Month: July 2010

Mocskos anyagiak

Lehet mégis jobban járok ha szerzek valami részmelót, ha mást nem, hát szerencsétlen, felvételire készülő japán kölyköknek taníthatnék angolt. Ahogy most számolgattam, elég szoros lesz azért a költségvetés, bár hála a kártyám késleltetett kifizetésének (nem tudom pontosan hogy működik vagy mennyi kamatot húz rá a kártyás cég, a lényeg hogy havonta összegzik a kiadásokat és következő hónap végén húzzák le) csődbe nem megyek, sőt még igazából a derékszíjamat se kell összébb húzni. A legszorosabb rész majd szeptemberben lesz, amikor majd ki kell fizetni az okinawai és kínai utakat – úgy tűnik hogy a karácsonyi repjegyemmel mindenképp várnom kell októberig, hacsak nem akarok egy hónapig tízezer jenből élni (reménytelen), kivéve persze ha végül bevállalok valami melót, mert az azért átszabja a dolgokat.

Amúgy ha már Kína, jellemző, hogy nem is tudtam az idén augusztusban megrendezésre kerülő csintaoi sörfesztiválról, különben biztos belevettem volna azt is a programba. Így viszont biztos, hogy nem fér bele – na de mindegy, még lesz néhány kiruccanásom úgyis a kontinensre (Koreát is meg kéne nézni, ha meg már elindultam közel van).


Lefekszek

Miután fölkeltem, próbáltam japánozni, átnéztem az órai zhkat, próbáltam készülni ahogy tudtam – természetesen nem eleget. A vizsga nem volt nehéz, minőségileg, átlagban, részenként természetesen igen, de főleg az idő jelentett problémát. Valami hat oldalnyi feladatot kellett letudni nyolcvan perc alatt, nem igazán jött össze.Persze átmegyek, afelől nincs kétségem, csak mennyivel. A tippem valahogy hetven százalék körül, remélem nem alatta.

A vizsga után hazasiettem, majd elsiettem Ootsuba, ahol ma este egy punk buliban voltam. Mondjuk nem az a vad tarajos-láncos-hányásbanfetrengős punk (bár volt egy tarajos tag, az egyik zenekar basszerosa), de azért itt is volt ugrálás, pogózás, meglepően sokan próbáltak bodysurfölni a tíz-tizenöt főnyi aktívan mozgó társaságon és volt jó hangulat. Viszont nagyon hosszú volt, hatra értem oda és tizenegyig ment a buli, ami punkból egy kicsit erőszívó, úgyhogy ugyan hazafelé a (z egy órát késő) vonaton nem tudtam aludni, ahogy sétáltam vissza az állomásról, jártomban majd’ elaludtam. Úgyhogy most zuhany és vár az ágy.


Fölkeltem

Ma álmodtam. Reggel fél nyolckor ébresztett ugyan a telefonom, de csak leeresztettem a külső árnyékolót és visszaaludtam. Hogy mi volt az egész álom sztorija arra már annyira nem emlékszek. Így utólag belegondolva volt benne valami a Thor trailerből amit tegnap néztem – valakit üldöztek a titkos rendőrök, és mi segítettünk neki menekülni. A fő üldöző nagyon emlékeztetett az Atlantisból a Genii vérprofira. Amúgy a “mi” akik segítettünk annak a valakinek az Opeth voltunk, én gitáron. Mielőtt fölébredtem épp koncertet készültünk adni, de kiderült hogy az egész csak a zsernyákok trükkje hogy elkaphassák a valakit. Sikerült is nekik (ezért különösen emlékeztet az üldöző Kolyára), úgyhogy fölébredtem.

Ami után öt perccel megjött a StarCraft 2. Komoly önmegtartóztatást igényel, hogy ne üljek le azonnal játszani hanem koncentráljak a vizsgákra. Még pár napig.


Apple quality

Let me say this first: i’m not an Apple fanboy (though i do enjoy occasionally eating one, i especially like the light sourness of green apple) and i have an iPod because that was the best choice among mp3 players, but no other Apple products. Nor have i used any computers of their brand, not more than a few clicks.

