Tag: rant

ハンガリーに帰って解かった事

もっとも、絶対ここ一生生きたくないということ。春のアニメのシーみたいに未来がないとしか感じれない。政治も経済も物心ついたときからずっとなんか危機っぽくやばかったけど、なんとなくいけた。しかし今のグローバルの経済危機はもう何年も続いてるしセクターからセクターへうつってるみたいだし、すでに弱かったハンガリーはさらにやばくなった。それに加えて民主化以降20数年の政治もいいといえる政府は一度もなかった。また公安も恐ろしい状態で、俺の育った街は日が沈んだ後街を歩くさえも怖いほど。後は観光客には多分わからないが、人の話とかちょっとだけ聞くと不満、不安、短気しかみえない。収入が低くて、税金や物価が高くて、生活は安定できない。それに失業者も多くて自発的と非自発的の比率もなんか知りたくもないぐらいだ。

こんな環境には帰りたくない。家族や友だちがいなきゃ絶対一度も帰らない。「そんな国を助けるのはお前の役割やろ」と言われたことあるから言うけど、千万人の中で約6割がどうしょうもないぐらいのあほなら、残りの考えることぐらい多分できる人たちは何もできない。あほの方がいつもうるさいってこともあるし、あと考えれば人たちが違うことにたどり着いて、違うやり方を選ぶことが多いから団結が難しいしもともとハンガリー人はそんなこと簡単にできる性質じゃないし。そして世界の反対側に住んでる俺が毎日デモ行ったりできないし。(日本の方はデモに行くべきと思ったことなかったけど、もしあったら行くよ。)


Hőszigetelés, minek az

Az biztos, hogy itt “délen” a japánok nem ismerik ezt a fogalmat. Azt nem tudom, hogy Hokkaido magasságában, ahol azért már igencsak télies a tél, mi a helyzet (azt hallottam, hogy ott létezik központi fűtés). Nem tudom megérteni, hogy miért egyrétegű üveglap az ablak, hogy miért nincs telefújva azzal a szigetelőhabbal az egyébként puszta kézzel áttörhető fal, amikor azért itt is tud igen hideg lenni (nyáron meg igen meleg). Pedig mennyivel egyszerűbb (és olcsóbb) lenne, ha nem kellene folyton mennie a légkondinak, nyáron azért, mert besülnek az áramköreim, télen meg azért, hogy ne deresedjen meg szegény páfrányom.

Igazából ezt most az ihlette, hogy elmentem bevásárolni, és addig egy órára bekapcsoltam a légkondit. Még ment, amikor hazaértem, és egész kellemes volt akkor éppen a szoba klímája. Azonban most letelt az egy óra, meg azóta még egy jó húsz perc, és ugyan be van csukva minden ablak, még a(z egész vastag) függöny is be van húzva, és megy az asztal alatt a fűtőtest, hogy ne fázzon a lábam, máris kezd hideg lenni. Felmerül bennem, hogy ezt mégis hogy.


Dear eBay

You pissed me off. Really badly.

But first the backstory. A friend of mine, who helped me out greatly at the end of november when i was in the deepest pitch of financial crisis, asked me to get something for her from eBay. I have a PayPal account, and thanks to recent (and unexpected though very appreciated) donations and my translation payments, i have a non-negative balance on it, so i could help her.

The item in question was a refurbished 16GB HP Touchpad tablet on $100 sale. The sale was announced to start at 1800 central, and i was right there at the start line. And then eBay decided not to work. The “Buy now” button just wouldn’t work and the javascript console showed that it’s because the “back-end servers reached maximum capacity”. Then when i finally got past that it and tried to add the address of an american friend who was kind enough to agree to help, not even the “change” or “add adress” links would work. By the time i could get it to react at all, of course the item sold out. But after a quick exchange of mails i tried to get the 32GB version for 150 bucks, but the site again simply refused to react to the “Buy now” button. After over an hour of trying i gave up, went to the gym, and by the time i got back of course it was sold out as well. All variants.

So let me put this shortly: a leprous elk fuck you in the arse with its spiked bloody cock, dear eBay. Get your service working or fuck off.


