Month: April 2014

It can be nice

I almost forgot how nice translating a nice load of stuff can feel. There were seasons when I had my hands full with 3-4 shows a day, but once the spring season ended last year, I started tuning it down, so by autumn the number of my running shows was halved, and last season I only had two ongoing. I was just about to forget how translating even feels (and I just made a fool of myself in front of the HR guys when I failed to instantly write down a word I’ve never (sic) used in writing before), so driven by some sudden urge I cleared a good bunch of episodes this weekend. Felt good.


The hunt for rare Macs, part 2

I thought if I already did one of these yesterday, I could as well do another today and call it a weekend. I checked the McD menu online, trying to find something nice and found a quite promising item.


The hunt for rare Macs, part 1

Someone shared a CH collection of McDonald’s stuff that aren’t available in the US. What a surprise (not), a good bunch of them are Japan-only. So I thought, let’s take advantage of where I live and hunt those available now down.


A táj

Bár a szülővárosom, Salgótarján a lerobbant kommunista bánya-iparváros mintapéldája (talán csak Ózd teljesít jobban a téren), amilyen csúnya maga a város, annyira szép a környéke.


A kaja

Pont a múltkor volt a nagy hype, amikor a Buzzfeed lehozott egy listát a kötelező magyar kajákról – amit persze követett a pirospaprikás szarvihar a felháborodott hazafiak részéről.


A nyelv

Az első a tízből (mily meglepő) a magyar nyelv. Ahányszor hallom/látom/olvasom, amint valaki arról beszél, hogy a magyar nyelv talán a világon a legnehezebben megtanulható, meg hogy mennyire furcsa, bármilyen más nyelvhez hasonlítjuk, meg hogy mennyire szép, azért még az én tízezer kilométer távolra szakadt kicsi szívemet is eltölti a büszkeség.


Tíz dolog

Most láttam a fácsén egy ilyen “játékot”, hogy ha épp úgy érzed, hogy elhúznád Magyarországról a csíkot, mint a kengyelfutó gyalogkakukk, akkor írj össze tíz jó dolgot, amit az országtól kaptál. Magyaroktól szokatlan pozitív gondolkodás, nem igaz?

Mint évek óta külföldön élő (és hazatérést nem fontolgató) magyar, gondoltam megpróbálkozok ezzel én is. Mivel nem tudom, sikerülne-e egy lendülettel tíz dolgot összegyűjteni, inkább külön bejegyzésekbe írom majd meg egyesével őket, ahogy elkap az ihlet. Ha.


Way to go

Today the plan was that I’d go to the sushi place in the neighborhood and socialize with whoever’s there at this time (it’s friday night, so I had my hopes up). Except when I entered there was no one but an older lady who looked really surprised at me. That in itself wouldn’t be weird (after all I’m a westerner in a japanese living neighborhood), but instead of welcoming me, she started with a “what do you want?”. Now that’s weird.


Csak hosszú

Semmi ténylegeset nem kell még csinálnunk (és ez májusig nem is igen fog változni), de azért (vagy inkább épp azért) hosszúak azok a nyolc órás műszakok. Cserébe vettem egy ételhordót, úgyhogy már nem kell az állomás közelében ebédet vadásznom minden nap, meg joghurtot is szereztem, úgyhogy már salátaönteteim is vannak (a pirítós-szendvics vacsoráimhoz).

Rövid távú terv találni a közelben egy konditermet. Parkot már találtam a futáshoz.


The catch

Yeah I know it was too good to be true. Get an internet connection that is in theory faster than what I used the past three years, for half the money, and I even get a discount on my cell bill. Can you guess where’s the catch?