Month: August 2011

Itt egy láma, ott egy láma

Nem, nem a lámadalról van szó. Még csak köze sincs hozzá. Ma azzal nyitottam, hogy néhány ismerőssel StarCraftoztunk. Elég rég játszottam utoljára, és ez látszik is. Aztán megtalált valaki egy csapatból, akiknek anno fordítottam még tavasszal, aztán sehogy nem haladt semmi, és ez is lett a vége, szóval megtalált, hogy akkor következő szezonban mit akarnék fordítani, mindezt olyan hangnemben, mintha legalábbis az én hibám lenne, hogy minden sorozatot egy-két rész után ejtenek. Mellesleg még az én Gosickom tartott legtovább, mert azt hiszem, hét-nyolc részt lefordítottam nekik, kiadva ugyan négy ha lett. (Mellesleg előadják, hogy én eltűntem és azért nem halad. Aha.) Tehát felmerült benne, hogy elküldöm őket melegebb éghajlatra. A legjobb amúgy az egészben az, hogy amikor szemére vetettem, hogy semmit nem adnak ki, akkor azzal jött, hogy “ha majd lesz hírnevünk”. Mintha az olyan olcsó lenne. De persze valami holland Z-kategóriás conon az ő feliratukkal vetítették a Maria Holicot, úgyhogy már híresek. (Frászt, gondolom ismerős volt a szervező, hogy egy gyenge fan fordítást használtak a félhivatalos CR helyett.)

Aztán tekertem két óra huszonöt perc alatt 43.4 km/óra maximum- és 22.5 km/óra átlagsebesség mellett 54.8 kilométert. Ezúttal észak felé, rizsföldek között, a tó északi csücskéig majdnem. Vacsorára persze pizza, degeszre.

Este pedig letudtam a C utolsó két részét is. A fordítás nem volt épp a legjobb, de rendbe hoztam. Megszenvedtem az angol szövegek időzítésével és a rengeteg formázással, de sikerült, úgyhogy ez is le van zárva.


Move, move

I’m moving hosts. My site valerauko.net has been hosted at 27hosting.com pretty much from the beginning (if i remember correctly there was a few months’ time when i was still at a hungarian host), during which once they erased all my data and presented me with almost half a year of downtime (as apparent from the gap in the blog archives), and to top it off recently there has been quite a lot of downtime. I wouldn’t even mind if it was like five minutes or so every time, but often it lasts for hours and when i inquire about what’s going on, i maybe get an answer like “oh sorry we just had some problems restarting the MySQL server” or no answer at all. When last time the site was down for hours and i got no response, that was the last drop and i bought a hosting service at another shared host (iWeb). I know, i know, i should have bought VPS or something, but that’s more trouble than gain, as iPhantom and i experienced back last winter. I hope it’ll be all right now. The transition should go quite smooth too, i hope you won’t see any downtime.


Lightning

Just now i had a short walk on the lakeside to get some ice-cream. The other day i bought myself one after training, and munching it down after dinner woke me up many times more than drinking any amount of coffee. So i guessed that my sugar intake is insufficient and that’s why my mind’s so numb so often. I hoped to get a wake-up jolt from this ice-cream too, but now i only feel plain sleepy.

At least i really enjoyed the walk. It’s fun to walk the empty streets and the lakeside, with music booming from my headphones at close-to-maximum volume…

The sky is really interesting though. It’s cloudy like on a summer day, you know, mackerel sky or however you say that in english, so between the clouds you can see the stars here and there, and the air is generally clean, so the towns on the other side of the lake are visible too. However, the clouds are flashing. It’s lightning, but you can’t hear the thunder, and it’s not raining either.

Also, the spiderwebs are damn annoying. One side of the walk is a rail (so that no one will fall in the lake, as that’s abunai), on the other are trees, and spiders love to spin their webs between. So if you walk there, you’re sure to get one in your face at least every ten steps or so.

Anyway, i was about to say that it’s fun to walk the empty streets almost jumping to the rhythm without anyone throwing weird looks at me.


