendem – igaz cserébe minden nap lesz órám. Viszont összességében így több időt tudok ráfordítani mindenre, többet tudok olvasni, tanulni (most főleg a japán lesz a fontos) és melózni. Jó lenne még azokat a melókat, amikbe most komolyan beleugrottam befejezni áprilisig, hogy már legalább a világ túlfelére ne kelljen magammal cipelni őket. A blogom jól áll, már csak kevés kell neki, hogy működőképes legyen – például a kommentelés, a felhasználókezelés és az admin felület. Nem olyan sok. Egy másiknak most készültem el a (remélhetőleg végleges) design-tervével, ezt úgy saccolnám, hogy egy hétnyi folyamatos meló lesz vele (hét-nyolc nap csak erre szánva), ezért úgy számolok, hogy kb egy hónap, mire elkészül. A weboldal többi részén is dolgozok, de azokon korántsem olyan intenzitással, mint ezzel a kettővel – nem igénylik, tényleg egyszerűek (két-három napos melónak becsülném). Plusz múlt héten újra fejest ugrottam a japánba, és örömmel láttam, hogy közel sem felejtettem annyit, mint gondoltam, úgyhogy két-három hét alatt helyre tudom magam pofozni. Meg most olvasok is, éppen Agatha Christie-ket, de lesz még más is a héten.


Skins

A plörk már csak azért is veszélyes, mert könnyen kezd el újabb és újabb sorozatokat nézni az ember. Például ott hallottam, hogy a Skinsnek lesz harmadik évada (most már van), és ugyan nem láttam az első kettőt, gondoltam belenézek. Aztán hehe meg húha.

A partikarakterek nagyon jellemzőek, sőt ismerősek – bár azért nálunk a józan ész egy kicsit bőkezűbben osztatott. Talán. (Néha azért elgondolkozok, hogy Cook (akinek amúgy milyen iszonyat poén a kiejtése!) mit hordoz a gyomra helyén, merthogy annyi szeszt aki egybe lenyel, az nem úgy sétálgat – ez sajnos nagyon tapasztalat.)

Mindezt mondom az első két rész után. De ez az a sorozat lesz, amit végig is fogok nézni. (Valahogy sokkal inkább követem az olyan sorozatokat, amikre mindig kell várni egy hetet, mint amik már készen vannak. A How I met your mother első szériáját sem fejeztem még be, pedig mióta…)


Könyvek

Tegnap többé-kevésbé gépmentes napot tartottam. Reggelről csak bekapcsoltam a foobart (Mefi ihletésére egy kicsit megbuheráltam a kinézetét), aztán ebédig kiolvastam Voltaire-től a Candide-ot (gyorsan be is pakolom molyra), aztán elmentem a könyvtárba japánozni, és ha már ott voltam persze kölcsönöztem is – öt könyvet (három Agatha Christie (csak remélem, hogy nem olvastam még egyiket se, mert cím alapján alig-alig tudom felismerni őket), egy Stanislav Lem (Kiberiáda) és Clarke-tól az Űrodüsszeia). Még egyiknek se fogtam neki, de az biztos, hogy jövő héten elolvasom ezeket (is). Sokat akarok olvasni, még most amíg tehetem, mert aztán tanidőben ki tudja, hogy lesz rá módom. Este meg filmet néztem, de az már a következő bejegyzés…


Hogy? Jól.

Ma délután annyira nem volt jó. Öt óra tájban valami iszonyatosan fájt a fejem, de miután megittam a szokásos napi teámat és elmentem szüleimmel a Tescoba jobb lett, azóta megnéztem a harmadik Skins sorozat első részét és rekedtre kacagtam magam, és ugyan kora délután lezavartam egy Bleach fordítást a HLT-nek, azért csak egész nap a blogomon dolgoztam – ezúttal viszont nem fogom elkövetni azt a hibát, mint ezzel a változattal, hogy kvázi félkészen adom ki a kezeim közül (hiszen a 2007 tavaszi helyzettel ellentétben most van egy működő blog online), hanem teljesen befejezem, debugolom és minden extrával (például normális admin felülettel) megpakolva teszem csak publikussá (amúgy is elég sok meló lesz az összes korábbi bejegyzést kategóriák helyett felcímkézni) – aztán majd reménykedek, hogy tetszik is a népnek (nekem most éppen nagyon). Egy mondat.


Nagyjából

Az még nagyon kérdéses, hogy mikorra leszek kész a következő blogváltozattal. És ebben már csak a kódolás számít, mert lassan már nevetséges, hogy hány kinézetet gyártok le hozzá (két kezemen nem tudnám megszámolni, az fix). Eleinte mind nagyon-nagyon tetszik, aztán hirtelen már nem is annyira. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy gyorsan be kéne fejezni a kódolást, hogy ne legyen időm megunni az aktuális frisset. Bár ha annyira sablonozhatóvá teszem majd a kódot, amilyenre tervezem, menet közben sem lesz nagy kínszenvedés váltani. Fix.

