After a quite long while i once again ended up in a fansub team, this time translating the new Digimon series, Xros Wars. The first episode is is available for download at OnlineDigimon with english subtitles. For now 720p torrent and direct download is available, with streaming and the 1080p coming as soon as possible. Raptr and i did the translations, (a bit too) many other people did the other jobs. I really hate Nene’s Monitormon in the end with their serious speech defects (聞き取り不能). If you haven’t seen the first Digimon episode since Savers, or just need the english subs, check it out!
そろそろ
来週水曜日は俺にとって試験期間開始になる、そのときは英会話試験だけだけど。しかしその後は8月3日までは大体とまりなく試験が続く。
木曜は簿記会計のコア・セッションの最後のテストだ。前の2つのテストはそんなによくなかった(実際にまずい失敗だった)ので、今回85%以上とらなきゃ。それは、40点から34点最低。ほんまに一生懸命勉強しなきゃ。
次の試験はその後一週間で、「情報とリスクの経済学」という科目だ。試験はレポートを書くもので、簡単そう。試験範囲は先生の書いた本だけで、試験前問題のヒントももらったし、試験は持ち込み自由だし、恐れない。問題になるのは時間にあって十分長いエッセーを書けるかってことだけ。
その試験の前の日、つまり21日までは2つのレポートも提出しなきゃ。1つはスポーツ科学のもので、内容は自分のスポーツに対する意見や、日常生活にスポーツはどう入れてるかってことについて。めんどうくさい。こんなことについてどうやら十分長く書けるかまだわかんない。もう1つのはもっとおもしろい方で、ある入門科目の講義の中からいちばん興味のあるものを選んで、もっと調べて、それをレポート内容にするのだ。
On Digimon
There are a few things that aren’t connected to any of the series, or rather are connected to all of them. I won’t care about spoilers, so you be careful.
I remember only fragments of the first season, Adventure… It was ages ago, watching it after school in german on RTL2. The kids were so many. Nine-ten? And they were so kids.
I guess it must’ve been hard for the writers to create a storyline where they could fit in all the characters, develop all of them well and still stay entertaining. Probably that’s why the two youngsters of Adventure come back in 02. In 02, the eight kids (counted, eight) of Adventure were made helping background appearances except for the two of them who became members of the new five person team. They were later joined by one more kid, a past enemy, going to six, the same pattern as in Frontier. In Tamers, in a totally different world, where Digimon is “just” a card game, the new team goes down to three kids, and they spend much more time in the real world, compared to the first two seasons or Frontier. In that aspect, Tamers and Savers are very similar. This number three seems to be the best one, because in Xross Wars the team is again of three kids.
Stargate SG-1
I watched all ten seasons of Stargate SG-1. It was long, but for most of the time, entertaining. I won’t go into the story much, because on the one hand it’s long, on the other, i don’t want to spoil anyone who by chance is yet to see SG-1.
During the ten seasons, i got used to the storywriting habits of the creators. There are a few types of episodes, which come up again and again. One type of course is the main story episode. Going out there to fight the evil aliens, trying to find weapons that can neutralize them, stopping rogue men in black and stuff like that, these are the episodes that don’t get boring after five seasons. The other types are fillers. SGC being attacked by some alien organism, sickness, radiation, something that they have to contain and eliminate if they don’t want to risk the planet (any more). Someone disappearing mysteriously, into another dimension or phase shifting, and they have to figure out how to reverse the effect. Time travel and time paradoxes, on which i simply don’t want to waste words. Offworld missions, where the team or a member is caught by the native residents and they have to free the prisoners. The team being caught up in a war, revolution, rebellion, political dispute or something along these lines, and they have to survive. Stargate travel causing some unexpected catastrophic effects, which they have to neutralize. And a few more. Even if written down like this they seem many, over 200+ episodes it gets quite repetitive after a while.