I was just wondering what’s the big deal about the grand Apple quality. I somehow can’t see it. I bought my laptop used, and it was already old then, and yet i have absolutely no hardware problems, no visible dead pixels on the screen, no motherboard failures, nothing. It works, though it’s a five year old model now, so it’s slow like hell.


n-edik kör

Ma reggel korán kellett kelnem, mert első órában angol vizsgám volt. Szörnyen izgalmas, adrenalinpumpáló élmény volt. Őszintén reméltem, hogy nehezebb lesz, mint amire számítottam, vagy lesz benne valami más is, mint amit kiadtak előre, mert a tavalyi feladatsort öt perc alatt megcsináltam a mongol havernak vizsga előtt. Nem lett. Tíz perc alatt kész voltam, még jöttek be emberek amikor már vártam hogy mikor mehetek már.

Utána jöttem haza, és átnéztem a könyvelésnek azt a részét, ami tegnap este még nem akart átjönni, nem tudom, hogy hívják magyarul, de a vizsgán is természetesen előjött, úgyhogy jó hogy átnéztem. (Bár a vizsgán volt egy kérdés egy olyan táblázatról is, amiről semmi nem rémlett, remélem jól tippeltem.) Amúgy a vizsga könnyebb volt, mint számítottam, szinte mindennél úgy éreztem, hogy tudtam. Még csak a nyolcvan percet se kellett kihasználnom, meglepve láttam hogy csak ötven perc telt el, amikor már végeztem. Szerintem átmentem.

Aztán amikor hazajöttem gyorsan befejeztem a Xros Wars negyedik részének a fordítását, mert úgy tűnik, hogy hiába jelentettem be három hétre előre, hogy a könyvelés vizsga körül nem fordítok, nem volt senki más aki megcsinálta volna a fordítást… Na sebaj, egy másik csapat már úgyis kiadta, szerintem a miénk is kijön még ma este.


Starbucks Oceanside Blend

Starbucks Oceanside blend is a fresh coffee, but much bolder than Tanzania. The ground beans have a very faint smell of something sweet, maybe cocoa, which also gives the ready brew a fuller, almost creamy nice steam.

And it tastes good. The Oceanside blend is labelled to be bold, which is still light and refreshing for me, but indeed is much bolder than Tanzania. Once i had tasted all the coffees Starbucks offers, Oceanside blend will be one of my first choices (along Italian blend and Verona) to have a go with again. It tastes sweet and full like chocolate, and at the same time roasted like popcorns and stingy fresh as if it met a slice of lemon somewhere. Not to mention its label looks nice, a good design.

You should definitely give it a try.


Emo? Not really…

Now in the evening i’m tired, and just as a baby cries and stuff when he’s sleepy, so i get very easy to get pissed off. And i’ve been listening to Nirvana all afternoon because my files were mistagged and i’ve to get back the play count on last.fm. What i concluded is really simple: emos, you’re doing it wrong.

So many of emos claim that their way of thinking is originated from Kurt Cobain and the grungy lyrics of Nirvana. It’s not. Emo kids were screwed up way before they first heard and could appreciate the greatness of Nirvana. They were mentally damaged by the constant flow of those hideous fantastic sad love songs from the radios in the ’90’s (and any other time as well, but seems Chernobil had its effects worldwide). I heard it too, but i rather had fun listening to kid tapes by the Smurfs.

Kurt Cobain and his pals in Nirvana wrote great songs. The Nevermind album only, not counting all of their other songs (even though i’d feel bad if i didn’t mention Lake of Fire in a post related to Nirvana) is worth more than the whole dozen-disc discographies of other artists. The songs might be depressing for some, not for me though, but still, cutting yourself and looking gay is not the way to express your dissatisfaction and/or sadness. When Kurt Cobain went sad panda, he wrote In Utero, but when that didn’t work, he just put a shotgun in his mouth and pulled the trigger. (Disclaimer: i didn’t check what kind of weapon it was or where he was shot, nor do i consider the possibility of Courtney Love or anyone killing him now.) I do suggest that instead of showing off with your scars on your wrists try following that example. (Disclaimer: i do not encourage suicide or suicide attempts or damaging oneself, also any similarity between this post and reality is purely coincidental.)