Megint hosszú

Megint hosszú lesz a hazautam. Bár lehet nem kéne azt írnom, hogy “megint”, mert ilyen hosszú szerintem még sose volt. Eddig vagy Tokióból mentem a reptérre, ami ugye egyértelműen nem jelentős út, vagy PGV-vel (PuskaGolyóVonat). Ezúttal viszont nincs pénzem PGV-re és nem is lakok már Tokióban, ami azt jelenti, hogy az egész napos normál-vonatos utazás vár rám, amivel csupán annyi a probléma (már azon kívül, hogy vagy nyolc órát kell vonaton tölteni), hogy a mocsok nagy bőröndömmel vicces lesz átszállni hatszor-hétszer, amikor általában lépcsőzni kell satöbbi. De megoldom. Mint mindig. Legalább lesz időm út közben olvasni, csomózni, esetleg még aludni is (haha).

Bár igazán vicces akkor kezd lenni a dolog, ha belegondolok, hogy előtte szombat éjszaka fordítok, és az éjszakát ismétcsak a reptéren fogom tölteni (költségek minimalizálása és hasonlók). Aztán meg jöhet a huszonegy órás repkedés hazafelé, amiben még a szöuli szórakozás még csak-csak elmegy, de a párizsi már kevésbé lesz vicces, mivel Párizsig és Párizstól Budapestig külön jegyem van, és egyelőre nem tudom, hogy el tudom-e intézni, hogy ne kelljen Párizsban a ki-becsekkolással szenvedni (meg várni a csomagra, útlevelet ellenőrizni és hasonló finomságok). Annak is utána kell majd nézni.


Nyilván

Pont akkor jön a megvilágosodás, hogy hogy lehetne igazán jól és gyorsan megvalósítani a blogmotort objektumorientáltan, MVC meg minden hasonló finomságot is figyelembe véve, pont akkor, amikor már halomban állnak a fordítani valók és az ellenőrizni való fordítások, amikor jövő hétig meg kell írnom egy amúgy egész érdekes beadandót, amire attól függetlenül egy napom legalább rá fog menni, amikor egyébként is egész hónapban semmi de semmi nem akar normálisan összejönni.

Úgyhogy most fogtam egy jó kis eszpresszót, aztán ha kihűl annyira, hogy ne égesse hólyagosra a nyelvem (számoljunk vissza harminctól, igen, köszönöm), nekiugrok és ledarálom a fordításokat, elkezdek forrásokat gyűjteni a beadandóhoz, aztán ha marad bárminemű energiára kicsit is emlékeztető dolog bennem, mire ezekkel végzek, akkor nekiülök tervezni a motort. Mert azt az elmúlt n+1 alkalom nagyon jól mutatja, hogy ha nem tervezem meg előre az utolsó ellenőrző regexig, akkor valami teljesen váratlan helyen be fog bukni az egész. Bár a hónap hangulatához az is illene.


Why Guilty Crown is crap

tl;dr version: the main character is as annoying as nothing i’ve ever seen before.

Longer version: the main character is as annoying as nothing i’ve ever seen before. He really acts like a spoiled brat, only concentrating on his own pitiful little existence, while trying to tell himself how he cares about others. Then comes a depressive fit that would fit even in Evangelion, and he feels low because he was forced to face what an utter asshole he is again. But change? Or at least try to change? Not a chance. Just keep thinking about betraying the people who saved him and whom he saved plenty of times, even after six (six!) episodes (and i’m pretty sure he will actually do it once and then surprise surprise they’ll forgive him because he has the Hand). Just keep sulking about the girl superstar who he had a crush on, but who rather favors a military genius, the leader of the group, who is as awesome and cool as can get. Just keep acting as if you were more mature than the others and look down on them, don’t even consider that maybe all those adult men and women actually know what they are doing and signed up knowing all the risks–therefore they don’t need your little high-school worries.

This show would be so much better if this shitty brat just died in episode one.


