Nem ma volt, hogy megírtam ezt a pár oldalt egy újabb könyvembe… A file 2005 júliusára datálódik. Nem hiszem, hogy valaha is be fogom fejezni (pedig az ötlet maga tetszik még mindig), bár ki tudja, majd valamikor ötvenes éveim közepén, a kandallónál melegedve ezt fogom befejezni az unokámnak karácsonyra…
Ebben nem sok minden történik. Csak egy csata zajlik le – mit az nekünk. Meg van egy kis történeti áttekintés a világból. Jó olvasást.
2005-ben kétszer is nekifogtam könyvet írni. Mindkettő címében ott van a “sárkány”, gondolom nem meglepő. Aki visszaolvassa az archívumot, láthatja, hogy akkoriban csináltam egy animés oldalt, az Anime Dragont is, ami ugyan nagyon ambíciózus volt és hihetetlen, hogy sikerült bugmentesre kódolnom, de azért csak kihűlt és meghalt. Anno gyártottam neki egy pár tucat kinézetet is, nosztalgia… Na de most jöjjön a korábbi, a fájl dátumozása szerint 2005 februári mű… Töredék.
Én anno nem láttam az eredeti 1951-es filmet, és jól megvoltam eddig a “Gort! Klaatu barada nikto!” nélkül is. Viszont az a film valami nagy, műfajteremtő, kiválóan megvalósított remekmű lehetett, ha mindenkinek ilyen magas elvárásai voltak. Mert jó kritikát még a 2008-as The day the Earth stood still feldolgozásról nem hallottam, pedig nekem tetszett.
Nem az az Oscar-érdemes film, tény, bár biztos nevezni fogják, mert hátha. A történet nem túl bonyolult: a Földre megérkeznek az idegenek, és mivel nem vigyáztunk a bolygóra, Ótestamentumot játszanak és elpusztítják itt az összes életet (miután kimentették a fajok jó részét) – az amerikaiak persze hozzák a formájukat, vallatnák és lőnek az idegenre, a világban pánik tör ki, a mostohafiát magányosan nevelő asztrobiológus anyuci feladata pedig meggyőzni Klaatut (a földönkívüli követet), hogy mostantól jók leszünk és nem bántjuk a bolygót.
A megvalósítással szerintem semmi baj nincs. Nagyon látványos világvége hangulata van a filmnek, többé-kevésbé mindig történik valami (ha nem, akkor képzelni kell, hogy most biztos gondolkoznak valamin). Így utólag még egy enyhe iróniát is érzek abban, hogy a földönkívüliek pont egy McDonald’sba ülnek be beszélgetni. Egy estés film, amit valószínűleg nem fog senki többször megnézni, esetleg csak az olyan jeleneteket, mint az elején amikor elhangzik (végletekig torzítva) a híres frázis. Szórakoztató (amennyire egy ilyen katasztrófafilm az lehet), néha elgondolkodtató és Keanu Reeves végig úgy játszik, hogy oda nem illőnek tűnik, és ez jó. Ugyan az egész film nem egy nagy érték (bár mondanivalója van: vigyázz a Földre!), 4/5.
Tarthatatlan egyszerűen hogy csak gyűlnek és gyűlnek az ötletek, már kész világok és karakterek tucatjai állnak készen a fejemben, már csak egy történet kéne, de nem és nem, nagyon nem akar egyelőre jönni. Tudom, türelem tornaterem (és hasonló freeblogos okosságok), de nekem valahogy nincs kedvem várni. Nagyon nincs.
Meg akarom már írni azt a könyvet, még ha fejezetenként kell is majd itt publikálnom a blogon, az is elég lesz nekem. Csak jöjjön már valami pillanatnyi megvilágosodás, hogy mégis mi legyen a nagy sztori, legalább valami részlet, ami köré aztán föl lehet építeni sorozatos tágításokkal az egészet… Mert egyedinek kéne lennie. A világ (többé-kevésbé) az, úgyhogy nem szeretném, ha a történet meg valami sablonkollekció lenne.