Még sok

Ma még egy vizsga letudva (matek), könnyebnek éreztem, mint amire számítottam volna, sikerült is időben végezni, már csak az a kérdés, hogy jó eredményeket is kaptam-e vagy szokás szerint a felét elszámoltam és ezért bukó lesz belőle. Remélem inkább az előbbi.

Plusz, vizsga előtt letudtam az Excel házit és az egyetemi bevezető tárgy beadandóját is bedobtam a megfelelő dobozba. Közben összefutottam az infotársadalom óra tanárával, akit amúgy is kerestem, mivel mint kiderült, a hibrid (negyedjére sikerült leírni) hajtású kocsikról és a munkáról szóló két beadandót múlt szerdáig kellett volna, de amint azt gondoltuk előre (nem voltam egyedül a késedelemmel), a tanár úr egyszerűen leszarta nem haragudott meg, mondta hogy csúsztassam be az irodája ajtaja alatt mert épp rohan valahova, így már ez is letudva. Holnapután angol (az egy gond vele, hogy első órában lesz, úgy is kb tíz perc lesz megcsinálni látva a tavalyi feladatokat) és könyvelés, ez utóbbira készülni is kell. Pénteken japán, jövő kedden meg még egy plusz marketing és infotársadalom. Aztán vége…


Trip

Plans are, i’m going to Okinawa (main island) for a week or so in the end of august (0825~0901). If anyone wants to tag along, hurry up because the plane tickets are selling out faster than StarCraft 2 (which i’ll be getting in a matter of days, because due to the exams i couldn’t play for a week now anyway).

Also, just a few days after that, i’m planning to go China, mostly Shanghai. I don’t know if i’ll be able to go to Beijing as well, i hope so. It’ll be decided in a few days anyway… Again, i’m looking for people who want to come along, naturally any chinese language knowledge would be greatly appreciated as i speak totally and absolutely no chinese, though i might be able to figure out the very rough meaning of the half of a written text.

These are my summer plans, for most of it. Maybe also Tokyo for one or two days, so i could buy myself some cheap cheese and meet “old friends”. Also there will be a club trip to somewhere in late september and i’ll be going home for christmas, and also to the school ski trip sometime in february, but that’s still far, far away.


Mr Hal Áll

Ma fölkeltem reggel. Vagy inkább délelőtt. Kiraktam az ágyneműmet száradni, mert szokás szerint Bajkál-tónyi vizet kiizzadtam magamból az éjszaka. Aztán nekiálltam beadandót írni. Aztán írtam, és írtam, és pofozgattam és toldozgattam, de sehogy nem akart gyarapodni a betűk száma. Legalábbis nem olyan mértékben, ahogy kellett volna. De azért szolid négy órányi szenvedés alatt sikerült összehozni kétezernyolcszáz karaktert, amit már elégnek ítéltem. Aztán mentem suliba, többek között azzal a naiv szándékkal, hogy megcsináljam az Excel házit is és ezzel letudjam a beadandók sorát, hogy már tudjak készülni végre a tényleges vizsgáimra is, mert azért azok is vannak, még egy páran, de nem jött össze. Egy óra alatt nem sikerült befejezni az Excelt, többek között olyan okból, hogy több helyen is hetven soros adattáblákat kézzel kellett a pdf file-ból átmásolni. Meg azért az se tegnap volt, amikor én utoljára ilyen agyon-függvényezett Excellel szórakoztam (az info érettségin, három éve). Úgyhogy a vége megmaradt, plusz a beadandókat se volt már módom így kinyomtatni. Majd holnap matek vizsga előtt egy kicsit előbb megyek be és letudom amit letudhatok… De azért ennyiből is sikerült nullára, hal áll halál közeli állapotba fáradnom. Ezen ugyan ideiglenesen segített a vacsorám, de csak remélni tudom, hogy még ma este be tudom fejezni az Excelt, hogy holnapra már csak a matek maradjon…