Digimon Frontier
Today in my lunch break i watched the last episode of Digimon Frontier, the fourth season in the saga of digital monsters. Although i was more or less familiar with the story, the characters and everything else from the time i was running Digimon Backup, i hadn’t watched the series itself until this week. Not so long ago i watched Digimon Savers, the fifth season, after that i simply had to watch Frontier too.
Frontier first aired eight years ago, in 2002, and for a painfully long time (until Savers came out in 2006) it was the last. I still recall how everyone was mourning Digimon already, with only a few fansites harboring some hope… (Go TK!)
Frontier was very different from the previous seasons in that the kid heroes didn’t have digimon companions—they themselves turned into digimon. They are invited to the Digital World by Ophanimon, for no less goal than to save it of course. It turns out this is once again a different DigiWorld from the previous series: this one is a planet with three moons, and lots of rails from Trailmons.
Since the creators of the series cut the digimon partners, the focus is much more on the interactions of the kids themselves. The only digimon accompanying them are Bokomon and Neemon, two ditzy digimon who are more of a source of comic relief than of any actual help to the characters.
The graphics are of course good, and the hybrid digivolutions are simply awesome. The character designs, dialogs and filler stories are oriented at the elementary school student audience, which is also often made fun of by Arbormon. (Wash your hands before eating!) It was also interesting when i realised that Takuya, the fiery leader boy has the same voice actor as Naruto.
Frontier is not the best Digimon series, but still it’s good. Check it out, if you’re over 15, for nostalgia, if you’re younger than that, then for many hours of true and exciting entertainment.
七夕祭り
金曜日は七夕祭りだった。まぁ、七夕そのものは今はじまったばかりだけど。祭りは楽しかった。先輩はアクスチックソロライブをやって、めっちゃプロみたいだった。その後はみんなで話したり酒飲んだりするのだった。祭り終わった後も先輩のところでギタリスト飲み会をやって、帰ってきたときはもう3時ごろだったと思う。翌日はもちろん晩まで二日酔いだったね…
去年の七夕も思い出した。その時は日本に来て3ヶ月しか立ってなかったのに、ハルヒマンガのおかげで七夕のことが知っていた。願い事を書くお祭りだってことまでね。俺の願い事は今年も去年も同じだった、使った言葉がちょっと違ったが。幸せ。幸福。
ハルヒの言う通りなら、俺らの願いが織姫と彦星につくまではほぼ30年がたつはずね。30年後の俺は全然想像できない。どんな生活になるかとかわからないが、ひとつのことがぜひだ:幸せはどんな時でも幸せだ。
読者さんなんか願ったの?
Bevételek – kiadások
Az elkövetkező három hétben számítógépet fogok venni. Hogy milyet, azt még egyelőre nem tudom. Valószínűleg asztalit, alkatrészenként, aztán összerakom magamnak. Vagy valahol e körül. A lényeg, hogy mire kijön a StarCraft 2 hó végén, addigra kész legyen.
Megyek majd az elkövetkező időben néhány koncertre, ha szerencsém lesz, végre látom az Ajikant élőben, eddig még nem sikerült egy bulijukra se jegyet szerezni, mire feltűnt, már mindig elfogyott. Meg fesztiválra, legalább egyre.
A nyári szünetben szeretnék leugrani Okinawára. Ha lehet nem egyedül, de még senkit nem találtam, aki jönne. Nekem valami hátizsákos-sátras-kompon zuhanyozós megoldás van tervben. Meg rengeteget heverni a tengerparton, mert még a Digimonban is mondták, hogy ha nyár, akkor tenger.
Meg szeptemberben (nekem az már mondjuk ősz) mennék Kínába. Shanghaiban ott van a világkiállítás, így két legyet üthetek egy csapásra. Plusz ahány kínai van itt, meg ahányan mondták, hogy de jó terv, még egyedül se kéne menni.
Erre mindre viszont nem tudom, mennyire lesz elég csak az ösztöndíj – ha jól sejtem, egyáltalán. Úgyhogy a nyárra kell majd valami meló is. Van néhány ötlet: tricikli-taxi, McDonald’s, Starbucks, a helyi szupermarket, bármi.