Tegnapi napom

Namost volt ugye az az eset, hogy valami rejtélyes oknál fogva nem vonták le a lakbéremet a számlámról (azt mondják azért, mert nem volt fedezet, ami mondjuk mese habbal, mert egy héttel korábban már megkaptam az ösztöndíjat), és nagy bőszen elköltöttem repülőjegyre, aztán csipogtak, hogy nem ártana, ha azonnali hatállyal perkálnék, mert hurrdurr. Így tegnap egész nap rohangáltam, próbálván nyitni egy olyan bankszámlát, amit hozzá lehetne kötni a PayPalhez, ahova a fordítási pénzeimet kapom, és meg tudna menteni a csődtől. Persze, hogy mindenhova ősjapán stílusú pecsét kell hozzá, ami még a leggyorsabb helyen is három nap, úgyhogy teljesen reménytelen. Végül egy vietnami barát mentett ki a bajból.

A rohangálást pedig úgy ejtettem meg, hogy felpattantam az egyik lakat nélküli bringára, ami időtlen idők óta állt használatlanul a biciklitárolóban. Persze, hogy megállított egy rendőr, aki kiszúrta (amit én nem), hogy le vannak vakarva az azonosító számok a vázról, ami valószínűleg azt jelenti, hogy lopott a kicsike. Szerencsére sikerült kibeszélnem magam belőle (ja hát egy barátomtól kértem kölcsön vészhelyzetben, aki meg használtan vette valahol), de remélem, hogy annak, akié, nem fog majd sikerülni.


Ubuntu’s Unity, revisited

Now that the first waves of rage calmed down and i’ve been using Unity for a few days, it doesn’t seem that horrible anymore. I managed to tweak many stuff to my liking, and many still await, but now i can at least get stuff done without constantly being held up by the clumsy interface.

There are stuff that disturb me still though. There is no simple way to switch between workspaces. In the classic Gnome, there was the handy workspace switcher applet on the tray, and it took only a click. In Unity, i’ve to click the icon in the launcher for the workspace wall to show up, and right-click on the workspace i want to move to. I can’t even use the “send to workspace …” options on the right click menu of windows, because it closes the window without warning or question. Not to mention that Unity is prone to crash without any real reason. In the past three days it crashed at least three times when i was just normally using the system and pretty much every single time i tried tweaking the settings. Luckily it restarts quickly, but it’s still annoying.


Ubuntu 11.10 PPPoE network fun

I have a DSL network connection, which is really nice fast, at least inside Japan, if it works. Luckily unlike my previous provider at the dorm, who would randomly cut off my net for days without warning if i left the torrent client on for a bit too long, there are no problems on the provider’s side. There are smaller ones on mine though. I have to manually connect whenever i boot Windows, but i never really bothered to look deeper into it, since it only happens once or twice a week. However, under Ubuntu the problems are quite different.

After i upgraded and then reinstalled the 11.10 o-something version, i faced some problems i couldn’t really handle. First it was the “waiting for network configuration” thing mentioned in the earlier post, but that went away after the reinstall and home folder wipe. But then there were other problems. It wouldn’t or only partially load certain pages (without any connection to each other, such as Rakuten and Tumblr) although i could ping and netcat them, it wouldn’t connect to MSN and in general it was slow. I rebooted to Windows to check, and found that everything worked all right, thus confirmed that it was an Ubuntu thing. I checked every setting in the network config manager gui, but none had any effect.


Rage mode on

So, again Ubuntu delivered a distro update, and with it, another afternoon of pure rage. First, why the hell do you need to remove Gnome if i already have it installed? I don’t give a flying fuck about Unity, i’m not using a tablet and i always have lots of windows open at once. But all right, if you want to install that pile of crap Unity, do so, but leave Gnome on. No, you must remove Gnome. Okay then, remove it, but let me reinstall it after the hour-long update misery is over. I was naive enough to hope it’d work. I installed Gnome, rebooted (of course the distro update fucked up my bootloader too), chose the Gnome session, logged in, and faced something that reminded me of Windows 98 in 8bit color mode with the monitor’s cable having serious contact problems. I thought maybe it didn’t reinstall some required Compiz stuff (which again is fucking stupid considering what’s the point of installing Gnome if it just won’t work), so i logged out, and tried to log in into the Unity session to install stuff. It wouldn’t load. Reboot. Wait three minutes for some kind of “network configuration” (implying this fucker erased even my PPPoE settings), and i couldn’t even skip it. Still neither Gnome nor Unity would boot. So now i’m burning the install CD and getting ready for erasing the system and reinstalling from scratch. For the first time in two years.