Ó bárcsak, ó bárcsak,
Louis Sachar – Stanley, a szerencse fia
sóhajt a fakopáncs
a kéreg a fán lenne puhább…
A 2009-es évet (mint általában) egy cseppet másnaposan és igen kialvatlanul kezd(t)em. A szilveszter esténk jó volt nagyon, beszélgettünk sokat, reggelig (hajnalig) kitartottunk és… nagyjából ennyi. Tíz körül fölkeltem, porszívóztam és jöttem haza. A délutánról inkább nem nyilatkozom, nem volt túl fényes, kitakarítottuk a házat édesanyámmal aztán aludtam hétig. Valamikor nyolc körül meg a téli szüneti szezon zárásaként befejeztünk öcsivel egy mentett StarCraft játékot. Most meg itt ülök és azon gondolkozom, hogy lehetne sablonmentesen boldog új évet és minden jót kívánni Nektek (és rádöbbenek, mennyire nem szeretem ezeket a nagybetűs névmásokat). Ötletek híján (nem épp az a fitt frissesség a jellemző most) marad a jól bevált módszer: boldog és jobb új évet!
Valaki nagyon nem szeret engem, hogy kitalálta a lineáris algebrát. Ma “megtanultam” az első öt előadás anyagát, ami abból állt, hogy elolvastam – remélem, hogy többségét meg is jegyeztem. Még van ugyanennyi hátra, plusz a gyakorlatok anyagát sem ártana majd átnézni. Azt meg még annyira se szabad elfelejtenem, hogy utána egy héttel meg diszkrét matek vizsga, igaz, arra már szaktársakkal fogok készülni a koliban, akik (remélhetően) jobban értenek hozzá nálam.
De legalább az az időm, amit nem ez emészt föl, jól telik. A karácsony jó hangulatú volt, azóta szinte folyamatosan csak StarCraftozunk vagy társasozunk (Scrabble, Trivial Pursuit és társaik) vagy punnyadunk, vagy – mint tegnap este – kocsmázunk-bulizunk. Tegnap ugyanis rock-karácsony volt a STC-ben, és ugyan a zene nem feltétlen volt az a hű de nagy színvonal (bár The Going nem volt rossz és utána a csupa-ismerős zenekar is jó zenét játszott – sajnos túl röviden), de a társaság jó volt.
És már a szilveszteri bulira is elkezdtünk készülni, hely van, és már a program is alakul, tegnap is bevásároltunk és holnap is megyünk még egy kört ilyen céllal, aztán szerdán már csak a buli marad. Meg persze takarítani is kell majd, de erre jobb nem is gondolni…
Karácsony első napja van:
köszönt és minden jót kíván
egy csíz a csupasz körtefán
Az én karácsonyom most csöndesen telt. Szenteste elmentünk az istentiszteletre (ne tessék összekeverni az éjféli misével, nem ugyanaz), aztán kis családi körben karácsonyi vacsora majd ajándékbontás és beszélgetés éjszakába nyúlóan. Csöndes volt, mert most mindkét bátyám családostul külön ünnepeltek, ki-ki otthonában, úgyhogy én itthon szüleimmel, nagymamámmal és nővéremmel voltam — őt ritkán látni erre, most épp amerikában él… Aztán ma megjött nagyobbik bátyám és az ága, úgyhogy ismét sokan vagyunk, holnap jönnek kisebbik bátyám és kis családja.
Reggel ahogy készültem templomba olyan sikerrel rúgtam bele egy lépcsőfokba, hogy azóta is sajog a nagylábujjam — csak remélem, hogy nem törtem el. Kaptam egyébként sok szép és jó dolgot. Fejhallgatót, kettőt is, egy nagy Sony-t és egy kisebb Hama-t, egy Poe verses-novellás díszkiadást angolul meg a Dűne első két kötetét (amiket már olvastam, és így még fogok is néhányszor), tollat és arcszeszt (királyságos Adidas, régebben egyszer már volt hasonló, azt nagyon szerettem), meg egy szuperséges sporttáskát, mert amivel mostanáig utaztam, annak elkezdett haldoklani a cipzárja, ami elég kellemetlen, amilyen tömött táskával szoktam utazni.
Most este nagymamám nyolcvanötödik születésnapját ünnepeltük, aztán hazafuvaroztam a fele családot (most vezettem először nem-szervós autót — sokkal könnyebb ezzel a változással boldogulni, mint a benzin-diesel váltással), sétáltam egyet nővérkémmel (mesélt nekem a zsidóságról), aztán most a sajgós lábujjam ellenére is… (ja hogy az nem befolyásol) szóval annak ellenére is StarCraftozunk most egyet unokaöcsémmel).
Remélem mindenkinek legalább ilyen jó a karácsonya!