És ha már kód: valószínűleg a JavaScript csúnyábbik részén kívül minden saját. Csúnyábbik rész alatt azt értem, hogy az animációs részeket és mindent, amit ajaxal oldok majd meg, a JQuery fogja csinálni, a statisztikát meg (főleg) az Analytics. A JS nem eléggé a világom, hogy ilyen dolgokat tudjak vele összehozni, ilyen színvonalon. Mert most is van egy ajaxos kereső, de az azért nem ugyanaz.

Holnap pedig ‘Pestre kell majd mennem beíratni az utolsó jegyemet (társadalmi rendszerek szimulációja, ötös), aztán meg is szabadulok az indexemtől. Oda-vissza a buszon meg szerintem Kalevala hangoskönyvet fogok hallgatni, ez kivételesen teljesen legális, a MEK-en elérhető.


Haladok

Apránként kezd összeállni a fejemben egy történet, ami nagyon jó lesz, ha egyszer elkészül, és végre nem csak a részletek és az apróbb szilánkok lesznek látványosak, hanem az egész összefüggő és jó.

On and on we keep growing inside
Hopefully for a long, long time
Side by side hope and remorse
Lead us to our realm Inch’Allah

Samael – Inch’Allah

Ha egyszer (és terveim szerint hamar!) elkészülök a blogmotorom új változatával, olyan de olyan podcast-zuhatagot fogok indítani, hogy nagyon. Egyrészt mert az kell, másrészt meg azért, mert nagyon jó zenéket hallgatok (mint mindig, természetesen), és nehéz kibírni, hogy nem tudom megosztani itt.

A kódolás amúgy most rendszeres napi programom lesz, egyelőre csak két nagyobb volumenű dolgot kell megcsinálnom (az egyik az tényleg nagy volumen… nem is tudom… szerintem csak a backbone (tehát az alap osztályok) több lesz, mint a blog most összesen – és akkor még jön rá a tulajdonképpeni webolda)l.

Plusz most a második félév kezdéséig nyelvekbe is fejest ugrok (addig tanulok, amíg biztosan van rá időm), tegnap japánoztam és szerintem ma is azt fogok, holnap még nem tudom, de a japán-német-spanyol trióból jön majd valami.


Tizenkilenc óra harminchat perc, híreket mondunk

Először is jelzem, hogy ma megvolt az utolsó vizsgám – erre a félévre, persze. Diszkrét matematika volt, ha esetleg valakit érdekel, és négyes lett, pedig rosszabbra számítottam – amekkora “szerencsém” volt, pont a gyakorlatvezetőm javította, akinek elég “egyedi” elképzelése van a helyes és hibás fogalmáról, úgyhogy abban a pár percben miután ez kiderült elég sok adrenalint elfecséreltem. Ezzel a hagyományos átlagom 4.67, a kredittel súlyozott 4.69, a kreditindexem pedig 4.07, úgyhogy nem dobnak ki a koliból (oda 4.5-ös átlag kell). Következő félévre meg fölvettem (már most) a Tolkien-témájú és a bölcsészkarról a “Blogolás, a XXI. század újságírása” tárgyat.

Másodszor, egy pár perce végeztem a kilencvenkettedik (92.) Naruto Shippuuden rész fordításával, szerintem holnap fog megjelenni időzítésestül a Hidden Leaf Team-nél. Töltsétek, mihelyt felkerül.

Amióta a Google Analytics is figyeli a valerauko.net minden oldalát (már azokat, amik az enyémek), volt néhány viccesebb keresőkifejezés… Például itt a blogon ők a legnépszerűbbek:

  • Naruto Shion hentai – hihetetlen, hogy a Naruto filmről írt bejegyzésemben az az egy “hentai” kifejezés az első oldalra vitt a gugliban
  • magyar nyelvvizsga – ezek szerint sikerült érdekeset írnom
  • hentai movie about invading small purple things – na most hogy ez mégis honnan jött, az egy nagyon jó kérdés. Ennyire nem vagyok (talán) perverz. (De valahogy erre is a Naruto filmes bejegyzésem az első találat a gugliban… keresőoptimalizálás rulez…)
  • Kaukázus, Péterfy Bori – voltam nem egy koncertjükön, írtam is róluk, úgyhogy még ez érthető.
  • Mindenféle filozófiai témák – ez egyáltalán nem lep meg, miután egy évig minden pár bejegyzésből egy filozófiai esszé volt… (lásd deeper kategória)

További hírek. Fölvettek. Japánba. Még részleteket, hogy mikor meg hogy megyek meg hasonlók, nem tudok. De fölvettek. Úgyhogy megyek. Egyetemi alapképzés ösztöndíj, japánban. Írtam már róla nem egyszer, tessék rákeresni, az “ösztöndíj” kifejezésre se igen ad ki mást itt a blogon. Kíváncsi vagyok, milyen lesz.