Világ

Nem tudom már, hogy egész pontosan mi ihlette, de az elmúlt pár napban elkezdtem egy világot megalkotni. A cél egyértelmű, később írni a világba egy vagy több regényt. Már egész jól alakul, bár még semmit nem írtam le belőle. Próbálom úgy megcsinálni, hogy ne legyenek meg benne azok a (logikai és egyéb) hibák, amik általában a regényekben annyira zavarnak. Mint például az, hogy irreálisan kicsi a világ. Vagy hogy a történet színhelyén kívül nem történik semmi, egyáltalán nincsen mozgás a világban a történeten kívül.

Igazából azért nem a történettől kezdem, mert még gőzöm sincs, hogy mi is történjen igazából, bár a világtörténelmi nagyságrendű eseményeket már nagyjából kitaláltam. Viszont a (majdnem) teljes ötlettelenség helyett szebb kifogás, hogy a fent említett “hibákat” akarom elkerülni, úgyhogy először a világot dolgozom ki.


Schmitt Kína

Először is azt a véleményemet szeretném kifejteni, miszerint a kínai emberek jelentős része bunkó paraszt. Abba bele se megyek, hogy amikor a komppal utaztam Kínába tavaly, miket láttam, mert az esti csöndben recsegő fingás, az egész hajót bezengő ordenáré turházás és az, hogy még a legnagyobb pocakos papák is mindig a hasuk fölé húzták a trikójukat (gondolom, hogy szellőzzön), csak a kezdet. Inkább durva az, hogy még azok között is vannak ilyenek, akik Japánba jönnek tanulni. Az egy dolog, hogy a szakadt papucsból és az undorítóan retkes pólóból kétszáz méterről fel lehet őket ismerni, de ha nem egyedül vannak, még hangosak is.

Kapcsolódó élmény, hogy az utóbbi időben elég sok vicces képet láttam Schmitt Pál elnökúr beszólásaiból. Eddig abban a hitben éltem, hogy valami korábbi bakija nyomán egy-két vicces lóhere-huszár alkotja ezeket, de aztán kiderült, hogy nem, ezek igaziak. Csak azért számít ez, mert ha egy ilyen ember lett (lehet) Magyarország elnöke, akkor tényleg nem érdemes hazamenni.


England

The other day it started raining just when i was heading for the school grounds to run for half an hour. Not that it stopped me, but the cloudy, wet, grey weather reminded me of England. It reminded me of the few times i’d been there before, my short homestay in Devon, the few trips to London and south England…

It reminded me that it’d be a lovely place to live, and i don’t care about all the rioting and stuff – people usually riot for a reason. I’m not following the news, so don’t come at me with all your political rage.

It’d be great if i could manage to go there next summer for the Olympics, though whether i’ll have money and other such minor questions still remain. I’d want to check out that certain pub with the “other beer” in Winchester that a guy told me about last year in China (which means, a british guy told a hungarian guy living in Japan about a pub in England in a guesthouse in Beijing).

I just applied at a few jobs, i’ll have interviews in the coming two weeks, if i get a job then maybe my finance will stabilize and i’ll be able to do all the above. I’d love that. It’s really annoying to have a close-to-zero balance on my account by the middle of the month.


Bringatúra nómenklatúra

Tegnap délután végül elvittem a bringámat egy tesztkörre. Egy kicsit máshogy sikerült, mint terveztem. Első körben elmentem felfújni a kerekeket, mert a kis pumpával, amit úti biztosítéknak vettem, ha esetleg defektet kapnék, elég macerás felfújni. Aztán keresztül a városon a városházára intézni ezt-azt. Az öt perces út során sok apró kényelmetlenséget megéreztem, többségüket szerencsére egy jól irányzott csavarhúzás megoldotta. Aztán úgy döntöttem, hogy megyek egy kisebb kört valamerre, az irányból végül is Dél-Hikone lett. Csak út közben (balszerencsémre?) megláttam egy közlekedési táblát, ami azt hirdette, hogy Oumi-Hachiman csak 25 kilométerre van, úgyhogy arra vettem az irányt.