Jól indult a “téli szünetem”. Hazajöttem ma, mondván január hetedikéig úgysincs semmi, akkor is “csak” egy vizsga lesz (meg aztán egy héttel később még egy), és nyitottam egy összeröffenéssel, egy jóbaráttal találkoztunk, forralt bor és a tradicionális Soproni mellett, átbeszélgetve az estét. Tervezgettük a szilvesztert, meg úgy egyáltalán a jövőt, és igen kecsegtető.
Ugyan a következő félév nem lesz laza, sőt. Ebben a félévben volt hét kötelező tárgyam (lett volna még kettő, valami jog és egy menedzsment, de kit érdekel az), plusz egy ráadás (társadalmi rendszerek szimulációja, megérte), plusz egy kötelező óra az Eötvös Collegiumban (szigorúan nem kollégium!) (modern elméletek az informatikában, azaz lambda-kalkulus és rokonai) meg a spanyol és német nyelvórák. Ebben a félévben viszont fölveszem azt a Tolkienről szóló extra tárgyat, amiről legutóbb lecsúsztam, meg a BTK szervezésében egy, a blogolásról szóló órát is. Ezek mellé viszont jönnek a kötelezők, analízis, diszkrét matek, programozás, formális nyelvek, meg a szakirány-specifikus scriptnyelvek (C-re megyek, ha ez valakinek mond valamit, úgyhogy harmadik félévtől mindig föl fogom venni a B egy tárgyát: OOP, eseményvezérelt, webes alkalmazások). Ugyan sűrű lesz ismét a hetem, de legalább könnyebb lesz tartani az átlagot (sok tárggyal könnyebb), és még kreditet is kaszálok, főleg ha a nyelvórákat is fölveszem majd. Izgalmas lesz.
“Befele csíp, kifele nem jó. Hadd szóljon. Akkor girosz lesz picsá… pitában? Kifizettedemár?” Nagyjából ezek voltak a mai giroszozásnál a kiszolgáló személyzet (testes – enyhén Torgyán-rezemblens (szigorúan magyar szavakkal) – és – mint a mellékelt szöveg mutatja – nagyon poén görög úr) leggyakoribb kifejezései. Merthogy ma giroszozni voltunk, úgy plörk-csoportosan. Kisebb akadályok elhárítása után (“nem találtuk” a helyet, majd miután megtaláltuk, elkergettek mondván teltház – és ráadásul milyen udvarias a mai ifjúság! amint arra egy nálam max öt-hat évvel “vénebb” csaj rámutatott, amikor majdnem nekem jött az ajtóban) végül azért mindenkinek jutott girosz, vagy amit csak akart. Jó volt, hiányzott már egy ilyen összetalálkozósdi. A folytatás agresszív sirám, nincs köze a giroszhoz.
Valamiért abszolút semmihez nincs kedvem. Magyarázatot tessék nem kérni, úgyis leírom. Egyrészt annyira jó volt ma hazabumlizni… még sokszor megcsinálnám (nem). Komolyan, a tömegközlekedésben dolgozók mind zsidók, vagy mi, hogy szombaton csak minden harmadik járat indul? De legalább már szemüveges vagyok (nem mutatom, szerdán lesz giroszozás (ha minden igaz), vagy csak rámcsipogsz, hogy érjek rá és meglátod), egész este fekszek az ágyamon és The Gatheringet hallgatok, és teljesen beleszerelmesedtem, nagyon bejön ez a furcsa nyomott hangulat, talán mert én is most ebben vagyok… Néha-néha feltör bennem a tettvágy, csinálnék mindent, de amikor szembesülök a munkával, amit a blogmotor megírása jelentene (ez lenne most a legérdekesebb feladat), akkor gyorsan rájövök, hogy ha ennek normálisan kell működnie még sokáig, akkor bizony jól meg kéne tervezni. Ahhoz meg valahogy sosincs érkezésem. Namost vagy nekiülök és egyszer kidolgozom, vagy inkább fogok egy könyvet a polcról (valami filozófia (Kierkegaard vagy Nietzsche) vagy Esterházy jöhet szóba), vagy megpróbálom életre kelteni annyira az agyam, hogy felfogjam a lineáris algebrát (még szerencse, hogy egy féléves tárgy), és készülök a hétfői javítóra. Kíváncsi vagyok, sikerül-e majd jóra megírni. Remélem.
