Most következzen két “új szereplő”. Először az európai parlamenti választásokon bukkantak fel, mint szereplő, a Jobbik Magyarországért Mozgalom és a Lehet Más a Politika Párt. A Jobbik nem túl bizalomgerjesztő számomra. (A benyomásokat fogom most leírni, nem a véleményemet.) Először is, mindenhonnan az folyik, hogy ők a Gárda, szélsőjobbosok, nácik, satöbbi. (Persze, meg a cigánykérdést is gázkamrával.) Engem igazából annyira nem érdekel, hogy milyen irányultságú egy párt, elolvasom a programját, aztán az alapján döntök – de azt meg kell hagyni, hogy a Jobbiknak nem épp a legbizalomgerjesztőbb a hírneve. Aztán volt egy videó, amiben a Jobbikos képviselők EP-felszólalása volt hallható, és nekem nagyon nem tetszett az a hangnem. Aztán változott egy kicsit a véleményem, mert több EP-videót megnézve, ez ott az általános, és a többi magyar képviselő még szánalmas is mellé. (Bár változatlanul az a véleményem, hogy akik egy kontinensnyi szövetséget irányítanak, ne olyan hangnemben vitatkozzanak.) A Jobbik pozitívumait persze a nagy népszerűsége miatt mindenki jól ismeri: ők majd rendbeteszik az országot, radikális változást hoznak a korrupt rendszerbe, meg a többi. Elvileg. Aztán majd meglátjuk, mi lesz.

Van még egyébként olyan is, hogy Szabad Demokraták Szövetsége (ha még így hívják őket) meg Magyar Demokrata Fórum (ha még tényleg léteznek). Ők sem voltak óvatosak, és eltűntek, vagy legalábbis el fognak tűnni, pont ugyanúgy, ahogy a Kisgazdapárt és a MIÉP eltűnt. Azok is ott ültek a parlamentben valamikor, kis vakarcs voltam még, de erre emlékszek. Ugyan arra, hogy a választásokon nyerjenek, nagyjából nulla az esély, sőt, szerintem még azért is küzdeniük kell majd, hogy egyáltalán bekerüljenek a parlamentbe, gondoltam, megnézem, mi a programjuk – hátha a két naggyal ellentétben nekik van is valami programjuk. Meglepetésemre, van. Az MDF programja elérhető a honlapjukon, ott közvetlenül sima szöveg formátumban (nagyon nehezen áttekinthető) és PDF-ben. A SZDSZ is a honlapján közli a programját, sokkal áttekinthetőbben. Még nem volt időm egyiket se végig elolvasni, de mindkettőben vannak nagyon jó és tarthatatlannak tűnő ötletek is.

De minek? Évekig nyalták a két nagy párt valagát, aztán amikor leesett a tantusz, már késő volt osztogatni a gúnyos díjakat. Tényleg kíváncsi leszek, mi marad belőlük.

Előre megjegyzem, ezekben a bejegyzésekben (igen, több is lesz) a hangulat kedvéért (nomeg mert feszít az ideg) előfordulhat, hogy a bővített magyar szókincs is extenzíven felhasználásra kerül. Bár mivel politikáról volna szó, gondolom senkinek nem meglepő.

A választások kapcsán kicsit keresgéltem. Meg akartam nézni az öszes szereplő párt programját, és ért néhány “meglepetés”. A Magyar Szocialista Párt (továbbiakban MSZP) “programja” ugyan elérhető a honlapjukról, de semmi nincs benne. Belelapoztam, nem olvastam még végig, de amit láttam, az kiábrándító: semmi konkrétum, dobálóznak a jó hangzású idegen szavakkal, és ezzel vége is. E mellé tönkretették az országot, ez tagadhatatlan. A Fidesz még rosszabb, hiába kutattam vagy fél órát a honlapjukon, nem sikerült megtalálni a 2010-es választási programjukat. (Előfordulhat, hogy én vagyok a hülye, de ha én nem találom meg, akkor kinek van odarakva?) Mellesleg a nyitóoldalon rögtön meggyőznek, hogy ne szavazzak rájuk: “Beszédet mond Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. Ünnepeljünk együtt!” És szabad kezet csókolni Orbán úrnak? (Róla már csak a releváns PICSA szám jut eszembe… a savanyú mosoly is ott van, hogy tíz évvel a SzülinaPUNK után a Fidesz még mindig ugyanott tart.) Viktor volt amúgy az első politikus, akin megláttam, hogy demagóg (nem az utolsó, lásd Ferenc és a többiek). Voltam kábé tíz éves.

És ezzel a “két nagy pártot” le is tudtam. Most nem fér bele az időmbe több, úgyhogy egy következő bejegyzésben jön a többi.

Nem látok előre. Egyáltalán. Nagyjából a saját dolgaimat meg tudom tervezni, de aztán mindig valaki belinkel egy Jobbikos videót (akár ők csinálták, akár csak az imperialista zsidó cigány német szuahéli cionista nagytőke provokációja) és elkezdek beleesni abba a fránya kétségbe. Nem tudok érvelni ellenük, az a szörnyű. Nem kóser, nem normális ez a szélsőségesség, de nem tudok rámutatni, hogy hol vannak a gyenge pontjai. Remélem csak, hogy marad valami az országból, amíg hazaérek, marad valami, ahova hazaérhetek… Azt látom csak, hogy rohad a társadalom, hogy a politika már szétrohadt, hogy a gazdaságról jó hír nem érkezik, és hódítanak a szélsőségek. Mi jön? Polgárháború? Nincs ki szembeszálljon a szélsőjobbal, a kommunisták nem tudnak már szembemenni velük más meg talán csak nem mer, vagy jól nem tud, a lényeg hogy ott vannak. És van támogatottságuk, mert valakik csak beszavazták őket a turulos pólójukkal az Európai Parlamentbe – csak aztán eszembe jut az egyik kedvenc PICSA idézetem, miszerint “hol a Szent Korona meg a Nagy Turul, mikor partiba vágnak háturul?” (Ostoba). Közben folyamatosan szembesülök vele, hogy a példának tekintett “nagy és fejlett demokráciákban” sem jobb a politikai helyzet, csak ott nem a szélsőségek a gond, hanem csak egyszerűen a mocsok. Nem akarom, hogy ilyen ocsmány társadalomban nőjenek fel a gyerekeim, ha lesznek valaha.