Menet közben egyszer kiesett a bal pedálom (nem húztam meg külön előtte), ami csak azért volt igen kellemetlen, mert mivel eredetileg nem terveztem hosszabb utat, nem vittem magammal csavarkulcsokat, úgyhogy kézzel kellett visszahajtanom (szerencsére sikerült). Végül aztán csak az úton mentem, amelyikhez tavalyról annyi emlék kötődik (a magyarok, akikkel együtt voltunk az Isaki templomnál, gondolom felismerik). A városban aztán egy kombininél megálltam venni valami innivalót meg a fáradt olajat kiengedni, aztán irány haza. Igencsak elfáradtam azért, mire hazaértem – végül is egy éve nem ültem már biciklin.

Az út két óra 23 percbe tellett, 53,34 kilométert tettem meg, a max tempóm egy elég gyengécske 44,8km/h, az átlag meg pont a fele.


Fonts and webdesign and all that stuff

Recently I’ve been working on making a valid, semantic and accessible HTML5+CSS3 page out of a bag I’d seen in a local supermarket). I’m using Chromium most of the time, because it updates often and has support for the most cutting-edge stuff as well.

The problem is, other browsers don’t. So even though it looks all nice and nifty on my screen, if i reboot and check it on Windows, the situation gets complicated. Luckily IE 9 supports everything i need for the design (more or less), except for the text-shadow property, but that’s just enough punishment for people using IE.

However, across browsers there’s this troubling thing with the included fonts, that they simply don’t switch to the japanese font for the japanese text, but instead use the system’s build-in (and in the context of this design, ugly) defaults. It’s especially annoying because i even define the Unicode range for the japanese font… I guess i should just do the same with Museo, the other font used. But it’s effort, because i’ve to look up exactly what character range is covered in it. I’m afraid it’s not even a simple range… But if not even that could make the browsers use the japanese font, i’ll be really lost for clues as for what hack to use… (I guess some fancy JavaScript solution with character range regexes could do the trick, but it’d be an ugly solution for sure.)


Lötyik

Amikor elmegyek kondiba és/vagy futni, amilyen hőség van, természetesen litereket izzadok ki magamból. Cserébe általában megyek bevásárolni utána, és ott veszek magamnak egy fél literes valamit pótlásképpen.

Ez a valami pedig minden esetben az Aquarius. Ez most irgalmatlanul reklámszagúan fog hangzani, de amiket próbáltam ilyen hasonló italokat, ez az egyetlen, ami ténylegesen oltja is a szomjat – a többitől csak még szomjasabb leszek. Főleg, amikor nap közben (értsd: úgy, hogy tüzesen süt le rám a nyári nap sugára) futok, utána úgy húzom le a fél litert, mint nosztalgikus otthoni kocsmázások során egy feles(eke)t.

Tavaly a Summer Sonicon még kezdő voltam és megvettem a Pocari Sweatet csillagászati áron, aztán egész nap szomjaztam tőle. Idén már jobb volt valamivel a helyzet, mert volt valami Ion Water nevű cucc is (bár szintén Pocari termék), aminek legalább olyan erős íze nem volt, így valamivel hatásosabban végezte a feladatát. (Bár cserébe csak a standok felénél árulták, úgyhogy inkább a jó öreg hagyományos vizet ittam, a saját kotyvalékom mellett.)


Probléma?

Az a gond, hogy fáj a lábam. Szerintem nincs köze hozzá a futásnak, mert korábban semmi ilyesmi nem volt, inkább azt gyanítom, hogy Summer Sonicon valaki egy kicsit túl durván taposta meg a lábam. A talpamban fáj valami, először azt hittem, hogy a kislábujjamhoz tartozó csont tört el, de nem, mert mindent tudok mozgatni rendesen, plusz nem is fáj mindig, csak úgy negyed óra futás után, akkor viszont úgy eléggé.

Csakhogy én ezért nem akarnám szüneteltetni a futást, mert ha már nyár van, akkor használjam ki teljesen – a biciklim meg még nem ért ide, hogy alternatíva lehessen.

Egyébként tegnap már nyitva volt a kondi, el is szórakoztam ott úgy egy órát. Különösen vicces volt, amikor ráálltam a mérlegre, ugyanis itthon nincs mérlegem, vagyis csak a konditermit szoktam használni, és legutóbb a vizsgaidőszak előtt egy pár héttel voltam… Viszont meglepetésemre nem hogy híztam volna, mint gondoltam, hanem 4-5 kilót fogytam így egy hónap alatt. Csak néztem, hogy mi a szösz.