Elfelejtem
Hogy még három hét van a vizsgaidőszakomig, hajlamos vagyok elfelejteni, hogy azért már javában a nyár közepe van. Elvileg. Otthon ilyenkor már régen fesztiválokra, nyaralni és bulizni járnék. Itt meg suliba, meg hetente párszor kondiba és futni, aztán kész a program. Mostantól ehhez jön a kemény tanulás, mert az elkövetkező három hétben össze kell hozni négy-öt beadandót, amik mindegyikére számolok egy-egy napot, plusz lesznek a vizsgák is, alig várom.
De hogy már így nyár van, az csak arról jut eszembe mindig, hogy fog a nap. Van egy olyan érzésem, hogy ha augusztusban nem utazok le Okinawára valahogy, akkor nem leszek olyan barna, mint szoktam (heló Azu-nyan), és gyanítom hogy a raszta se fakul annyira mint ahogy a hajam szőkült ki mindig. A lényeg, hogy amikor épp nem lóg az eső lába, amikor futok, akkor hét ágra süt a nap, és utólag csak azon lepődök meg, hogy le nem égtem még.
Aztán mindig emlékeztet valami, hogy azért nem Magyarországon vagyok. Például ahogy a pályára sétáltam, ott “sietett” az út közepén egy rémült teknős. Vagy ahogy ma mentem a városházára jelezni, hogy nincs igényem japán nyugdíjra, miután küldtek nagyjából kétszázötvenezer jennyi befizetendőt, a várárokban fél méteres halak napoztak tucatszámra a felszín közelében. Nem semmi látvány.
Consider
I have a few meals that i really have to consider trying to make.
One group are potato based food. I hate potatoes. I mean, i like it when it’s ready and cooked, fried or whatever. But to clean it, cut it, cook it, now that’s out of my league. I simply don’t have neither the patience nor the skin to clean and prepare them.
The other is pancakes. It’s just a nightmare. I don’t know if it’s some japanese specialty or whatever, but the flour here turns into nice small balls upon contact with any liquid (in this case milk and egg), and the inside of the balls is dry flour. And it’s really difficult to destroy them permanently, occasionally resulting in raw flour bubbles in the ready pancake. Also, it gets messy very quickly. And it’s easy to burn. And i have the bad habit to eat more of it than i should.
Thus, qualifications for any wife candidate: be able to make fried potatoes and pancakes.
Költeni
Ma végre vettem a fáradságot és elmentem a postára venni föl pénzt meg ha már arra járok, szerezni bankszámlakivonatot. Ez utóbbi azért kellett volna, hogy meg tudjam erősíteni a PayPalen a kártyámat. Csakhogy mint látszik, a kártya pénzmozgásait nem igazán figyeli a posta, legalábbis egyáltalán nem jelentek meg a kivonaton. Márpedig a PayPal 200 jenes terhelése is meg kellett volna jelenjen…
De hogy mire. Először is, kétszáz jen, amit tegnapelőtt mosáshoz kértem kölcsön. Huszon-párezer jen, ami az elkövetkező három hónap lakbére. Mert valami furcsa logika szerint ezt előre ki kell fizetnünk, mivel sokan utaznak a nyáron. Az összefüggést ugyan nem igazán látom, de biztos jogos. A másik pedig sült krumpli, ami ugyan most épp nem aktuális, de ha jól sejtem most egy darabig megint nem lesz szükségem készpénzre.
Mert a konbiniben lehet kártyával fizetni, remélem. ATM biztos van ott, úgyhogy ha nem, az se akadály. Általában nem megyek el odáig, mert messze van, és amióta nem találom a biciklim kulcsát, vagy görkorival megyek, vagy gyalog, és ilyen hőségben egyikhez sincs hangulatom. De most már muszáj leszek, mert ideje jegyeket venni. Koncertekre. Fesztiválokra.
-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kubernetes kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 艦これ 軽音-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kubernetes kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 艦これ 軽音七大陸最高峰チャレンジ